A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Reguly Antal utazásai 1839-ben

amikor Aboból Helsinkibe jöttem, 30 mérföldet is megtettünk anélkül, hogy egyetlen várost vagy más, emberhez méltó települést is láttunk volna — és ez Oroszországban még inkább így van. AZ UTAZÁS ITT TEHÁT SOKKAL TÖBBE KERÜL, mert ahhoz, hogy annyit lássak, mint Németor­szágban, ötször-hatszor olyan hosszú utat kell megtennem, és emellett még az olcsó közlekedési eszközöket i,s nélkülöznöm kell. Azonkívül az itte­ni vendégfogadónak nincsenek rögzített áraik, a fogadós kedve szerint meg kopaszt hat ja a vendé­get, úgy mint Alsó-Magyarországon, de azt kell mondjam, hogy csodálkozom a tisztán tartott ven­dégfogadókon, amelyeket eddigi utazásom alatt láttam. És ebben mind egyformák, jobbak, mint a magyarországiak. Eddig akadálytalanul és kevés csomaggal utaz­tam. Poggyászom az itteni hosszú tartózkodásom során azonban meg fog növekedni, főként azért, mivel több könyvet is magammal kell vinnem, úgyhogy bőröndöt is kell vennem. S ezt a távoli utazást itteni ismeretségeim révén nem lehet to­vább támogatni, és az a tervem sem válik valóra, hogy kirándulásomat tudományos utazássá vál­toztassam. Ha pedig Pétervárra nem kapnék meg­felelő ajánlólevelet, úgy magamnak kell majd be­mutatkoznom, hogy érvényesülésem érdekében ne kelljen semmit sem nélkülöznöm — s így menne ez végig egész utazásom során. Eddig ruhával el voltam látva — nos, új fehérne­műt kell készíttetnem (nagyon keveset hoztam ma­gammal és már elég siralmasan nézek ki bennük); hosszabb itt-tartózkodásom miatt kell egy szép vizitöltönyt is csináltatnom — ami velem van, már nem sokáig bírja. Egy kabátot már csináltattam 60 rubelért, egy nadrágot, egy pár csizmát (18 ru­bel), egy kalapot (13 rubel) és így tovább — és ez már mind adósságba ment, akárcsak a szállodai lakbér, amelyért — a szobáért, reggeliért, fűtésért és a közösen elköltött estebédért — havonta ötven rubelt fizetek 4 * (már csaknem két hónapja itt va­gyok). Mindezt abból a küldeményből szeretném kifizetni, amelyet naponta várok Hamburgból. (A ruházat és minden luxuscikk itt sokkal drágább, mint nálunk.) Ezeken kívül még szükségem van leírásokra, részletes térképekre stb., valamint különböző más könyvekre, melyeket szintén magammal kell vin­nem. Aztán meg, ha Pétervárott vagy Moszkvában leszek, szívesen vennék szép állatbőrt, hogy azo­kat az ottani öltönyömre felhasználhassam. Ahogy szintén örömet jelentene nekem, ha önöknek, drá­ga szüleim, egy szép szőrmét vehetnék: 3-4-500 rubelért lehet szőrmét venni itt — ez otthon csak­nem a dupláját éri. Az is örömet jelentene szá­momra, ha itt-tartózkodásom emlékéül pár aprósá­got, luxuscikket vagy más emléket vehetnék, me­lyeket aztán az ország sajátosságaiként vihetnék haza magammal. Ebből láthatják, drága szüleim, hogy sok pénzre van szükségem, de még így is a kétszerese sem kell annak, amennyit otthon elköltenék — ahol vi­szont tíz év alatt sem szerzek annyi tapasztalatot, mint itt akárcsak egy év alatt. Gazdálkodásom attól függ, mennyit fognak önök nekem küldeni,- minél több pénzem van, an­nál szabadabb és fesztelenebb vagyok, annál ol­csóbban utazom. Ellenkező esetben lehetséges, hogy Moszkvában vagy egy másik városban ismé­telten 4—5 napot kell várnom, hogy pénzsegélyt kapjak önöktől. S így, a nagy időveszteség mellett sokkal több a kiadásom is. Még nem tudom felbecsülni utazási költségei­met, de úgy hiszem, negyedévente kijövök 500 ru­belből (200 korona), ezért — azon a segélypénzen kívül, melyet Hamburgból várok — úgy gondo­lom, hogy költségeim összesen legalább 1000 ru­belt kitesznek. Ez első látásra kicsit soknak tűnik, de így önök minden gondtól mentesítve lesznek, én pedig szabadabban lélegezhetek, és nem kell többé reményvesztett helyzetektől tartanom. Azonkívül, drága szüleim, még kellene pénz ruhá­ra, és lelki nyugalmamhoz hozzájárulna, ha külde­nének egy külön kis összeget, melyet a legna­gyobb szükségben használnék csak fel. Ügy horda­nám a nyakamban, mint egy talizmánt, erősítő tar­taléknak tekinteném s mint egy szentséget, tisztel­ném. A következő postával írni akarok a kegyelmes apát úrnak, hogy segítségét kérjem, önök, Drága Szüleim, pedig nem fogják hagyni, hogy idegen­ben pusztuljak el, hanem támogatásuk összegét úgy állapítják meg, hogy a segély semmiképpen ne legyen kevés. Ne higgyék azt, hogyha a teljes ősz­szeg egyben lesz, akkor az már elég is nekem — és magam ugyan nagyom remélem —, ezért, ha ere­jük engedi, lepjenek meg vele — mert az ember kétszer annyit tud tanulni és tapasztalni, ha tele az erszénye, mint akkor, ha a megélhetés is gondot okoz neki. Anton Reguly a Helsinki Finn Tudományos Irodalmi Társaság tagja Drága Szüleim, ne gondolják, hogy viccelek, de­cember 14-e óta viselem ezt a címet. V) Forrás: OSZK Reguly Antal Műemlék Könyvtára, kéz­irattár, sz. n. 3. Kedves Jó Szüleim! Ezt a levelet január végén fogják megkapni, ismét Schertynek címezzék levelüket az annyira várt hírekkel, melyet majd Mutzenbecher segít­ségével fogok megkapni. Nehezen írom én is a leveleimet. Január 18-án lesz hat hónapja, hogy otthonomtól távol vagyok, és a pozsonyi levéllel együtt csak négy levelet ír­tam, másoknak pedig egyet sem. Ennek az az oka, hogyha Mutzenbechernek, a szent apátnak és önöknek, Jó Szüleim, írok, a pos­tán mindjárt 14—15 rubelt — egy egész vagyont — kell kifizetnem. Ha levélpénzt is küldenének, elárasztanám önöket levéllel. Amikor megérkeztem ide, örültem, hogy egy te­let itt tölthetek. Ügy gondoltam, legalább a hideg igazi hazájában tapasztalhatom annak szépségeit, de igazából nem érzek sok különbséget. December eleje óta hó van, a legnagyobb hideg december 408

Next

/
Thumbnails
Contents