A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904–1976)

4. ábra. Rhé Gyula 1909-es ásatási naplójának részlete (VBM A 48.896) Abb. 4. Ein Teil des Grabungstagebuchs im Jahre 1909 von Gyula Rhé (VBM А 48 896) tudjuk pontosan meghatározni a munkamenetet annál a 6 épületnél sem, amelyeket ugyancsak ebben az évben tárt fel és rajzolt le a körítőfal részleteivel együtt.

64 Feltehetőleg tovább folytatódtak a II. épület kutatásai. Rhé jegyzetfüzetének 69. oldalán az utolsó időpontbejegyzés november 16. Október 22. és november 16-a közötti heteket fordíthatta az I. épülettől ÉK-re eső területek alaprajzi meghatározására. Rhé Gyula balácai munkálkodásainak eddigi ismeretében ez utóbbi megjegyzést nyugodtan megkockáztathatjuk, hiszen a viszonylag rövid, pár hetes ásatási periódusok alatt lehetetlen aprólékosabb kutatást végezni. Rhé Gyula publikált alaprajzai,

65 néhány rövid szakasztól eltekintve, kifogástalanok. Az I. épület 4-es folyosójának kivételével, ahol feltörte a terrazzopadlót, azonban mindez csak a legfelső szilárd, vagy általa padlózatlannak hitt, földes legfelső szintig érvényes. A perióduskutatások hiányoznak, sőt egyes helyiségek, pl. a belső udvar (peristylium) egy része is feltáratlan maradt.

66 A mozaikok kitakarásáról Laczkó Dezső 6. számú jegyzetfüzetében olvashatunk.

67 Hornig Károly, Fraknói Vilmos, Fejérpataky László, Szalay Imre, Jánosi Ágoston, Simon György október 26-i látogatását megelőzően Laczkó Dezső a vámosi Fa Istvánt bízta meg, hogy szombatra (X. 26-ra) „tárja fel" a mozaikokat, amelyeket a látogatás után újra beásatott. A mozaikok kiemelése, ill. helyben hagyása körüli, Fraknói Vilmos és Jánosi Ágoston között kialakult vita végül Fraknói Vilmos javára dőlt el, mert a mozaikok közül a 10-es és 31-es már 1910ben, a 8-as és 20-as helyiségben talált 1925-ben elkerült Balácáról. Medgyaszay István 1909 februárjában keltezett múzeumtervén a bejárat két oldalára, valószínűleg a Balácáról kiemelt mozaikokból, egy-egy mozaikfelületet tervezett.

68 Az október 5-étől, október 22-ig pontosan vezetett ásatási napló szerint, a megjelölt időszakban, a kutatások a főépülettől D-re, DK-re eső területen folytak. A káptalani határ a főépület 8-as helyiségébe eső kiugró sarokpontjától számított 17,70 -j- 35,90 mnél К felé (nem pontosan K-i irány) jelölte ki Rhé Gyula az l-es „kémárkot", majd ezt a főtengelyt 10 m-es szakaszokra osztotta, s a metszéspontoknál jelölte ki a főtengelyre merőleges keresztárkokat, amelyeknek hosszát az l-es ároktól D-re a káptalani határ szabta meg. Az l-es ároktól É-ra 27,60 m távolságban egy párhuzamos árkot húzott. Az arab számmal jelölt keresztárkok némelyikét tovább húzta a II-es árokig, vagy még tovább. Rhé Gyula skicceinek, méretarányos rajzainak és ásatási naplójának feljegyzései alapján árkainak 32