A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

Koráramlatokkal osztott világunk a tudomány számára is valami merev kényszerképzet szükséges osztályozását feltételezné, aminek hatására a tudományos kutatás mindent igyekszik behatárolni az így jelentkező keretekbe, de a szellem fölszabadulása, eszmeisége mást kíván. Veszprém történelmi szerepe együtt indult, együtt formálódott a magyarság életével a honfoglalás első mozzanatától — sőt ma már tudjuk, hogy azt megelőzően évezredekkel előbb is létezett —, majd a rákövetkező kilenc-tíz évszázados igen változatos élete alakította ki nem értéktelen múltját, hozta létre, képezte ki mai helyét, azon belül intézményeit, társadalmi rendjét, gazdasági erőit és vetette meg az alapját az első középkori magyar városok egyikének, az első magyar egyetem székhelyének. Az a történelmi út, amit a históriai rárétegződés ma már elfogadott elvi álláspontja szerint is Veszprém a kora középkori európai kibontakozás idejétől a népvándorlást követően a római erők ottani megtelepedésével a huszadik századig megtett; a magyar helytörténet-irodalom feldolgozások anyagában egyik leggazdagabb gyűjteményét mondhatja magáénak.

1 Visszatekintve vagy inkább előretekintve arra a hatalmas anyaggyűjtésre, ami így összeállítható, mint a veszprémi helytörténeti irodalom, mintegy új helytörténet-elméleti értékelési szempont is kívánkozik, mert ez a gyűjtemény messze felette áll azon szempontoknak, amiket eddig az irodalom a helytörténeti feldolgozásokkal szemben érvényesített.

2 Majd amikor e tanulmány végén mi is összegezünk, és zárszavunkban lemérhetjük egy vidéki város, az általunk nagyon szeretett szülőföld, Veszprém helytörténeti irodalmát, annak Géza-kori első okmányától, a veszprémvölgyi alapítólevéltől a huszadik századi modern törekvésekig; úgy érezzük, ez az ,,ítélkező" mérlegelés majd pozitív lehet. Az a nagyszerű történelmi patinája Veszprémnek -— ami, ha nem is területi monumentalitásban, de ott izzik még ma is a veszprémvölgyi zárda még földben maradt, de a közelmúltban vidámpark létesítése címén szétdúlt évszázados alapfalaiban, a székesegyháznak nemrég előkerült középkori bejárati boltíveiben, vagy talán legigazibban a nagyon régi, ,,ódon" és ,,megavult" Szent Györgykápolnának még a honfoglalás előttről maradt ősi köveiben; ad jogot, vagy talán adott is már nagyon régtől fogva a hely történelmi kialakulását kutatóknak időt álló, értékes megállapításaikra, Veszprém múltjának megbecsülésére, megszerettetésére. Nagyon szerencsés véletlenek találkozása, de mégis évmilliók távolából kínálkozik annak lehetősége, hogy a mai Veszprém területén nemcsak a 7—8000 évvel ezelőtt már a Balaton-felvidéken élt ősembernek lehetett lakóhelye, de a földtörténeti triász korból itt maradt fogasteknős kövülete — Laczkó Dezső felfedezése* —, még inkább bizonyító: a vidék, a táj megléte már a legrégibb őskorok emlékeitől a történelmi idők gazdag egymásra rétegződésével mutatható ki, mivel a város különleges, nagy múltja igazolható. Ha való igaz és el is fogadható a mai magyar történetirodalom egyik neves egyéniségének megállapítása, hogy ,,a Magyar Országos Levéltár mintegy 35 folyókilométernyi anyagának legrégibb, egykorú hiteles irata Kálmán királynak (1095— 1116) a veszprémvölgyi apácamonostor részére 1109-ben kibocsátott adománylevele"

4 akkor a veszprémi helytörténetírás, illetőleg annak kutatása kialakulását bemutató ismertetésünknek is ezen „legrégibb magyarországi oklevél"

5 keletkezési idejéig kell visszanyúlnia, mint elérhető, legrégibb hiteles veszprémi adatra; annál is inkább, mert Komjáthy Miklós tanulmánya — Balogh Albin előző állítását elfogadva — Veszprém ezen ősi okmányának keletkezési idejét, illetőleg a kibocsátást — ,,auctor monasterii" —, és így a veszprémvölgyi monostor alapítását is Géza fejedelem (972—997) személyében véli bizonyítani; közelebbről: uralkodása utolsó évtizede, 988 és 997 közötti időre téve az oklevél előszöri leírását, megszerkesztését. Hol van a helye, hol jelölhető ki az a historiográfiai, de mégis helytörténeti szintű helytörténet-irodalmi működés, aminek ma a veszprémi helytörténeti kutatás nevet adhatjuk? Vajon csak egy vidék, egy táj történetirodalmi, provinciális jellegű megnyilvánulásáról beszélhetünk, vagy pedig az egyetemes magyar történetírásnak menetében mindenkor számottevő értékekkel képviselt magasabb szintű veszprémi helytörténetírás eredményeit foglalhatjuk majd a továbbiakban rendszerbe? Az a már két évszázados, országosan egyedülálló hagyomány, amire elődeink joggal építhettek, hogy 1776-ban, az akkori városi polgárság az elnémetesítéssel is szembeszegülve, de még inkább a felvilágosodás eszméitől áthatva, szeretné a város történetét magyar nyelven megíratni, hogy abból „kiéreződjenek emberi, társadalmi jogai"; vagy a XVIII. század szellemi mozgalmai, amik nem múltak el kultúrnyomok nélkül a város életében, vagy még korábbi adatok is felszínre kerülnek a továbbiakban, bizonyítandó: a magyar történetírás egészében nem volt jelentéktelen azok munkája, akik Veszprém történelmének kimun^ kálásában közreműködtek. Ha valaki bármiként is kétségbe vonná állításunkat, lapozzon bele a közelmúltban összeállított, az előzőkben már hivatkozott Veszprém város bibliográfiája című munkánkba, a város történetének adatait decimális rendszerben először feltáró, sok ezer tételből álló forrásgyűjteménybe, ami pedig csak egy részlete egy teljesnek; meggyőződhetik a hatalmas, nagyon sokirányú anyagmennyiség és az azokat összeállító írók munkájáról is. A veszprémi helytörténetírás már a kezdeteknél kinőtt a nehézkes keretekből. Azok a piarista tanárok, akik közül a veszprémi múzeumot és egy históriai társulat létrehozását már a XIX. század második felében kezdeményező Iváníi Ede,

6 majd Czirbusz Géza,

7 és azt létre is hozó Laczkó Dezső is kikerült,

8 vagy a még külföldi egyetemeket is látogatott veszprémi egyházi emberek — bármelyik valláshoz tartoztak is —, akik ott Veszprémben, a XIX. század közepétől rendszeresen, de néhányan még jóval régebben is tollat fogtak a veszprémi helytörténet valamely 294