A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Reguly Antal utazásai 1839-ben

Hamburgból megérkezik a levél, s ez késleltette válaszomat — mígnem az ön tegnapelőtti névnapja

39 Legkedvesebb Apám — amit egy pompás bállal ünnepeltem meg az egészségügyi házban —, valamint a közelgő új esztendő már nem hagyott tovább várni. A hálás köszönetet, amivel most különösen annyira adósa vagyok, ezen a napon akarom kimondani ezer jókívánsággal együtt — és azt az igazi törekvésemet is, hogy önnek annyi örömet szerezzek, amennyit csak lehet, cserébe a gondokért, amelyeket most önnek okozok. Most órákat veszek egy egyetemi docenstől, aki a lapp nyelvet is ismeri és a törökben is jártas. Egyedül nagyon nehéz lenne, ugyanis minden nyelvkönyv svédül van írva, csak egyetlenegy — a legrosszabb — van németül. De még mindig nem tudok magamhoz térni afölött való csodálkozásomban, hogy lehet az, hogy most finnül tanulok. Én, aki mindig is jogász voltam! Igencsak komikus számomra is, úgy tűnik föl az eset előttem, mint a sors játékszere, amely egyrészt alaposan megterhel, másrészt olyan dicsőségbe emel, amely legnagyobb becsvágyamat is meszszemenően kielégíti. Itt tekintélyem van és értékelnek: így, ha hiába várok naponta a postára, gyakran aggodalom fog el. Tiszteletemet tettem a főkormányzónál, gróf Feslávnál — Finnország nagyhercegség, van alkotmánya és a főkormányzó olyan, mint nálunk a nádor —, igen udvariasan fogadott és meghívott magához. Szintén tiszteletemet tettem gróf Arníeldtnél is, a helsinki kormányzóság kormányzójánál — Finnországban nyolc kormányzóság és ugyanannyi kormányzó vagy főkormányzó van —, így aztán ott is ismert lett a nevem. A felesége külsőre olyan, mint a mi Széchenyink, angol apától és amerikai anyától származik és van egy bájos leánya. Tegnapelőtt megint voltam a Sweaborg erődben az admirálisnál; a Wallrongot mutatták be és megkértek, hogy látogatásomat minél gyakrabban ismételjem meg, és hogy vegyek részt az orosz újév alkalmával rendezett amatőr házi előadáson és bálon.

40 Ezek a rangsorban az első s a LEGTEKINTÉLYESEBB emberek Finnországban, és ha ők ennyire tisztelnek, akkor a náluk alacsonyabban állók egy fokkal még jobban — és minden ház megtisztelve érzi magát, melyben a fiatal magyar látogatást tesz vagy ahova a névjegykártyáját elküldi. (Ennyire otthon sem vittem volna, jó, hogy itt kezdtem!) Csaknem minden napra van meghívásom magánbálokra, estélyekre vagy egyéb szórakozásokra, s így kellemesen tölthetem időmet. A szerencse kísért engem egész úton, s úgy tűnik, itt sem hagy cserben. Ha érkezne Hamburgból levél, azt hiszem, rendben lennék; de ha nem jön, azt sem tudom, mihez fogok kezdeni. Beteggé tesz már maga a gondolata is annak, hogy e név értéke — mellyel további tanulmányaimat folytatni szándékozom s amellyel szeretnék továbbra is ismert maradni — bármiben is csökkenne. És ha a MAGYAR NÉVNEK, amelynek egész utazásom alatt mindenütt megbecsülést és jó hírnevet igyekeztem szerezni — ahol volt pénzem, ott magyar voltam, ahol nem, ott szerény osztráknak adtam ki magam — nem tudnék szolgálni a továbbiakban. A finn a leglágyabb nyelv, melyet ismerek; zeneiségben alig áll valamivel az olasz mögött, nyelvtani építkezésben pedig oly tökéletes, mint egyetlen másik nyelv sem. Ezért mindenkinek — a nem magyarnak is, de a filológusnak különösen — fontos az ismerete. Persze a finn mégis csak népnyelv, vagyis a nép nyelve: a müveitek itt svédül beszélnek, közülük igen sokan németül és franciául is.

4

^ Ezért Helsinkiben csak addig akarok maradni, amíg a megfelelő elméleti tudást meg nem szerzem és a más irányú könyvekből is elegem nem lesz — azután beszédgyakorlás végett vidékre megyek — ahová máris számtalan meghívásom van —, és bejárom az egész országot, hogy Finnországról minden irányú, alapos felkészültségem legyen, hogy aztán Karélián, a Ladoga-tó nyugati határa mentén eljussak Pétervárra. A finn nyelvet, melyet itt Finnországban beszélnek, excellensnek hívják, a többit, amelyik még ebben a családba tartozik, finn nyelvnek nevezik.

42 A finnországi nyelv az összes finn vagy tscoud — tugrisnak is hívják

4

'' — nyelv közül a legtisztább és legeredetibb. Az orosz sziszegő hangok, melyek a magyarban, a lappban, a vogulban stb. megtalálhatók — mint amilyen a csa, cse, za, zsa, vagy mint a lya, nya, tya is — hiányoznak belőle. Csak a karelier

44 — olyan különbség van köztük, mint a magyar és a palóc között — használja az orosszal való kapcsolata miatt ezeket a hangokat az orosz határ mentén, s én azért akarok odamenni, hogy ennek a genetikai okait megfigyeljem. Pétervári és moszkvai tartózkodásom idején aztán majd igazán nekiállok az orosz nyelv tanulásának, hiszen ez nyelvi és történeti szempontból egyaránt nagyon fontos a számomra. (A vogulokat is szívesen felkeresném az Ural hegységben, akiknek a nyelve a magyarhoz a legközelebb áll.

4

' Aztán Moldáviába, a magyar rokonainkhoz megyek

40 azért, hogy ősi, feltehetőleg eredetiben megtartott nyelvünket megfigyeljem; azután Erdélybe, hogy a Székely földön keresztülhaladva, számtalan megfigyelés birtokában, hazatérjek önökhöz, Kedves Szüleim. Mostani ismereteim és véleményem szerint ez a visszautazás lesz a leghasznosabb, és remélem, hogy önök, Kedves Szüleim, tanúsítanak akkora bizalmat irántam, hogy — amennyire eszközeik engedik — támogatni fognak. Fiatalságom reményt ád, hogy ily módon, ilyen előismeretekkel, ha nem is most rögtön, de idővel majd valami hasznosat tehetek, s azt hiszem, önök bánnák meg, ha nem támogatnák szorgalmamat. Mindezt eddig örömmel és könnyedén írtam, de most már útiköltségeimről is szólnom kell, és tollam nehéz lesz — szünetet kell tartanom. 1840. január 4-én.

47 Ez meglehetősen hosszú szünet volt, de az újév előtt és körül annyi a vendégség és a szórakozás, hogy előbb nem tudtam egy betűt sem írni — de erről egy kicsit később fogok majd szólni, mert az előző téma nagyon fontos számomra. Eddig kulturált országokban utaztam, melyekben a forgalom nagy: minden öt-hat mérföldön van egy város, amelyben postakocsit, társaskocsit vagy más közlekedési eszközt tömegével lehetett találni. De mióta Dániát elhagytam, egészen hazáig olyan országokon utazom át, amelyekben sokkal kevesebb, érdekesnek mondható helység van — 407