A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

liqueurt kívánt ő; én pedig egy öveggel égett bort (pálinkát, Sz.) hoztam fel pinczémből, mellyet megszagulván eme szavakkal »nicht gut!« »nem jó!« bosszankodva vissza vetett... majd tovább iramlott." Míg a városban szórványos utóvédharcok játszódtak le, a francia 2. (Montbrun) -könnyűlovas-hadosztály 1. (Jacquinot)-lovasdandára (az 1., 2. és 12. lovasvadászezredekkel) és 2. (Pajol)-lovasdandára (az 5. és 7. huszár-, valamint 11. lovasvadászezredekkel) a városból észak felé hátráló osztrák—magyar csapatokat üldözték. Heves harcok dúltak a Kanászház és a Kálvária között, ahol egy francia főtiszt is elesett. (Erről írta Magyarász plébános: ,,Az agyonlőtt Generálist tüstént egy fekete szekérbe vetvén, a Kálvária körüli téren magok a Francziák el is temették, később pedig az ütközeti zajnak megszűntekor újólag felásván ..." — eltemettették.) Zsoldos főorvos feljegyzései szerint sok francia veszett el lovával együtt a Kanászház melletti árokban, nemkülönben a Takácsi felé vezető úton, ott, ahol Pápáról menvén, az Ispotályosföldek jobb kéz felől kezdődtek. Csatatér volt a Pápa—Takácsi közti út kétoldala. Az út mentén hevertek az elesett huszárok és lovak, kiket aztán itt az út mentén temettek el később. Délután 16 órára véget ért Pápán a harc: ,,Délután 4 órakor özönlött be Pápára a Francziák serege, Eugène Alkirály vezérlete alatt, ki is a Várban szállásolt. Hozzám — írta a plébános — a plébániára bizonyos Boneau Fő Generális és az egész Olasz Armádiának első Ellátó Biztosa rendeltetett két segédeivel (segédtisztjével, Sz.); ezeknek egyike diákul (latinul, Sz.), másika pedig németül jól beszéllett." A hátráló osztrák—magyar csapatok utóvédjei Takácsitól északra, a Gerence patak vonalán szembefordultak az üldöző francia lovassággal és fogatolt tüzérséggel. Miután a pesti és zalai lovasezredek is visszavonultak a faluból, a franciák tüzérséget állítottak fel a Takácsi körüli magaslatokon, s onnét ágyúzták a patakon átgázoló magyar lovasságot. Az ágyúlövésektől — amelyek több lovat elsodortak — olyan nagy zűrzavar alakult ki a gázlóknál, hogy a zalai lovasezred csak Zsigmondházapuszta felé tudott visszavonulni, majd onnét Gyarmat felé hátrált. Június 12-én késő este a marcaltői hídfő felől előnyomuló francia 4. (Colbert)-könnyűlovasdandár három lovasezrede (9. huszár-, valamint 7. és 20. lovasvadászezredek) és 12 ágyúja benyomult Takácsiba, majd több ponton megkezdte az átkelést a Gerencén. A Veszprém megyei lovasezred — június 13án hajnali 03 óráig — Gyarmat falu északi szélén pihent, majd folytatta visszavonulását a Győrtől délre fekvő Kismegyeri-major körzetébe.

53 1809. június 13-án hajnalban az osztrák—magyar IX. hadtest (20 524 gyalogos és 4003 lovas), valamint a magyar nemesi felkelő csapatok részei elhagyták Veszprém vármegye területét, s csatlakoztak a Győrtől délre összpontosított magyar nemesi hadak főerőihez (11 108 gyalogos és 8839 lovas).

54 Közben — június 12-én 16-18 óra között — a Pápára benyomuló francia csapatok szabad rablásra kaptak engedélyt. Magyarász plébános ugyan csak annyit írt, hogy ,,ezen Generális halála (ti., akit a cigány baka lelőtt a Borsosgyőri-kapunál, Sz.) nagy rendetlenségnek lett szülője: a Francziák ugyanis a felső majorokban rablottak, a Kálvária körül lakozó Tímárnak borait pedig kieregették. Később ismét hat igen ifionc franczia gyalogok vetődtek hozzám azon ürügy alatt mintha ők császári katonákat keresnének, rabolni szándékozók, kiket azonban a jó indulatú diákos francia Tiszt (lásd előbb!) azonnal eligazított". Sőt, a plébános leírta, hogy egy francia tiszt lezáratta a Kálvária-kápolnát, s kulcsait behozta hozzá, illetve figyelmeztette, hogy onnan hozzon be minden értéket, mert „teljességgel nem lehet kezeskednie az iránt, hogy a katonák rabolni nem fognak!". A plébános és a tanító azonnal kimentek a kápolnához, s minden értéktárgyat behoztak. Ott vették észre, hogy a ,,Kálvária körül tanyázó Francziák a statióknál létezett faragványyokat, úgymind a Zsidóknak orrait, füleit, sat. lecsonkították, egyedül Üdvözítőnk képét hagyván sértetlenül, keresztényi gondolkodásuk és érzelmük tanúsító jeléül". Ezen epizódok ellenére, a francia katonaság két órán át fosztogatta a város lakosságát. Egy Francsics Károly nevű borbély évekkel később így emlékezett erre: ,.Gondolhatni lehet, hogy hogy rohant a győzedelmes ellenség a városi lakásokra! ... és dúlt, rabolt, ahol mit lehetett. Szülőimnél ugyan — mint aféle szegény mesterembereknél — nem sokat találtak a hozzánk berohanok rabolnivalót; de azért egészen mentek nem maradtak, mert egyik közvitéz apám ujjáról a még megvolt, arany jegygyűrűjét lehúzta, és nyakáról új, fekete selyem nyakkendőjét eloldotta. S minekutána az ijesztő rabló két óra elmúlt: zörögtek a dobok, és a házak az ellenségtől megmenekültek."

55 A francia katonák betörtek a református kollégiumba is, s elrabolták a kollégiumnak — Lengyel Mihály seniornál megtalált — összes pénzét: 322 forint 44 krajcárt. Márton István professzor — közben saját házát hagyva prédául a katonáknak! — a kollégiumba sietett, hogy az oda betóduló katonák pusztításától legalább a kollégium könyvtárát megmentse.

56 A fosztogatás során öt francia katona betört Zsoldos János főorvos házába is — miközben a főorvos már a katonai kórházban dolgozott. Az orvos családtagjai sietve érte mentek a Benedek-rendiek kolostorában működő katonai kórházba. Mire Zsoldos hazaért, a katonák már kifosztották a lakást. Sőt, mikor belépett a házba, a katonák őt is kirabolták. Mivel nem voltak megelégedve a zsákmánnyal, pénzt követeltek, azzal fenyegetőzve, hogy rájuk gyújtják a házat.. Az öt francia katona még a házban garázdálkodott, mikor még két francia trombitás is bejött a házba. Mivel ők már semmi elrabolnivalót nem találtak, lehúzták Zsoldos csizmáit. Azonban éppen ezekben a percekben lépett be a házba egy francia szálláscsináló tiszt, hogy a lakást Lauriston tábornoknak foglalja le. Ez a tiszt ráparancsolt a két trombitásra, hogy legalább a csiz378