A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

táció egy bizottsága Rédére települt, gróf Esterházy Imre kastélyába. Tagjai voltak: Bésány István, idősb Hunkár Mihály, Ányos Ignác, Potyondy István, Stehenits László táblabírák, Szabadhegyi János és ifjabb Hunkár Mihály szolgabirák. Ugyanakkor a Veszprémben maradt Deputáció is tovább dolgozott: június 24-én Németh Jakab a pápai francia katonai kórházak részére 200 röf vásznat, 100 fehérneműt és 100 lepedőt vásárolt. Egyidejűleg — mivel a devecseri járást már teljesen kiélték a francia csapatok — a megye utasította Kupricz Mihályt, hogy szállíttasson 500 pozsonyi mérő zabot és 5000 porció kenyeret Városlődre, ahol a szállítmányt Fodor Imre devecseri szolgabíró átveszi és továbbszállíttatja. A problémákat növelte, hogy az osztrák VIII. hadtest — Keszthely körzetében összpontosított csapatainak — elővédjei Siófokig nyomultak előre, s oda is kellett gabonát-takarmányt szállítani.

92 Június 25-én a megyei deputációhoz érkezett a Veszprém megyei nemesi lovasezred parancsnokának (gróf Zichy Ferencnek) és a 9. sz. nemesi gyalogoszászlóalj parancsnokának (Márkus Józsefnek) levele, melyben sürgették a szökevény nemesi felkelők összegyűjtését és a komáromi táborba szállítását. Ezért Tatay Imre és Balassa Ignác táblabírák, Szentgály Mihály főhadnagy, Szelestyey Ferenc vármegyei főhadnagy parancsot kaptak, hogy menjenek el Szentgálra, Mencshelyre, Leányfaluba, Nagyvázsonyba, Tótvázsonyba, Vámosra, Szentkirályszabadjára, Vörösberénybe, Sólyba és Rátótra, s szedjék össze a szökevényeket. Ugyanezt a feladatot kapták a járási szolgabírák is. Utasították őket, hogy a szökevényeket állítsák elő Veszprémbe az Állandó Deputáció elé. Különös szigorral léptek fel a felkelő csapatoktól megszökött két veszprémi seborvos ellen: ,,Halassy és Greiner alseborvosok pedig, akik az emberségről megfeledkezvén, a Nemes Felkelő Vitézeket sebjeikben ott hagyták, keményen megdorgáltatván, tüstént vissza küldessenek, az engedetlenség esetén pedig vason vitessenek vissza."

93 Június 25-én a megye felhívást adott ki a szökevény nemeseknek: „Felséges Nádor Ispányunk azt méltóztatik parancsolni, hogy mindazok, akik az utolsó győri ütközetben elszéledtek vagy elfogatván haza érkeztek, zászlójukhoz vissza utaséttassanak. Nemesek! Ha a zászlóhoz letett hitnek szentségét, ha Nemzetünk dicsőségét, ha a Hazának védelmét meggondoljátok, lehetetlen, hogy ezen parancsolatnak gyorsan ne engedelmeskedjetek! Ne féljetek attul, hogy a mostanyi elszéledéstek valami büntetést hozna fejetekre, a szerencsétlen ütközetnek szomorú következése volt ez, de ha most. . . nem engedelmeskednétek, örökös gyalázat és a hitetlen szökevények fejére kiszabott halálos büntetés fog lenni jutalmatok! Ugyan azért fontos kötelességül adatik minden Elöljárónak, hogy ők az alattok való, ide haza lévő Nemeseket öszveszedjék, ide Veszprémbe hozzám mentül előbb bé állítsák, ahol nekik öt napi zsold és tartás, és utazó levél fog adatni, hogy Fehérvára elérkezvén, elhagyott zászlójukhoz vissza térhessenek . . . Akik lovukat, fegyverüket, ruhájukat az ellenség előtt elvesztették, azoknak a Nemes ezrednél új fog adatni . . . örök hálaadás és jutalom fogja azokat követni, akik pajtásaikat magok példáikkal . . . mentől előbb bé állétyák. Ellenben, ha valaki szent kötelességérül elfeledkezvén még őket lebeszélni merészelné, a hazaárulás kemény büntetését várhatja fején."

94 Június 25-én a francia katonai parancsnokság is elköltözött Pápáról, csak a katonai kórházak maradtak továbbra is a városban. Mivel a franciák elvonultak, a nap folyamán a megye a begyűjtött kenyér nagy részét a franciák által kirabolt pápai és devecseri járások lakosságának oszttatta ki ingyen.

95 Miután a francia csapatok elvonultak a megyéből, a cseszneki hatóság azonnal jelentette a megyei Deputációnak — június 27-én —, hogy a bakonyoszlopi jobbágyok szembeszegültek az Esterházyak cseszneki uradalmának elöljáróival. Krascsendics Vendel uradalmi tiszt jelentette, hogy az oszlopi parasztok megtagadták az uradalmi tisztek parancsát, hogy dologra (robotba) menjenek. Ugyanakkor marháikat az erdőbe — éspedig az idei és tavalyi vágásba — hajtották, s azt ,,úgy leetették, hogy abból soha jó erdő nem lészen". Mikor az erdőkerülők a marhákat a tilosból ki akarták hajtani, az ,,őrzök azt mondták, hogy hallgassanak, mert máskép agyonverik őket". A ,,hitszegett jobbágyok fő hangadója" Jelencsik Mátyás volt, aki Faragó József erdőkerülőnek és Brajjer Gáspár árendásnak azt mondta, hogy még az uraság gabonáját is ők fogják learatni! Babernics Pál pedig, midőn dologra parancsolták, azt mondta Faragónak, ,,hogy ők már nem mennek, mert már a franciáké (ti. minden, Sz.), és valamint más helyekben 8-9 hetektől fogva nem dolgoznak, szinte ők se fognak dolgozni". A jelentés szerint a ,,lázadás" legfőbb vezetője a helybeli plébános, Miller József, ,,aki az ott lévő franciáknak panaszkodva beszellette, hogy Oszlopon a parasztoknak semmiek sincsen, mert az Uraság minden földjeiket elfoglalta; hanem menjenek Koromiára és Cseténybe, ahol az Uraságnak életes házai (magtárai, Sz.) vágynak, és ott mindent kapnak! Ezen szavaira a plébánosnak a francziák lóra ültek, és Cseténybe mentek, s ott mind az Uraságtól, mindig pedig a jobbágyoktól zabot exequáltak. A többi között azt is beszellette a plébános a franciáknak, hogy az oszlopi lakossokat az Uraság egész héten robotra hajtja, s ha az egyik munka elfogy, tehát mindjárt más dolgot ád nékik — melyre a francziák azt mondták a jelen lévő jobbágyoknak, hogy nem tartoznak robotozni, és bolondok lesznek, ha robotra mennek; ha pedig ez után az Uraság embere jön hozzájuk, tehát fogjanak durungot, s üssék agyon őket". Krascsenics jelentette, hogy utasítását az oszlopi jobbágyok semmiben sem veszik, parancsára nem jelennek meg előtte, ,,sőt, akit hivattam, még azok is elbújtak, akiket a hajdú odahaza talált. . . Ami pedig nagyobb, még a bíró (Baumann Ferenc) se merészel hozzám bejönni, avagy bátran beszélleni, és az igazságot kivallani, mert azzal fenyegetik az emberek, hogy ha tőlük eláll, tehát megverik őtet". Végül arra kérte az intéző a vármegyét, ,,hogy 389