A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

veszprémi tanár tervezte városi vízhálózat el nem készült, a város különböző helyein forrásvízzel működő „közkutak" voltak. Ezekből sorol fel néhányat, mint a ,,vitéz", „koma", ,,Ür kútja" és a „fingó és rotyogó". Közülük legrégibb — legalább írásban —, a „koma" vagy „Kárna" kút néven már a XIII. században, 1271-ben oklevél említette hely.

163 A „Vitéz" nevű forrás, a város e korbeli adatainak összegyűjtője, Véghely Dezső szerint

164 régi eredetű és az ott birtokos Vitéz családtól kapta nevét. Az „Úrkút" helyét is megírta Benyák Bernát: „a Sét vize mellett buzog fel". Igen, ez a kút a régi városi adatok szerint a középkori vár egyik vízellátója volt, közvetlenül a vár alatt.

165 Ennek a vizét vezette fel a várba Tumler György, az ügyes malomépítő ezermester molnár, éppen Benyáknak Veszprémben tartózkodása idején, 1767-ben csővezetéken, az általa szerkesztett víznyomó szerkezettel, Koller Ignác püspökkel kötött szerződése alapján. A vezeték idők során elpusztult [inkább elpusztították!], de a forrás ma is megvan az Ürkút utcában. Az úgynevezett „fingó és rotyogó kút", régi veszprémi szájhagyomány szerint, a Benedekhegy alatt levő malomnál, a Séd közelében volt. Benyák idejében még „jó ízű, kristálytiszta" kutak, egy század múlva már „italra nem alkalmasak".

1 Ezen különös nevű kút eredete, éppen a nevében kifejezett tulajdonsága miatt is, joggal feltételezhető, hogy a középkorban Veszprémnek ezen a részén volt, azóta szinte nyomtalanul eltűnt, úgynevezett „Büdöstó"

167 maradványaként a földből időnként „felgőzölgő" anyagok alkották a nevében kifejezett „hangot". E feltételezés eléggé hihető „bizonyítéka", hogy ugyancsak Benyák idejében és éppen a piaristák kertjében (ma Fenyves utca 13.), e helyektől nem távol, olyan ásványforrás volt, ami gyógyított.

168 33—34.: Ezekben a gondos piarista a XVIII. századi Veszprém egy különös „intézményét" is megörökítette, a „Tizenháromváros" nevű városrészben, a „Tsókoló utcát" — később „Csókvár" néven is szerepelt —, ahol „Szüzek s legények sokszor elöl jönnek". Ennek létesítése ellen száz év múlva a helyi sajtó élénken tiltakozott,

169 de később mégis létrejött, ahova tervezték, a Kádár utcában. 35. : „Hosszú utsza végén éred a piatzot, Ott ó födél alatt kenyeres bolt látszót." Az itt említett piac a „Hosszú utsza végén", még a középkori településű, váraljai két városrész, a Szenííamás/a/vá-ról

170 és Szentmargitszegről,

171 valamint a még római kori Balácáról Pogánytelekre vezetett utak találkozásánál keletkezett egyik legrégebbi veszprémi piachely említése, ami nemcsak Benyák idejében, de egészen az első világháború kitöréséig „üzemelt" mint áruhely, különösen a város környéki kistermelők keresték fel, tőlük vásárolták szívesen a környék háziasszonyai a „tejhasznot". Az idézet második sorában említett: „Ó födél alatt kenyeres bolt" kitétel, hasonlóan régi városföldrajzi adatokat elevenít fel. Ez a hely a mai Patak tér, az északi várfeljáró alatt. A Séd melletti nagy emeletes épület a tér sarkában a mai kisegítő (gyógypedagógiai) iskola, a volt káptalani jószágkormányzósági központ. E nagy emeletes ház keletkezési idejére a helytörténet eddig — miután régibb veszprémi ábrázolásokon is szerepel — adat helyett az 1790-es éveket jelölte meg.

172 Egy múlt századi veszprémi újságcikk

173 segítette Benyák verse e második sora és az eddig bizonytalan keltezésű káptalani középület alapkőletétele legalábbis megközelítően pontosabb idejét meghatározni. Az újságcikk a káptalani épületet „lábas ház"-nak említi, ahol a közlésig, 1891-ig, a lábazatok által kiképzett fülkékben folyt az árusítás. A káptalan a jelzett időben épületét úgy alakította át, hogy a lábazatok beépítésével ezen árusítófülkéket megszüntette, és — a cikk szerint — így ott „az évtizedes gyakorlat", vagyis az árusítás megszűnt. Mivel Benyák Bernát idejében az árusítás megvolt, a kérdéses épületnek is — a káptalani háznak — állnia kellett, így az Benyák idejénél is jóval korábbi keletkezésű. 37—38.: E két versszakban a vár belsejének leírása, ilyetén: „Könnyen számba vehedd a belső utszáid, Ide, oda nem térsz, szemlélhedd házait, Első szegletiben lásd kereszt falait, Szin és udvar nélkül való ház ajtait. Odább ha sétálgatsz, roppant épületek Tűnnek szemedben, egygy sorban kerültek, Mert igen szűk az hely, mássort nem nyerhettek, Vármegye, káptalan számára tétettek." A fejezetünk bevezető soraiban említett 1723as újjáépítést követően a várban erőteljes építkezés indul. Eltüntették ezek során a vár egyik addig megvolt „műemlékét", a belső várkaput a falával együtt. Így ezeket Benyák már nem láthatta, csak az új kanonoki házakat, közülük a legimpozánsabb, a Dunniczay-féle 1751-ben létesült. Előzőleg, 1733-ban a Biró Márton-féle kanonoki ház, 1741-ben a nagypréposti, 1763-ban a régi megyeháza és 1765-ben kezdte építeni, Fellner Jakab tervei szerint, a ma is látható palotáját Keller Ignác püspök. Ezeket látta Benyák Bernát, ezek voltak számára „a roppant épületek", amik mellett a „szin és udvar nélkül való" házak csak „könnyen számba vehetők" voltak.

174 39.: „Van még — is kimenés gyalog a kis kapun." A középkori veszprémi várnak a déli főkapuján kívül, volt a székesegyház mellett, az északi részen még egy kapuja, az ún. „kiskapu".

175 Ezt említi Benyák. A főkapuhoz hasonlóan magas, tornyos bástyafal védte azt is. A török kor harcaiban ezek nagy része elpusztult, de a kapu, a „kiskapu" funkcióját betöltve, még az író idejében is létezett. Ma már csak egy keskeny köz a székesegyház és a vele szemben levő, volt nagypréposti lak között. 40.: „Páter Piaristák szép fel oskolája" kitétel, a már azon években korszerűsített iskolaépületüket jelenti.

176 „A Szürke barátok egygyügyü tzélája" pedig a Veszprémben 1681-ben letelepített Ferenc-rendi szerzetesek első, még nagyon szerény elhelyezésére utal.

177 41—42.: Benyák Bernát érdekes verséből idé309