A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

NADASDY LAJOS A PÁLOSOK ISKOLADRÁMÁI ÉS ISKOLAI SZÍNJÁTSZÁSUK PÁPÁN Szükségesnek gondoljuk azt, hogy tömör összefoglalását adjuk az iskolai színjátszás általános történetének, mielőtt részletesebben tárgyalnánk a pápai pálosok iskolai színjáték előadásait. A középkorban egyházi szertartás függvényeként, az istentisztelet keretében hallott és hirdetett igének mintegy képi magyarázataképpen jelenik meg a misztériumjáték. Amikor az istentiszteletet a templom falain belül előadott látványosságokkal kötötték össze, arra törekedtek, hogy a hallgatók számára, műveltségi színvonaluknak megfelelően is, a hittitkokat, azaz az elvont hitigazságokat a megjelenítés által érzékelhetővé és egyben közérthetőbbé tegyék. Ezekben a misztériumjátékokban az első korszakban csakis papok szerepelhettek, akik e játékok által a szertartást kiegészítették és egyúttal közelebb vitték a hallottakat hallgatóikhoz. A liturgia és a vele egyidejűleg a misztériumjátékban érzékletesen kiábrázolt cselekmény nem csupán áhitatkeltésre volt alkalmas, hanem egyben a hívő benső valójának, lelkületének felajzására, megrendítésére, hódoló alázatának felkeltésére irányult. Együtt az egyháznak és a klérusnak misztikus hatalmáról való meggyőzést is szolgálta. Erre utal az, hogy mind a liturgia, mind a misztériumjáték folyamatában csak papok, tehát a titkok birtokosai vettek cselekvően részt, a világi laikus elem csakis annyiban volt részese a liturgiának, amennyiben az éneklés, a testtartás (fennállás, lebomlás, térdeplés), a hangos szóval való imádkozás azt cselekvően előírta számára. Ezek a liturgiához szorosan kötődő misztériumjátékok, amikor a templom falain kívülre kerülnek és a szertartástól elszakadtak, fokozatosan elvilágiasodtak. Nyomukban fejlődik ki és jelenik meg a népi misztériumjáték. Ezekben már nemzeti nyelven szólalnak meg a játék szereplői, és természetesen népi szellem is hatja át őket. Ez a nemzeti nyelven megszólaló népi misztériumjáték az a híd, amely átíveli azt a szakadékot, amely a liturgiához kötött szertartásos misztériumjáték és a világi dráma megszületése között az irodalomban érzékletes valóság. Nálunk, éppen történelmi és társadalmi viszonyaink zaklatott, nyugtalan és viharzó állapota miatt, a népi misztériumjáték egy bizonyos ponton megrekedt, és nem jutott el a fejlődésnek arra a fokára, melyről megalapozott biztonsággal elmondhatnánk azt, hogy hol található meg drámairodalmunk igazi forrása. A magyar drámának és a magyar színpadnak nem voltak mecénásai, mint ahogy Nyugaton: Angliában, Németországban és a franciáknál. Ezért van az, hogy az Európa más területein virágzóhoz hasonló természetű és éppen nem kisebb értékű misztériumjátékaink, az iskola falai közé szorulva, etikai és pedagógiai célok megvalósítására irányulnak. Céljuk eleve nem a szórakoztatás. Hazánkban a hivatalos világi színjátszás a 18. század utolsó évtizedeiben indul meg, s a társadalom műveltebb rétegeinek színházi, színjátéki szórakoztatási igényeit az ezt megelőző korszakban az iskolai színjátszás elégítette ki. Az iskoladráma, a színműirodalomnak ez a jellegzetes ága, a reneszánsz irodalmi terméke. A darabokat jelesebb napok, nagyobb ünnepek alkalmával adták elő az iskola diákjai. De más alkalmakat is megragadtak egy-egy előadás megtartására. Híres vendégnek vagy az iskola patrónusának a látogatása, a város életének történelméből nevezetes évforduló vagy különleges esemény, kedves tanárok jubileumi ünneplése, sőt névnapi vagy éppen lakodalmi esemény, tiszteletadás, hitigazságok célzatos, vitázó feltárása szolgálhattak okul az előadásokra. A szerzők rendszerint az iskola tanári karából kerültek ki, akik egyúttal az általuk szerzett darabnak színpadra állítói is voltak. De megesett az is, hogy az iskola egy tehetségesebb tanulójának darabját is eljátszották.

2 A latin iskolákban a XV. századtól kezdve egészen általánosak voltak a színielőadások. Az iskolai színjátszás virágkorát Németországban érte meg, s élte meg. Érdekessé, sőt izgalmassá, indulatokat és érzelmeket formálóvá akkor vált, amikor a lutheri reformáció terjesztői használni kezdik ezt a népszerű formát, a reformáció igazságainak a közvélemény elé tárására. Így és ekkor jut az iskoladráma az élet sűrűjébe, amikor is a korszak vallási küzdelmeiben hathatós eszközzé válik a szellemi tornán. A reformáció és ellenreformáció küzdőterén az iskoladráma népszerű szellemi harci fegyver. A reformátori irányú, protestáns iskoladrámák szerzőinek nem volt nehéz dolga. A korabeli katolikus egyháznak és benne a papságnak az elvilágiasodása, anyagiassága, tudatlansága, lelki terrorja bőven adtak témát. De ugyanígy téma volt az elfeledett vagy elhallgatott, sőt kényelmetlenné vált bibliai hitigazságoknak, tanításoknak az újrafogalmazása a nép nyelvén, a korszak műveltségi szintjéhez alkalmazott tanítások elmondása is. Hazánkba a nyugaton tanuló ifjúság révén jutott el, különösen is a németországi reformációs változata az iskoladrámáknak. Nálunk is szépen virágzott és gazdag gyümölcsöket hozott ez az irodalom, mindaddig, amíg 1567-ben a debreceni zsinat a református iskolákban betiltotta az iskolai színjáté427