A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

vések elhangzottak, csakhamar visszavonulván, Nagy Győr felé irányzák lépteiket, míg a felkelő Nemes csapat (: Insurgensek :) szinte nyakra-főre Csőt nevű helységnek iramlott. Én, egy Cs. Kir. Tábornok (: Generális :) és még többen a toronyból szemléltük az egész jelenetet, mindaddig, míg a Várhoz (kastélyhoz, Sz) közelítenek; ekkor ugyanis, nehogy valaki lármaharangot kondítson, mindnyájukat leparancsolám. Láttuk a toronyból az egyes harcolókat, láttuk osztályokra alakulni a Francziákat, és különbféle irányban előnyomulni, mintha Győr felé vonuló János Fő Herceget megelőzni volna céljok útjában. János Fő Hercegnek több fő generálisaival együtt ezen a napon a Várban (kastélyban, Sz) ebédelt, valamint a nálam (azaz a plébánián, Sz) szállásoló két Generálisok egyike Lutz nevezetű is; míg ellenben Marcziáni Tábornok Urat segédjeikkel (segédtisztjeikkel, Sz) nekem volt szerencsém megvendégelhetni. Egy óra alig volt dél után, mindnyájan derekasan mozgásba jőve, János Fő Herceggel Győrnek indultak."

49 Déli 12-13 óra között a borsosgyőri utat biztosító pesti nemesi lovasezred Pápa nyugati szélére vonult vissza. A francia lovasság szorosan a nyomában volt a hátráló magyar felkelőknek, s csak a város szélén, a Borsosgyőri-kapunál felsorakozott 19. sz. Alvinczy-gyalogezred III. zászlóaljának sortüze állította meg rövid időre a francia lovasvadászokat. A franciák tüzérséget vontak előre lovasságuk támogatására, s kartácstűzzel futamították meg a magyar sorgyalogságot. A hátráló zászlóalj csak a mai Derkovics tér házai között tudta rendezni sorait, majd szuronyt szegezve rontottak a francia lovasokra, s kétszer vetették vissza őket a Borsosgyőri-kaputól a ,,Fabrikáig". Miután löszerük végleg elfogyott, a Posta utcán át a Piactérre, illetve a nagytemplom körül gyülekező társaikhoz vonultak vissza. Ott a gyalogság újra egyesült a József- és Ott-huszárokkal, s újra rohamra indultak a Posta utcán, s egy darabon újra viszszaszorították a francia lovasságot. Zsoldos János visszaemlékezése szerint a lövöldözés során a Piactérre tóduló kíváncsi polgári lakosok közül egy parasztembert, egy csizmadiainast és egy molnárnak a fiát érte halálos lövés.

50 Magyarász József plébános is részletesen megemlékezik az utcai harcokról: ,,A Pápai ütközet alkalmával első napon, a város végén létező vágóhíd vagy mészárszék közelében, úgy szinte a városban a templom mellett egy kis utósereg volt fel állítva Alvinczy ezredébül; mindketten lövéssel fogadták a Francziákat; az első csapatbéliek közt (ti. a vágóhídnál lévők közül, Sz.) különösen megérdemli az említést egy igénytelen kinézésű czigánykatona, ki a medve bőrös sisakú franczia vadász lovagok előtt kedélyesen ficánkoló fő tisztek egyik legfényesebbikére mutatván, bajtársainak előre monda: »az a fényes az enyim lesz ám!«; mire harmadszori lövés után a fényes generálist csakugyan lováról le is ejté, hozzáadván egyszersmind: »Ezt el ne felejtsék ám!« Ezen sikerült merénylet után a vitéz újpolgár életét biztosítandó a Borsó-ház előtti híd alá menekült, ahol három egész napig őt a jószívű szomszédság élelmezé." A plébános szerint a lelőtt francia tiszt — egy generális — azonnal meghalt. Zsoldos János főorvos emlékirata szerint ,,az Alvinczy gyalogezredbül néhány katona a Borsos-Győri-kapu házainál felállottak, s a jámbor Kufár házánál egy cigány katona az élen előnyomuló francia lovasvadászok Ayét nevű ezredesét (aki Verdun közelében született és már két vitézi rendjellel rendelkezett) vesén lőtte". Zsoldos szerint a francia ezredes még július elején is élt, s túlélte sérülését. Délután 16 óra körül a francia lovasvadászok egyre nagyobb erőkkel nyomultak be Pápára, s elsősorban a városból észak felé kivezető utakon hátráló osztrák—magyar csapatokat üldözték. A francia lovasok a várkastélytól északnyugatra álló régi malomnál több lemaradozott magyar Alvinczy-bakának vágták el a visszavonulási útját. A harcban — Zsoldos visszaemlékezése szerint — több magyar gyalogost levágtak a franciák. Szerinte egy magyar katonának a vérét sokáig kegyelettel mutogatták a kastély kőfalán, hol őt a franciák megszorították. A katona — hátát vetve a kőfalnak — szuronyos puskájával védekezett a francia lovasok kardcsapásai ellen, míg halálos csapás érte. Az Alvinczy-gyalogezred története szerint az ezred a Pápán vívott harcban csak két halottat és 43 sebesültet vesztett, a súlyos sebesültek között volt a III. zászlóalj 16. századának parancsnoka, Gyárfás Sándor százados is.

51 Más adatok szerint egy magyar huszár — nyomában az üldöző francia lovasokkal — a Szent László utcán át a mai Kossuth Lajos utcába, majd onnan a Piactérre vágtatott. A huszár — mikor látta, hogy utolérik — hirtelen visszarántotta lovát, s a mellette elrobogó francia lovasvadászt egy kardcsapással levágta; majd őt is lekaszabolták a francia lovasok.

52 A belvárosban dúló harcról Magyarász plébános a továbbiakban így írt: „A fentebb érintett Templom (a város központjában álló templomról van szó, Sz.) melléki Utósereg is szinte három ízben lőtte ki fegyvereit a Csuzinő-féle ház és a Rózsa-vendégfogadó közt benyomuló Franczia lovasvadászokra, kik csakugyan mindannyiszor némüleg vissza is vonultak; azonban a háromszori lövésnek minden eredménye egyetlen lónak halála lön; mellynek tulajdonosa nyergét és minden szerszámát rögtön összeszedvén egyenesen hozzám (ti. a templom túloldalán ma is álló plébániába, Sz.) jött illy kérdéssel támadván meg: »Habt ein Pferd?!« »Van egy lova?!«; én pedig egy »igen« felelettel istállómra mutaték. A Franczia azonnal ott termett, hol még is ragadozó határozatáról azon ürügy alatt, hogy még gyöngék paripának, sükerült lebeszélnem; és jólehet ő tovább sem szűnt meg erősíteni, mondván: »Sind schon gut für ein Chasseur!« »Jók ezek egy vadásznak!«; lovaimat mégis bántatlanul odahagyá. Mielőtt udvaromat odahagyta volna, még egyszer megkérdezte: hol kaphat egy paripának alkalmas lovat? Mire én az egész városra mutatván, egy ,,dir" szócskával válaszoltam néki. Minthogy a vitéz nagyon felhevült volt, azon biztatással, hogy jó borral megenyhítem őt, kicsaltam istállómból; 377