A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

veszprémi események sokban igazolják, hogy a török erejét, már erősen alábecsülő hangú levél mögött, amiben vitézi önérzet, „nem fêlés a töröktől", a megszabadulás reménye és a függetlenség vágya van: nem nagyokat mondó hősködés, hanem a végvári küzdelmek során sokat próbált, sokat küzdött, de még több harci tapasztalatot szerzett, bátor veszprémi hajdúk vannak, akik nemcsak megvédik már a várat — ami otthonuk —, de ha kell és arra alkalom adódik, vállalják még életük árán is a török veszélyt elhárító, sok harci sikerrel kecsegtető portyázásokat is. A Wesselényi-féle összeesküvést követően, a protestáns prédikátorok és tanítók utáni nyomozás, valamint 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék határozatából, Európa felháborodását is kiváltóan, az elítélt és hitükhöz ragaszkodóknak gályarabságra eladása szomorú emlékét őrzi az 1675-ben, Triesztben írt Gályarabságra hurcolt prédikátorok éneke című hosszabb költemény, amiben a gályarabságot választók búcsúznak otthonuktól. 50 A kegyetlen rabságot választók egyike a veszprémi prédikátor, Bátorkeszi István, aki a 26. és 27. versszak szerint így búcsúzik városától, híveitől: ,,Vitéz Veszprém vára, magyarok végvára, Nagyobb részül pedig az Krisztusnak nyájja, Bátorkeszi István, ki valék pásztora, Mostan elbúcsúzom tületek én sírva. Fizesse meg Isten az ti hűségteket, Sokszor rabságomban küldött pénzeteket, Nem szolgáliok immár többé benneteket, írja fel az Isten mennyben neveteket." A felsorolt, nagyon kiemelkedő, érdekes, a kort is jellegzetesen bemutató források adataival szándékoztunk a XVI. és XVII. századi Veszprém jelentőségéről képet adni. 4. EGY „LIRAI" HELYTÖRTÉNETI MUNKA 1768-BÓL A XVIII. század elején telepítette le Volkra Ottó püspök a piaristákat Veszprémben.

151 Az a két és egynegyed század, ami működésük kezdetétől az iskolák államosításáig, 1948-ig eltelt, Veszprém művelődéstörténetének — munkájukkal — értékes darabja. Emléküket nemcsak az alsóvárosi temetőben levő kriptájuk fölé emelt márványobeliszkre vésett nevek őrzik, de a rend történetében található, a magyar tudományos életben is számon tartott neves egyéniségek, akiknek pedagógiai és szakmai felkészültségére mindig hálás tisztelettel és szeretettel gondolnak vissza egykori tanítványaik. Az 1711-ben alapított iskola

152 a XVIII. század eleji mezőváros, Veszprém, török kor utáni magáratalálásának első kultúrjelensége, a város szellemi életének és a középiskolai műveltségnek ott megalapozója. A török háborúk utolsó megszállását alig kihevert város Rákóczi-szabadságharcában vállalt szerepéért 1704-ben újabb pusztításnak lett áldozata; a kurucpárti Veszprémet Heister osztrák tábornok kegyetlenül „bünteti": felégeti, kirabolja, lakossága egy részét katonái megölik, miáltal az élni akaró város újra feldúlt, szétrombolt lett.

l5:í Csak 1723-ban, a székesegyháznak Esterházy Imre püspök által felépíttetése nyitja meg a kor stílusában, barokk formában a város . ...,. , . . 1Ч4 es a var újjáépítését. Ebben a történelmi és társadalmi viszonyaiban is átalakuló Veszprémben igen szerény — de rövidesen annál eredményesebb

155 körülmények között indul a piarista tanító rend működése. Fél évszázaddal e kultúrmisszió megkezdését követően került a városba 1765-ben Benyák Bernát mint fiatal kezdő tanár,

156 a később neves piarista filozófus, aki a felvilágosodás szellemében elsősorban filozófiatörténész, ,,a magyar piarista felvilágosodás élő szelleme";

157 de mint nyelvújítót is nyilvántartja a magyar irodalom.

158 E sokoldalú egyéniség a „modern" fizikában hasonlóan otthon érezte magát, 1769-ben már a ,,nagy Newton"-ra hivatkozik, aki „egy új világosság terjesztője is, aki végre fényt derített az ég gömbjeinek homályos útjaira".

15 Csupán két iskolai évet töltött az akkori Veszprémben 1765-től 1767-ig, de e kis idő is elég volt, hogy „munkahelyét" megszeresse. E rövid pár esztendő emlékeként született meg, onnan elhelyezésekor, 1768-ban a Veszprém városának nyájas leírása című, 54 szakaszos költeménye,

160 aminek alapján a benne megörökített XVIII. századi veszprémi adataival őt is besorolhatjuk — ha „lírai" alapon is — a veszprémi helytörténetirodalom művelői közé. A hosszú búcsúvers helyenként nagyon nehézkes „veretű", még nem kiforrott költő műve, de a formai megoldásoknál sokszorosan nagyobb helytörténeti értéke. Talán különös vállalkozásnak tűnhet egy verset mint helytörténeti forrást mérlegelni, de a költeményben található városíöldrajzi adatok a XVIII. századi Veszprémre íorrásértéküek, egynémelyike problémamegoldó is. A költemény, kétségtelen, Veszprémből eltávozása után készülhetett, mert 1768-ban, megírásakor, már Nagykárolyban volt.

161 A fiatal írótanár szeretett városától búcsúzó visszatekintése, a számára oly sok hangulatot, természeti szépséget, az ottani emberek megbecsülő kedvességét is jelentő helyre, mintegy a város kitárulkozása egész valójában. Ezen újra „minden kedves helyet bejáró" városbarangolásából rögződött az egyes versszakokban, mintegy földrajzi váz szerint, az általa ismert XVIII. századi Veszprém. Érezhető a sorok és az egyes szavak mögött a piaristák magyarországi ősi fészkéből, Privigyéről, majd meg Nyitráról,

162 e helyekhez hasonló, dombos, völgyes, „ide oda hányott" utcájú Veszprémbe került fiatalember mint lesz ott is rabja a természeti szépségeknek, mikről vonzóan, részletesen írt versében. Költeményében ad történelmi vonatkozásokat, színes társadalmi hangulatképet, földrajzilag pontos helymegjelöléseket, utal az egyes városrészekre, azok nevezetességeire, az általa ismert, 307