A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

volt, hogy a kereskedők a zabot másutt adják majd el. Ezért a megyei deputáció elrendelte: ,,a nevezett kereskedő zsidók kemény büntetés alatt intetnek és köteleztetnek, hogy azon 4000 mérő zabjokat, pozsonyi mérőjét (62,5 liter) 8 forinttal számolva a Nemes Vármegye számára fent tart­sák, és senki másnak eladni ne bátorkodjanak". A megye,a kereskedőknek most kifizetett 6000 forintot, a többit majd akkor fogják kifizetni, ha a pénz a császári-királyi kincstárból megérke­zik. 8 ' Június 18-án Veszprémbe érkezett József ná­dor — június 15-én keltezett parancsa —, amely elrendelte, hogy a győri csatában szétszéledt fel­kelőket, akik „törvényes kötelességükről és le tett hitekről elfeledkezvén, a táborozó sereget elhagyván haza tértek", a megye szedesse össze és azonnal kísértesse a komáromi táborba. Ezért a június 18-i tanácskozáson a megyei deputáció elrendelte, hogy ezeket az embereket — akkor is, ha fegyvereiket, lovaikat, ruhájukat elvesztették — ide Veszprémbe behozzák. Utána pedig — öt­napi zsoldjuk kifizetése után — Székesfehérvárra kellett őket kísérni. A megye mentegetni igyeke­zett a szökevényeket: „Minthogy pedig ezen mostani elszéledések rész szerént gyakorlatlan katonai tapasztalásnak, és tudatlanságnak, rész szerént pedig az elszéledésből származó kéntelen­ségnek tulajdoníttatnak, bizonyosabbá tétetnek, hogy ők minden büntetéstől mentesek lesznek . . . Azon esetre azonban, ha mastanában szépségesen vissza nem térendenek, mint szökött katonák tekintetni, és az ezekre kiszabott Törvényes Bün­tetés alá vetetni fognak." A szökevények össze­gyűjtésére a veszprémi járás felső részén Or­szágh Pál főbíró, az alsó részen pedig Karátsony István táblabíró, a cseszneki járásban pedig Bo­ronkay Ferenc főbíró kapott utasítást. Feladatuk volt, hogy az erdőkben, szőlőkben, falvakban lap­pangókat — megnyugtatva őket, hogy bántódá­suk nem lesz! — szólítsa fel a jelentkezésre. A szökevények összegyűjtésében segítséget kellett kérniök a plébánosoktól és a protestáns lelké­szektől. Figyelmeztetniök kellett a szökevénye­ket, hogy az, aki más társait is rábeszéli a jelent­kezésre, az jó pontnak számít. Az ellenkezője — ha társait is további bujkálásra biztatja — az „sanyarú büntetés alá veti magát!" Kihirdették, hogy az ötnapi zsoldpénz a más megyebeli szöke­vényeknek is megjár. A sebesült felkelők pedig — míg csak vissza nem térhetnek ezredükhöz — Mólik és Harpacher veszprémi seborvosok által ingyen kezeltetnek, s Németh Jakab táblabírótól a napi zsoldot is megkapják. 82 Mivel június 14 óta Veszprém környékén fran­ciák nem mutatkoztak, június 19-én a városi tanács elrendelte, hogy Zircre, Rédére, Bakony­szombathelyre és Csépre két-két lovas futárt kell kiállítani, hogy azok „a tudósításokat (ti. a fran­ciákra vonatkozóan, Sz.) egész sietséggel ide Veszprémbe az Állandó Deputátióhoz meghoz­zák". Az intézkedésre az adott okot, hogy a pápai francia parancsnokság utasította a megyét, hogy rövidesen egy 40 ezer főből álló francia sereg ér­kezik Veszprém vármegyébe, melynek ellátásá­ról a megyének kell gondoskodnia. A francia parancsnokság