A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

7. ábra. A Meskó-hadosztály visszavonulása Figure 7 — La retraite de la division Meskó francia V. hadtest Lamarque-gyalogos- és Pullydragonyoshadosztályai Pápán át Győr felé elvonultak, Sümegen csak francia ellátócsapatok maradtak. A francia katonák erőszakoskodásai, fosztogatásai — a katonák lelövöldözték a mezőn legelő szarvasmarhákat, erőszakkal elvették a polgárok és parasztok lovait, szekereit — felbőszítették a sümegieket. Néhány sümegi polgár — egy Spinitzhofer József nevű személy vezetésével — fegyvert fogott és csatlakozott a huszárokhoz, akik a június 15-ről 16-ra forduló éjszaka megrohanták a városban levő francia őrséget. Egy Mihályfai István nevű huszár leszúrta az ott strázsáló francia őrszemet, majd megtámadták a franciákat. A váratlan támadás olyan riadalmat keltett a franciák között, hogy azok — visszahagyva szekereiket — megfutamodtak. A huszárok és a sümegiek Káptalanfánál érték utói a franciákat, s a tűzharcban két francia tisztet is megsebesítettek. Június 16-án éjszaka a huszárok és a felkelők benyomultak Somlóvásárhelyre, s megtámadták a nagyvendéglőben elszállásolt franciákat. A vendéglő egy olasz származású pincérének segítségével — akiben a francia és olasz katonák megbíztak — a támadók elfogták Zanardini mérnökkari alezredest és Assalini törzsorvost. A huszárok és a sümegiek — foglyaikkal együtt — Ajkarendekre vonultak. Itt azonban — valószínűleg árulás folytán — megtámadták és elfogták őket a franciák. Azonban még ezen az éjszakán egy banderiális magyar huszárokból álló egység nyomult a faluba, akik megfutamították a fanciákat, s kiszabadították fogságukból a magyarokat. Ezek után a sümegi lázadók — a 9. sz. Frimont-huszárezred részeivel együtt — Keszthelyre vonultak, s itt jelentkeztek Meskó József vezérőrnagynál. A tábornok Spinitzhofert hadapródként felvette a Frimonthuszárezredbe.

77 A győri csatát követő napokban is szállították a csata sebesültjeit Pápára. Június 16-án 134 francia és 285 osztrák—magyar, június 17-én 144 francia és 527 osztrák—magyar sebesültet hoztak Pápára. Az utóbbi szállítmánnyal érkezett Pápára Eugène alkirály és főparancsnok adjutánsa — a tomporán sebesült — Corotini ezredes is, akit azonban már másnap Bécsbe szállítottak. Június 18-án további 220 francia közkatonát hoztak Pápára. Ezen a napon a szállítható sebesültek zömét Sárvárra szállították. Az újonnan hozott sebesülteket a kastélyban operálták (elsősorban a francia Babán és Patris törzsorvosok), majd az irgalmas rendiek kolostorába szállították őket. Június 19-én újabb 49 franciát és 214 osztrák— magyar sebesültet hoztak. A franciák között volt egy lovasvadász főtiszt, akinek a gyomra volt keresztüllőve. A tisztet a kórházzal szemben lakó özvegy Lévainénál szállásolták el, s a tiszt rövidesen meg is halt ott. Június 20—21-én újabb 133 franciát és 236 osztrák—magyart hoztak Pápára. Ezen a napon viszont 291 sebesültet Sárvárra szállítottak. Ezek után csak az irgalmasok kolostorában és a katolikus iskolában maradt 373 sebesült katona. Június 22-én újabb 102 sebesült francia katonát hoztak, de másnap hét tisztet és sok közkatonát Sopronba szállítottak, viszont megint hoztak öt sebesült franciát. Június 24-én újabb tíz sebesült franciát hoztak, s így pápán ekkor összesen 157 sebesültet kezeltek. Június 22-én a francia orvosok zöme eltávozott Pápáról. Elment az igen jó emlékezetű Latour és Babán. Viszont itt maradt az — egészséges szemű, de mindig oculáron (szemüvegen, Sz.) át nézelődő — lármás, rongyosan jött, de cifrán távozó, tudatlan Peyan alorvos, továbbá a becsületes Dumond katonaorvos, aki rövidesen forrónyavalyában meghalt.

78 A rengeteg sebesült miatt a pápai francia parancsnokság egyre nagyobb követelésekkel lépett fel a veszprémi Állandó Deputációval szemben. A túlzott követelések miatt a deputáció már június 17-én kénytelen volt jelenteni, hogy több gyógyszert már nem tudtak küldeni, elküldtek már mindent. A gyógyszereket ugyanis Bécsből szokták megrendelni, de a háborús idők miatt — amit senki sem látott előre! — a patikáriusok nem rendeltek a szokottnál többet. Egyúttal jelentették, hogy a kért ágyneműket a nap folyamán már elindították Pápára. Matracokat azonban nem küldhettek, mert azt errefelé nem ismerik. Egyébként a küldött anyagokért legalább átvételi elismervényeket kértek. Ugyanis a nap folyamán — június 17-én — a pápai francia katonai parancsnokság szigorú utasítására a kívánt patikaszereket, 200 röf fehérített vásznat, 50—50 matracot, szalmazsákot és paplant, 100—100 vánkost és lepedőt, 4 akó égetett bort (50,8 liter pálinkát), 3 akó ecetet, tíz pozsonyi mérő árpát a deputáció Veszprémben megvásárolt és Pápára küldött.

80 A nagy kereslet miatt súlyos visszaélésekre is sor került. Június 17-én tárgyalta a veszprémi tanács Blau Simon veszprémi kereskedő és társainak ügyét. Ezek ugyanis az enyingi uradalomtól megvásároltak 4000 pozsonyi mérő zabot, majd megvásárlásra felajánlották a veszprémi Császári Magazinnak (katonai raktárnak). Mivel a raktár azonnal nem tudott fizetni, félő 385