A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

Kovács Gergely és Pajjer Mihály városi esküdtek, és ,,ő kegyelmék által az egész Veszprém Városi Nemtelen Lakosok" arról, hogy a Triparti tum egyes hivatkozott részei szerint „kegyelmeteket közönségessen . . . Padányi Bíró Márton . . . Veszprémi Püspök . . . mint Veszprém Városának lakosait Földes Úri hatalma és Jurisdictiója alá tette". Hasonlóan hivatkozik tovább a fiskális levele, hogy az idézett Tripartitum ,,9-dik Titulussában Nemesi És Földes Űri Szabadságának harmadik Punctumaban a közönséges törvény Veszprém városával és annak lakosaival hatalma szerint cselekedni, azoknak Törvént, rendet és igazságot tenni, Törvénnyel egyező adót szabni, meg engedte". A veszprémiek, ha mindezen földesúri rendelkezéseket nem egészen értették volna — folytatódik a fiskális levele — „Ugyan azért, hogy kegyelmetek, Földes Urához való kötelességét, időről időre való Adóját megtudhassa, avégre, ezen folyó esztendőben most jelenlevő júniusnak 23dik és utána következendő napjain, ide Veszprémben, a püspöki Városban, Uraság Székinek terminust rendelni méltóztatott, amely napra és helyre kegyelmeteket és kegyelmetek által a közönséges Városi Nemtelen lakosokat . . . Méltóságos Uram ö Nagysága parancsolattyából praesentilis certficalom az Uraság Székinek színe eleiben." Hosszú évek során át tart a kölcsönös harc, amiben a feudális hatalom a város lakosságára kényszeríti rendelkezéseit, azok tiltakoznak, mert a „Punctumokra consensusukat adni nem akarták". E harcok során, ,,a városnak elöljáróit" Biró Márton püspök, ,,a Nemes Vármegye eleiben Pápára citáltatván, azokat árestomra hányattatta és így erőszakosan azon Punctumoknak observatiójára — miknek azelőtt sem volt ususában Veszprémi Püspökség — kénszerítette".

18

* A város vezetői részéről okos belátással mozgalom indult a békésebb élet és fejlődés biztosítására, bizonyos mérvű megegyezést létrehozni a feudális hatalommal. Ilyen volt 1749-ben

189 Torma István városi főbíró és néhány városi tanácsos kezdeményezése, amikor a város lakosságának kérésére — ,,az egész város nagy számú sokasággal öszve ment . . . hogy akarnak-e vélek egyet érteni, közükbe le menni . . . vagy sem" —, ők a püspökhöz elmentek, de annak válasza a főbíró szerint így hangzott: „Bennünket fejenként tiltván és intvén, hogy senki közülünk böcsületének eloszlása és gyalázatos büntetése alatt se közikbe le menni, se öszve egyeledni, annyival is inkább egyet érteni, se pedig a város pecséttyét nekik kiadni, avagy vélek communicálni ne merészeilyen." A lefékezett társadalmi mozgalom, a földesúri fenyegetés sem ijesztette meg a jogaikért harcoló veszprémieket, mert három napon belül máris kész a tervük: a Kancelláriához fordulnak jogorvoslatért,

190 hogy a királyné pártfogásába vegye a veszprémieket, továbbá, hogy a szabad királyi városság elnyeréséért beterjesztett kérelmüket a királyhoz továbbítsa. Azt is megőrizte a Kancelláriához küldött levelük, hogy Kányái Mihályt, akit már egyszer a városiak követként küldtek, Biró Márton elfogatta, vasra verette, a vármegye fogházába záratta. Hasonlóan írnak Szabó István érdekében is, aki előzőleg bíró volt, és aki „kötelessége szerint dolgainknak orvoslása végett fáradozott", és aki ugyancsak követként érkezett Bécsből; ítélőszéke elé „citáltatta", majd háza eladására és a várost 24 óra alatt elhagyásra kényszerítette, „árestommal" is fenyegetve. Az urasági joghatóság elismeréséről — bármilyen eszközzel történik is annak kényszerítése — a veszprémiek hallani sem akarnak. A földesúri hatalom jogkörétől szabadulni akaró város követei 1762-ben ismét Bécsben jártak.

191 Pandúr Mihály, a város megbízottja, innen írt Pajer Mihály főbírónak, hogy a rá bízott feladatot elvégezte: a város kérelmét a szabad királyi városság elnyeréséért Nagy István kamarai „referendarius" segítségével eljuttatta gróf Herbersteinhez, a német kamara vezetőjéhez, „akitől az ilyenekben a Fölséges Magyar Kamara dependeal (!)", és kérte: azt a király felé továbbítsa, hogy — mint a levél folytatódik —, „méltóztatnék Eő Felsége kegyeimessen resolválni, és megengedni azt, hogy a városiak az Fölséges Magyar Kamarával, királyi Jus eránt megegyezhessenek, meg egyezvén, és egyezésnek eleget tevén, Szabad Királyi Város privilégiuma Eő kegyelméknek ki adattassék". Hiába volt az újabb és ismételt követjárás, a város kérelmei és két év múlva a tanácsülés nagyon nyílt állásfoglalása is, amikor — mintegy elkeseredésükben igen tömör összefoglalását adták addigi ideológiai harcuknak —, és közmegegyezéssel kimondták: „A város minden módon, ha lehet, csak királyi várossá tétessék; ha most eleintén adósságban veri is magát, de abbul legalább az maradékja kiszabadulhatna, az mostani terébül nem hogy ki lehessen szabadulni, sőt inkább félhető, hogy naponkint eöregbedik."

192 Ha csak e néhány adatot soroltuk is fel Veszprém XVIII. századi szabadságküzdelmeiből — amikről a levéltárakban iratok tömkelege tanúskodik —, igazolva látjuk, hogy a magyar nyelvű várostörténet megíratásának kezdeményezése csak egy újabb állomása elszántságuknak, mert még akik eléggé foglalkoztak Veszprém történetével, még azok előtt is néha kevésbé ismertek azok a XVIII. századi, felvilágosodás kori polgári törekvések, amik értékes társadalmi alapként jelentkeznek a még teljesen feudális berendezkedésű város életében, hogy majd, mint a XVIII. század végének nemcsak megértéssel állított, de valóban kritikával is lemérhető kezdeményezései legyenek, akár mint korszerű politikai gondolkodás, akár mint az európai fejlődést már magáévá tevő társadalmi mozgalmak. Körvonalazható társadalomfilozófiai keretek még nincsenek, de a meginduló fejlődést tudatosan érzékelő polgári gondolkodás annál inkább valami egész különös, szinte szervezett formákig eljutó jelenség sorozattal mutatható ki a város XVIII. századi életében; amik, ha a nagy erőfeszítéssel kimunkálni szándékozott szabad királyi városi keretben jelentkeznek, amiknek társadalmi bázisa így kialakítva, egy szabadabb, polgáribb berendezkedésű Veszprém olyan gazdasági 312