A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

kórházparancsnokság már június 13—14-én elrendelte, hogy minden sebesült és beteg katonának naponta kétszer — délelőtt 9 órakor és délután 16 órakor — fél font (kb. 22 dkg) főtt húst, fél font kenyeret és egy meszely (kb. fél liter) bort kell adni a város részéről. A francia katonai kórházakban az alábbi pápai — majd fokozatosan más városokból és falvakból berendelt magyar — orvosok dolgoztak: Zsoldos János igazgató-orvos, segédje: Sininger Krisztián, a tolmács: Müller kereskedő. Belgyógyász orvosok: dr. Gutrein (Veszprém), dr. Birk (Lepsény), dr. Puchli (Pápa). Seborvosok: Kunté, Mészáros, Miskolczi (pápaiak), Fráter Remigius irgalmas rendi szerzetes, Kiszling, Lantzinger, Firinger legények Veszprémből; Réczinger, Kántor, Markos, Turmán borbély (sebész) mesterek, valamint Müller, Vörös, Pucher, Gotang, Halasi borbély (sebész) legények Veszprémből; Teinger (Celldömöld), Varter (Patona), Ulrich (Tés), Nagy László (Németiével). Patikusok: Barnabás, Andrasech, Landalin, Korporits, Bisistye. Kötszerszabók és -mosók: Heinrich Sturm és Prill. Temetőbiztosok: Lazéri, Tislér és Nemes Szűcs. Ruhabiztos: Horváth Imre ügyész; ágybiztos: Orsolits. A kastélyban működő tiszti kórházat a franciák látták el, a polgári szervek csak étellel, itallal, késsel, fűrészekkel, kötszerrel, gombostűkkel és orvossággal látták el őket.''

2 A győri csatát követő vasárnapon a francia parancsnokság ünnepi misét rendelt el a plébániatemplomban. A misét Magyarász József plébános tartotta, mint ezt feljegyezte: ,.Vasárnapon saját személyemnek jutott a szerencse misézhetni fél tizenkettőkor a Franczia hadfiaknak. Érdemesnek vélem megérinteni itten, hogy a Sanctáriumot (szentélyt, Sz.) és az üres tért elfoglaló igen nagy számú katona dobosok föltett süvegekben mondhatnám szinte botrányos dobzajjal jelenték szakaszonként az isteni szolgálat főbb részeit." Ugyancsak néhány nappal — a június 12-i pápai harcok után — a francia parancsnokság elrendelte a Kálvária közelében hevenyészve eltemetett francia „Generális" exhumálását, majd újbóli eltemetését a városi temetőben. Az ügyintézést ugyancsak Magyarász pápai plébánosra bízták: ,,Az agyonlőtt Generálist . . . később pedig az ütközeti zajnak megszűntekor újólag felásván, papi segédlet és minden harangok zúgása mellett, a Szerzetes férfiak, a polgári és Franczia Katonaság kíséretében egész egyházi díszlettel általam eltakaríttatták a nélkül, hogy fáradságomért csak szóbeli köszönettel is fizettek volna. A holt tetemnek letételekor szokásos háromszoros tisztelet lövéseket a polgári katonaság (helyi polgárőrség, Sz) egyedül végezé." Itt jegyezte fel a plébános annak okát, hogy miért nem szerepelnek a plébánia halotti anyakönyvében a városban — mai napig is ismeretlen számú — meghalt francia katonák. ,,Fel akarván jegyezni a holtak anyakönyvében mind ezen Generálist mind pedig a Francziák közül minden általam eltemettetteket, tudakoztam nevük- és rangjukról; de ezeknek megtudhatásától azon egyszerű feleletük által, hogy az efféle jegyzeteket maguk teendők, részbeni műtételemre semmi szükségük nincsen, pusztára elüttettem. És itt fekszik tulajdonképpen oka annak is, hogy a városunkban eltemetett Francziák nevei a holtak könyvében írva nincsenek."

63 A győri csata idején — június 14-én és azt követő napokban — a francia V. hadtest egy része (a Grouchy- Pully-dragonyoshadosztályok) részt vettek a csatában, egy része — a Lamarque-gyalogoshadosztály — pedig Pápán öszpontosult. A gyalogoshadosztály bevonulását követően, a hadtest parancsnoka: Macdonald altábornagy is Pápára érkezett. Érkezésekor felkereste a plébánián elszállásolt Bonneau tábornokot, és ott bizalmas tárgyalást folytatott vele. Magyarász plébános ezt az esetet is feljegyezte háztörténetében: „Utóbb Boneau Generál Úrhoz látogatóképpen Macdonald az Olasz Ármádia Generálja érkezett; a két Generálnak titkos közleményeik lévén egymással, a szemfülesség gyanúját kikerülni akarván, egyedül hagyám őket szobámban; mellybűl midőn kilépni akarok, ajtóm előtt egy Chasseurt (francia lovasvadász katona, Sz.) pillantok meg, ki, miután őt szemeimmel merően megmértem, ezeket szollá hozzám tisztán magyarul: »mit néz Tisztelendő Ür olly feszesen szemem közé?« »Atyafi! — válaszolám én erre — azt nézem ki a kend szemébül, hogy kend magyar!«, s e szavakra néma gyorsasággal hagyá oda állomását." Magyarász plébános teljes elismeréssel emlékezett meg Bonneau tábornokról: „Bonneau Tábornok talpig becsületes jó ember vala, még hogy a boraimat a Bátsi szöllőmbűl és a Somlai hegyrűl haza vitethessem, bátorság okáért bizonyítványt is adott, mintha az ispotály (kórház, Sz.) számára vitetném azokat . . . (s mikor eltávozott) Hogy pedig teljes bátorságban legyen a Plébánia ház, ugyan ő maga rendelte hozzám az álgyútelepi Ezredesét is (a tartalék tüzérség parancsnokát, Sz.), ki nem csekély alkalmatlanságul szolgált egész tisztikarával együtt, ennek minden egyes tagjait hozzám híva meg reggelire, ebédre és vacsorára is. Reggelire csupán kávé kielgítő nem volt, hanem az ízlések különbfélesége szerint ezt mindenkor írósvaj, lágytojás, vajrénye, bor, pecsenye előzé meg; az ebédet nagyszerű úri lakomának nevezhetném, sőt még vacsorára is szorosan megkívánták a kávét. Eközben a számos őrök sajtár számra hordták pincémbül a bort, és míg belülről a falakra raggatott gyertyák fényénél kedélyesen mulattak, addig külről a ház előtt esti zene hangzott . . . Miután ennyi alkalmatlanságból utóbb menekültnek kezdem hinni magamat (ti. a francia tüzértisztek távozása után, Sz.), reményem újra csalódott; újabb vendégem most valamely Vollyán nevű Ordinateur Comisseur): rendelkező biztos:) vala; egy mondhatatlan durva modorú francia ember, ki még estve is megszagolta az asztalkedőt ha váljon friss mosott-e? Ez sokszerű gorombaságaival annyira keseríté napjaimat, hogy se ehetném se alhatnám. Utóbb barátságossá vált irántam, s a következő napon a bizalom simább hangjain iparkodva szóllani mondván: »ingens pügna est ad Raab« (»roppant nagy csata van Győrnél!"«), s egyszersmind kezével mutatá »ita iacent cadavera in campo« (»így feküdtek a hullák a mezőn«.)

04 382