A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Reguly Antal utazásai 1839-ben

amikor Aboból Helsinkibe jöttem, 30 mérföldet is megtettünk anélkül, hogy egyetlen várost vagy más, emberhez méltó települést is láttunk volna — és ez Oroszországban még inkább így van. AZ UTAZÁS ITT TEHÁT SOKKAL TÖBBE KERÜL, mert ahhoz, hogy annyit lássak, mint Németországban, ötször-hatszor olyan hosszú utat kell megtennem, és emellett még az olcsó közlekedési eszközöket i,s nélkülöznöm kell. Azonkívül az itteni vendégfogadónak nincsenek rögzített áraik, a fogadós kedve szerint meg kopaszt hat ja a vendéget, úgy mint Alsó-Magyarországon, de azt kell mondjam, hogy csodálkozom a tisztán tartott vendégfogadókon, amelyeket eddigi utazásom alatt láttam. És ebben mind egyformák, jobbak, mint a magyarországiak. Eddig akadálytalanul és kevés csomaggal utaztam. Poggyászom az itteni hosszú tartózkodásom során azonban meg fog növekedni, főként azért, mivel több könyvet is magammal kell vinnem, úgyhogy bőröndöt is kell vennem. S ezt a távoli utazást itteni ismeretségeim révén nem lehet tovább támogatni, és az a tervem sem válik valóra, hogy kirándulásomat tudományos utazássá változtassam. Ha pedig Pétervárra nem kapnék megfelelő ajánlólevelet, úgy magamnak kell majd bemutatkoznom, hogy érvényesülésem érdekében ne kelljen semmit sem nélkülöznöm — s így menne ez végig egész utazásom során. Eddig ruhával el voltam látva — nos, új fehérneműt kell készíttetnem (nagyon keveset hoztam magammal és már elég siralmasan nézek ki bennük); hosszabb itt-tartózkodásom miatt kell egy szép vizitöltönyt is csináltatnom — ami velem van, már nem sokáig bírja. Egy kabátot már csináltattam 60 rubelért, egy nadrágot, egy pár csizmát (18 rubel), egy kalapot (13 rubel) és így tovább — és ez már mind adósságba ment, akárcsak a szállodai lakbér, amelyért — a szobáért, reggeliért, fűtésért és a közösen elköltött estebédért — havonta ötven rubelt fizetek

4

* (már csaknem két hónapja itt vagyok). Mindezt abból a küldeményből szeretném kifizetni, amelyet naponta várok Hamburgból. (A ruházat és minden luxuscikk itt sokkal drágább, mint nálunk.) Ezeken kívül még szükségem van leírásokra, részletes térképekre stb., valamint különböző más könyvekre, melyeket szintén magammal kell vinnem. Aztán meg, ha Pétervárott vagy Moszkvában leszek, szívesen vennék szép állatbőrt, hogy azokat az ottani öltönyömre felhasználhassam. Ahogy szintén örömet jelentene nekem, ha önöknek, drága szüleim, egy szép szőrmét vehetnék: 3-4-500 rubelért lehet szőrmét venni itt — ez otthon csaknem a dupláját éri. Az is örömet jelentene számomra, ha itt-tartózkodásom emlékéül pár apróságot, luxuscikket vagy más emléket vehetnék, melyeket aztán az ország sajátosságaiként vihetnék haza magammal. Ebből láthatják, drága szüleim, hogy sok pénzre van szükségem, de még így is a kétszerese sem kell annak, amennyit otthon elköltenék — ahol viszont tíz év alatt sem szerzek annyi tapasztalatot, mint itt akárcsak egy év alatt. Gazdálkodásom attól függ, mennyit fognak önök nekem küldeni,- minél több pénzem van, annál szabadabb és fesztelenebb vagyok, annál olcsóbban utazom. Ellenkező esetben lehetséges, hogy Moszkvában vagy egy másik városban ismételten 4—5 napot kell várnom, hogy pénzsegélyt kapjak önöktől. S így, a nagy időveszteség mellett sokkal több a kiadásom is. Még nem tudom felbecsülni utazási költségeimet, de úgy hiszem, negyedévente kijövök 500 rubelből (200 korona), ezért — azon a segélypénzen kívül, melyet Hamburgból várok — úgy gondolom, hogy költségeim összesen legalább 1000 rubelt kitesznek. Ez első látásra kicsit soknak tűnik, de így önök minden gondtól mentesítve lesznek, én pedig szabadabban lélegezhetek, és nem kell többé reményvesztett helyzetektől tartanom. Azonkívül, drága szüleim, még kellene pénz ruhára, és lelki nyugalmamhoz hozzájárulna, ha küldenének egy külön kis összeget, melyet a legnagyobb szükségben használnék csak fel. Ügy hordanám a nyakamban, mint egy talizmánt, erősítő tartaléknak tekinteném s mint egy szentséget, tisztelném. A következő postával írni akarok a kegyelmes apát úrnak, hogy segítségét kérjem, önök, Drága Szüleim, pedig nem fogják hagyni, hogy idegenben pusztuljak el, hanem támogatásuk összegét úgy állapítják meg, hogy a segély semmiképpen ne legyen kevés. Ne higgyék azt, hogyha a teljes őszszeg egyben lesz, akkor az már elég is nekem — és magam ugyan nagyom remélem —, ezért, ha erejük engedi, lepjenek meg vele — mert az ember kétszer annyit tud tanulni és tapasztalni, ha tele az erszénye, mint akkor, ha a megélhetés is gondot okoz neki. Anton Reguly a Helsinki Finn Tudományos Irodalmi Társaság tagja Drága Szüleim, ne gondolják, hogy viccelek, december 14-e óta viselem ezt a címet.

V) Forrás: OSZK Reguly Antal Műemlék Könyvtára, kézirattár, sz. n. 3. Kedves Jó Szüleim! Ezt a levelet január végén fogják megkapni, ismét Schertynek címezzék levelüket az annyira várt hírekkel, melyet majd Mutzenbecher segítségével fogok megkapni. Nehezen írom én is a leveleimet. Január 18-án lesz hat hónapja, hogy otthonomtól távol vagyok, és a pozsonyi levéllel együtt csak négy levelet írtam, másoknak pedig egyet sem. Ennek az az oka, hogyha Mutzenbechernek, a szent apátnak és önöknek, Jó Szüleim, írok, a postán mindjárt 14—15 rubelt — egy egész vagyont — kell kifizetnem. Ha levélpénzt is küldenének, elárasztanám önöket levéllel. Amikor megérkeztem ide, örültem, hogy egy telet itt tölthetek. Ügy gondoltam, legalább a hideg igazi hazájában tapasztalhatom annak szépségeit, de igazából nem érzek sok különbséget. December eleje óta hó van, a legnagyobb hideg december 408