A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

létalapját teremthették volna meg, amiből két évszázaddal előbb talpra álló polgári város történetirodalmi, helytörténeti érdeklődését is jóval korábbinak mondhatnánk; hiszen a nagy polihisztor, Bél Mátyás történelmi-földrajzi munkájához kért adatokat is már országosan az elsők között tette magáévá Veszprém, amikor a ,,leghamarabb, a leggondosabb observatiókkal" küldte meg Bél Mátyásnak 1736-ban.

193 Végül, a magyar nyelvű várostörténet-írás kérdését követően öt év múlva, még érdekesebb intézkedés jelzi, hogy a veszprémi városi tanács — korát megelőzve — megértette a felvilágosodás gondolatának lényegét, mert 1781-ben — egy évvel az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó megjelenése után — a tanácstagoknak reggelente, a hivatalos munka megkezdése előtt, kötelező, közös újságolvasást rendelt el,

[94 hogy a kor eseményeiről a tanács tagjai értesüljenek. Nem pillanatnyi felbuzdulás volt ez, hiszen a felvilágosult tanács azt hirdette, hogy ,,a magyar újságokból sok egymásféle a publicumokat illető dolgokat lehet általlátni". Ha mindezekhez még azt is hozzávesszük, hogy Batsányi János, a felvilágosodás forradalmi költője ezekben az években tanult a veszprémi piarista gimnáziumban,

195 s először — nyilván — ott szívta magába ezt a szellemet, akkor még közelebb érezzük magunkhoz a régi város polgári vezetőinek tájékozottságot igénylő modernségét, ami egyúttal a városi polgárság gyors fejlődését is jelzi, amiben az 1711-ben megnyílt piarista gimnázium 1723-tól kezdett és folyamatosan tartott iskoladrámái a veszprémi színjátszás legrégibb emlékeit képviselik.

196 A XVIII. század végére nyomda is működik a városban. A kor másik, de egyéni helytörténeti kezdeményezése, hogy már 1745-ben akadt egy Joannes Mathaei nevű „historiografus", aki Acsády Ádám püspöktől kért adatokat a város és a káptalan történetének megírásához.

197 Miként a városi magyar nyelvű kezdeményezésnek, úgy ez utóbbinak sem ismert semmiféle folytatása. Mintha az elmaradt helytörténeti kezdeményezéseket akarná némileg pótolni, 1773-ban jelent meg Róka János egyházi történetírónak a veszprémi püspökök életrajzát a legrégibb időktől a maga koráig feldolgozó munkája, elég sok hasznosítható várostörténeti adattal.

198 Veszprém legrégibb munkásmozgalmi eseménye, mint a magyarországi XVIII. századi parasztmegmozdulások egyik érdekes fejleménye, a jutási zavargások, 1783-ból maradt korunkra. Oka az volt, hogy a káptalan eltiltotta a veszprémieket a jutási legelő használatától, és kijelölte a határokat, amelyen túl legeltetni nem volt szabad. Az intézkedés kiváltotta zavargás során szétszórták a határdombokat, megverték, elkergették a kirendelt őröket. Miután három napig a megyei hajdúk semmire sem mentek a zavargókkal, katonaságot rendeltek ki ellenük. A bekövetkezett véres összeütközés során egy aszszonyt agyonszúrtak, egy másikat megsebesítettek. Kiss Adorján piarista, aki az eseményt a veszprémi rendház „krónikájában" — História Domus — feljegyezte, versben örökítette meg az eseményt, mint a legrégibb veszprémi munkásmozgalmi adatot: ,,Allj meg itten utas, ez a puszta Jutás, Mellyet a káptalan bír, nem bizonytalan, De a Veszprémiek, nem lévén semmiek, — Ellene lármáztak, kerülőt pálcáztak, A határt elhagyták, az erdőt nem szánták, Szítták a papokat, átkozták urokat, — De vallották kárát, megadták az árát, Mert megverettettek, tömlöcbe vettettek, Egy közülük megholt, de a tsak asszony volt. Halálát kereste, mely őtet itt leste, Vérrel földet feste, itt nyugszik a teste."

199 313