A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború

a mozgósítási kerületek szerint változott. A dunántúli kerület vármegyéinek vörös csákót írtak elö. (A Dunán inneniek fekete, a Tiszán inneniek kék és a tiszántúliak zöld csákót kaptak.) Az egyenruha hajtókája megegyezett a csákó színével. A lovasság — előírás szerinti — fegyverzete: egy kard, két pisztoly, egy fokos, egy puskaportartó tok. Előírták a fehér köpönyeget, a fekete fátyolból készített nyakravalót; a fekete-sárga övet stb. A tiszteket és a legénységet csak a csákón alkalmazott cifrább vitézkötés különböztette meg. A törzstisztek tarsolyára 1,5 colos, a főtisztek tarsolyára pedig 1 colos (1 col = 26 mm) aranypaszományt kellett varrni, középütt ugyancsak aranypaszományból az F. I. (Franciscus I.) monogrammal. A tervek szerint a gyalogság ugyancsak világoskék egyenruhát kapott volna: derékig érő, szűk dolmányt és szűk magyaros nadrágot, magyaros csizmával. A csákó az ország minden kerületében egyformán fekete volt (a közembereknél sárga-fekete rózsával; a strázsamestereknél két sárga, a káplároknál egy sárga paszománynyal; a tiszteknél 1 colos keskeny arany paszománnyal, a törzstiszteknél pedig két — egyenként 1—1 colos — aranypaszománnyal). A közemberek övet nem hordtak; a tiszteknél sárgafekete öv volt előírva. Közembereknél és tiszteknél egyforma volt a fekete fátyol nyakravaló és szürke köpeny. A közembereknél előírták a borjúbőrből készített hátbőröndöt, a vászon kenyérzsákot, a fekete szíjazaton függő patrontáskát, a facsutorát és a puskaportartó tokot. Fegyverzetük szuronyos puska és fekete bőrtokba rejtett rövid, gyalogsági szablya volt. A tervek szerint egy közgyalogos felszerelése 74 forint 6 krajcárba került. A költséges felszerelés miatt — mivel elvben a nemesi felkelőnek saját maga költségén kellett magát ellátni felszereléssel és fegyverzettel — a nemességet vagyoni szempontból összeírták. Ennek alapján osztották be őket a lovassághoz vagy a gyalogsághoz. Lovassághoz kerültek: évi 3000 forintos jövedelem után I. osztályú lovas; évi 3000—2000 forint jövedelem után II. osztályú lovas; évi 2000—1000 forint jövedelem után III. osztályú lovas; évi 1000 forint jövedelem után IV. osztályú lovas. Az I—

II. és III. osztályhoz tartozó lovasok saját költségükön voltak kötelesek felszerelésüket kiállítani; a IV. osztályú lovasokat az állam szerelte fel. Az évi 1000 forintnyi — vagy annál kisebb — jövedelemmel rendelkező nemesek a gyalogsághoz kerültek. Az évi 1000 forintos jövedelemmel rendelkező I. osztályú gyalogosnak saját költségén kellett magát felszerelnie. Az 1000 forinton aluli jövedelemmel rendelkező nemesek közül a II. osztályú gyalogosokat az állam, a III. osztályú gyalogosokat pedig a vármegye szerelte fel. A Veszprém vármegyében kiállított 680 lovas közül 43 ember volt I., 14 ember volt II. és 21 ember volt III. osztályú lovas (összesen 78 nemes, aki saját költségén volt köteles hadba vonulni) és 602 nemes volt IV. osztályú — állami költségen felszerelt — lovas. A Veszprém megyei 9. sz. nemesi gyalogoszászlóalj 1207 embere közül 3 ember volt I. osztályú gyalogos (aki saját költségén szerelte fel magát), s 1204 ember volt a II. osztályba sorolva, ahol a felszerelést az állam adta.

10 A törvények részletesen taglalták a nemesi felkelés szabályait: ,.Minden nemes és nemesi szabadsággal élő családból, ide értve a külföldön tartózkodókat, valamint a honfiúsítottakat is, egy személy köteles felkelni és vagyoni állapotához képest mint lovas vagy gyalogos szolgálni. Egy családnak tekintik a felnőtt fiával egy kenyéren élő atyát, valamint a meg nem osztott telken és egy kenyéren élő testvéreket." Kivételt képeztek a katonai szolgálatra alkalmatlan testi vagy szellemi fogyatékosok; a többgyermekes családfők; az egyedüli fiúk és utolsó örökösök egy családból; a papok, a tanárok, a tanítók, a tanulók, az orvosok, a közhivatalnokok, a már katonai szolgálatban lévők, valamint a teljesen birtoktalan nemesek. Felkelő fegyveresek kiállítására voltak kötelezve a nemesi joggal felruházott testületek: a szabad királyi és bányavárosok, a káptalanok (a kanonok személy szerinti felkelésre voltak kötelezve; a káptalanoknak lovasságot kellett kiállítaniok, hasonlóképpen katonákat kellett kiállítani a prépostságoknak, apátságoknak és a püspökségnek is jövedelmeik arányában. Veszprém vármegye falvai és városai (az ott lakó nemesek arányában) a következő létszámot voltak kötelesek kiállítani: Szentgál: 145 gyalogos és 54 lovas, Veszprém: 88 gyalogos és 58 lovas (ebből 13 lovast a veszprémi káptalan állított ki), Szentkirályszabadja: 51 gyalogos és 21 lovas, Csögle: 63 gyalogos, Takácsi: 20 gyalogos és 37 lovas, Tapolcafő: 19 gyalogos és 26 lovas, Adásztevel: 18 gyalogos és 34 lovas, Karakószörcsök: 15 gyalogos és 21 lovas, Kisjenő: 35 gyalogos, Szilasbalhás: 29 lovas, Somlóvásárhely: 19 gyalogos és 29 lovas, Csajág: 17 gyalogos és 13 lovas, Nemesvámos: 27 gyalogos, Mencshely: 22 gyalogos, Ajka: 21 gyalogos, Homokbödöge: 22 lovas, Vecse: 19 gyalogos, Nagypirit: 17 gyalogos, Halimba: 15 gyalogos stb. A megye nagybirtokosai — lehetőségüknek megfelelően — nem személyesen álltak ki, hanem helyettest küldtek maguk helyett. A veszprémi lovasezred — májusban felszerelt 768 lovasa közül 105 lovas volt valakinek a helyettese. Gr. Esterházy Imre maga helyett nemes Gasparics János (18 éves, Györszentmárton) kovácslegényt, Meszlényi János nemes Talabér Pál (21 éves, Tamási) szabólegényt, Rába Boldizsár alispán Herbai János (22 éves, Pápa) mesterség nélküli legényt, gr. Zichy Ferenc főispán nemes Németh József (32 éves, Pápa) mesterség nélküli személyt, Festetich Antal dégi uraság pedig nemes Laky Sándor (22 éves, Nagyigmánd) mesterség nélküli legényt állította ki. Április 5-én a Veszprém megyei nemesi felkelő csapatoknál kinevezték a tisztikart. A lovasezred élére — gróf Zichy Ferenc főispán a fiát — ifjú gróf Zichy Ferenc ezredeskapitányt neveztette ki (másik fia: Károly főstrázsamester vagy őrnagy 361