ezen a napon a pápai városi depu­tációnak már át is adott egy követelést 30 ezer porció kenyérről. Ezt a pápaiak azonnal a megyé­nek továbbították. Egyúttal elküldték a megyé­nek a francia megszálló csapatok által elkövetett rablások jegyzékét is. A súlyos követeléseknek a megye csak úgy tudott eleget tenni, hogy el­rendelte, hogy mindazok, akik az 1807. évi sub­sidiumot (hadiadót) nem fizették még be, azok most annak egynegyedét akár pénzben, akár ga­bonában azonnal fizessék be. 8! A pápai francia parancsnokság — ha el is tú­lozta a közeledő francia csapatok létszámát — igazat mondott. Ugyanis a — Tirolból Horvátor­szágon át közeledő — osztrák VIII. hadtest (pk.: Chasteler altábornagy) csapatai június 15-én el­érték Varasdot (ma: Varasdin), majd a Dráván és a Murán átkelve, június 19-én benyomultak Nagykanizsára és egyesültek a magyar nemesi csapatokból álló Meskó-hadosztállyal. A két oszt­rák—magyar csapattest egyesülése hátbatáma­dással fenyegette a Győr körül összpontosított francia Itáliai Hadsereget. Ezért a francia had­vezetés a Bécs mellett álló III. francia hadtest­től azonnal a Dunántúlra — Sümeg, Városlöd, Veszprém körzetébe — rendelte a francia Maru­laz-könnyűlovas-hadosztályt, amely öt lovasez­redből állott. 84 A francia Marulaz-könnyűlovas­hadosztály június 19-én elérte Zalaudvarnokot, majd elővédjei benyomultak Városlődre. A fran­cia csapatok közeledésének hírére, június 20-án reggel a Veszprémben állomásozó osztrák 1. sz. Caiser-vértesezred osztaga azonnal elmenekült a városból. „Az Császár Vasas Regementbéli vi­gyázó őrállóknak, kik 20 Juny elszaladtak, ada­tott . . . 154 porció zab és 154 porció széna" — jegyezték fel a veszprémi katonai élelmezési rak­tárban. 85 Június 21-én a francia Marulaz-könnyülovas­hadosztály Zalaszentgrótról Városlődig nyomult előre csapataival: 1. lovasdandára (pk.: Nicolas­Martin Thiry tábornok): 19., 23. lovasvadászez­redek (3-3 századdal); 2. lovasdandára (pk.: Bert­rand-Pierre Castex tábornok): 3. és 14. lovas­vadászezredek (3-3 századdal); 3. lovasdandára (pk.: Nagel tábornok): az 1. bádeni (német) dra­gonyosezred három- és az 1. hesseni testőr-lovas­ezred két százada. Június 22-én reggel 08 órakor a francia felde­rítők Városlődről Veszprémig nyomultak előre: „sebes nyargalást bé jött egy Franczia lovas se­reg előljáró csapatja Városunkba". A csapat ki­vont fegyverekkel végignyargalta a város utcáit. Utána őröket állítottak a Zirc és Palota felé ve­zető utakhoz, egy osztaguk a Séd hídjánál („az nagy hídnál") letelepedtek (a mai kisegítő iskola melletti téren), ezeknek a városi katonai élelmi­szer-raktár 64 porció zabot és 20 porció szénát utalt ki. A másik lovascsapat felnyargalt a várba, a vármegyeháza (a mai Törvényszék) elé, s ott letelepedett. (Mint az említett feljegyzés írta: ,,Az első bé érkezett két tisztből és huszonegy köz emberből álló Csapatnak kik az Vármegye­házánál letelepedtek, adatott: 44 porció zab, 12 porció széna.") 8t) A csapat két tisztje bement a vármegyeházára, az ott ülésező megyei Állandó Deputációhoz. Utasították a deputációt, hogy azonnal küldjenek ki Márkóra — a lovashadosz­386

Next

/
Thumbnails
Contents