A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

— június 4-én a megyei Állandó Deputációhoz írott jelentésében megemlítette, hogy egyre több a szökés a zászlóaljtól: ,,De ugyan innént még számosabban szabadság nélkül haza szöknek.' Az ezredes kérte a vármegyét, hogy a szökevényeket szedessék össze, s figyelmeztessék őket, hogy ellenkező esetben a haditörvények értelmében szökevényeknek tekinti őket. III. HARCOK A FRANCIA ITÁLIAI HADSEREGGEL NYUGAT-DUNÁNTÚLON ÉS VESZPRÉM MEGYÉBEN (1809. május 29—június 13.) Az 1809. április 22-i eggmühli csatavesztés után az osztrák hadsereg főeröi a Duna északi partvidékére vonultak vissza, s védtelenül hagyták Bécset. A francia hadvezetés kihasználva ezt, május 13-án támadást intézett Bécs ellen, s jelentéktelen harc után elfoglalták az Ausztriai Császárság fővárosát. A francia hadsereg főerői május 18—21. között Bécstől északra átkeltek a Dunán, s hídfőt alakítottak ki Aspern és Esslingen faluk között. Május 21-én délután az osztrák hadsereg váratlanul megtámadta a hídfőben összetorlódott francia hadtesteket, s több mint 24 órás véres harcban, május 22-én estére a francia csapatokat visszaverték a Duna déli partjára. A május 22-i asperni csata napján a francia Itáliai Hadsereg V. hadteste (pk.: Macdonald marsall) Grazig vetette vissza az osztrák Déli Hadsereget, annak IX. hadtestét, míg VIII. hadtestét Tirolba szorította. Az asperni osztrák győzelem után az osztrák—magyar hadsereg főparancsnoksága és a magyar nemesi felkelés vezetői azzal áltatták a magyar nemesi felkelő csapatokat, hogy a továbbiakban komolyabb harcokra már nem kerül sor. Bár Bécs a francia hadsereg kezére került, a franciák nem mozdulhatnak ki Bécs körzetéből addig, míg — Bécstől északra — a Morva-mezőn ott összpontosul az osztrák—magyar hadsereg főereje: nyolc hadtest (160 ezer ember és 450 ágyú). Ezért a gyülekező nemesi felkelő csapatok hadműveleti feladata továbbra is az, hogy záróvonalat alakítsanak ki a Rába, a Marcal és a Zala folyók vonalán. Az 1809. május 17-én Budán kiadott ,,Dislocatio Insurrectionalis Militia" (,,Az Insurrectionalis Katonaság Elhelyezkedése") szerint ekkor Győrnél csak a Pest és a Vas megyei nemesi lovasezredek összpontosultak. Győrtől délre gyülekezett a Sopron vármegyei lovasosztály, a Vas megyei 6. és 5. gyalogoszászlóalj. Ennek a csoportosításnak a déli szárnyán — Tét, Szemere, Gyömrő, Gyarmat és Szerecsen falvakban — összpontosult a Veszprém megyei lovasezred 1. és 2. (veszprémi) lovasosztálya (680 lovas), valamint a lovasezred 3. (Fejér megyei) lovasosztályának 419 embere. A lovasezred parancsnoksága Tét faluban állomásozott. Ettől délre — már Veszprém vármegye területén — három nemesi lovasezred és egy gyalogoszászlóalj gyülekezett: — Malomsok, Marcaltő, Csíkvánd, Takácsi és Vaszar falukban a nógrádi nemesi lovasezred állomásozott (398 Nógrád megyei, 357 Bács megyei és 287 Jászkun kerületi lovassal); az ezredtörzs Marcaltőn települt; — Mezőlak, Acsád, Kéttornyúlak, Nyárád falvakban és Pápán összpontosult a Zala megyei lovasezred hat lovasszázada (900 lovassal); ezredparancsnoksága Mezőlakon volt; — a Zala megyei 8. sz. gyalogoszászlóalj hat százada (Zala megye 1124 főnyi és Somogy megye 48 főnyi gyalogosával) Csögle, Vat, Berzseny, Tüskevár falvakban táborzott. (Zászlóalj parancsnokság: Csöglén.) — Vecse, Nagy- és Kis-Alásony, Kis- és Nagyszőllős, Dóba, Devecser és Somlóvásárhely falvakban a somogyi lovasezred gyülekezett: Somogy vármegye 528, Tolna vármegye 176, Komárom vármegye 226 és Baranya vármegye 220 lovasával. Ez ezredparancsnokság Vecsén települt. A csapatok — az egész insurrectióhoz hasonlóan — nagyon silány módon voltak felfegyverezve. A zalai 8. sz. gyalogoszászlóalj parancsnokának, báró Ghyllány János ezredesnek jelentése (1809. május 17.) szerint: „Fegyvereinknek nagyobb része hiányos lévén, azoknak amint csak tudhatták volna is, hasznát nem vehették." Hasonló volt a helyzet a lovasságnál is. A zalai lovasezred egyik tisztje — Hertelendy Károly századoskapitány — írta emlékirataiban: ,,De mi zalaiak, posztó, pakrócz, nyereg és szerszám, egyenruhák és fegyverekhez alig jutván, május 1-én kékre festett inges-gatyás, de a haza védelmére készséggel összesereglett nemeseinkkel valánk kénytelenek, sokan csak csákányokkal kiindulva és a Marczal folyó hosszában, szegvári, vati, kiscelli, marcaltői vonalban ott állani. Pápa környékét két lovasezredünk foglalván el, itt június 10-ig . . . fegyvergyakorlásban tölténk a szolgálat mellett is időnket."

29 Május közepén és második felében még valóban azt hitték, hogy a nemesi felkelő csapatok csak záróvonalat alakítanak ki a Rába, Marcal és Zala folyók mentén. Fő feladatuk is legfeljebb a francia ügynökök átszivárgásának megakadályozása. Erre egyébként a megye nemesi lakosságát is felhívták. Kun László, Veszprém vármegye első alispánja — a megyei Permanens Deputatio elnöke — 1809. május 15-én nyomtatott körlevelet adatott ki ez ügyben. Felhívta a figyelmet, hogy igazoltassák és figyeljék a francia (és a franciákkal szövetséges) ügynököket, akik ,,az együgyű köznépet az ellenség magaviselete felől kedvező hízelkedésekkel ámítják, és azzal elhitetni iparkodnak, hogy az ellenség az országba beütvén a köznéppel kémélve fog bánni; és kivált, hogy ha ki magát ellene nem szegezi, annak vagyonja bátorságban marad, hogy továbbá, amit serege megeszik, iszik, annak árát kész és pengő pénzzel ki fogja fizetni". A körlevél bejelentette, hogy minden ilyen szeményt — mint az ellenséggel cimborálót — le kell tartóztatni. ,,Tilalmaztatik végre az is, hogy az országba beküldött francia, bavarus (bajor, Sz) és más ellenséges hadifoglyokkal, kik az köznéppel szóbeszédbe ereszkedni, s azt hol ígé365