A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása

területe vagy egy kisebb probléma feldolgozá­sára; sem kezdőknek e törekvésükbe, sem ,.mű­kedvelők"-nek nem tekinthetők. Hátrahagyott munkáik, ma, Veszprém forrásanyagának is meg­becsült része. Az a néhány úgynevezett ,,lelkes patrióta", akik Veszprémben a régibb helyi újságok ha­sábjain vagy más folyóiratokban közöltek alka­lomszerűen kisebb-nagyobb ismertetöket a város történetéből, legnagyobbrészt vagy a helyi kö­zépiskolák tanárai, vagy a közigazgatás hason­lóan egyetemi végzettségű tagjai voltak, akik­nek régibb várostörténeti adatokat is megmentő írásai a mai történetkutatás számára sokszor nél­külözhetetlen forrásértékűek. 9 Akik pedig mint ,,külső" érdeklődők, vagyis nem mint helyiek kapcsolódtak be egy-egy kor adatgyűjtésébe, vagy a város történetéből orszá­gos érdeklődést kiváltó pobléma feldolgozásába; a magyar történettudományi irodalom színvona­lán álló alkotásokkal jelentkeztek. A XVIII. századi latin és német — külföldi is — feldolgozásokban sem ismeretlen Veszprém neve, hiszen még az 1688-ban Barcelonában ki­adott spanyol nyelvű munkában is találhatók részletek történelméből. 10 De még inkább idekí­vánkozik, hogy a Velencében, 1562-ben kiadott ,,Commentarius in Ptolomaeum"-ban is előkerült Veszprém mint a római Rhispia helye." Ebben a szellemben szeretnénk elindítani gon­dolatfüzésünket, veszprémi helytörténet-irodalmi visszapillantásunkat, minek nem annyira ideoló­giai kisugárzását, inkább folyamatos kialakulá­sát, fejlődése egyes fázisaiban nyomon követhető témaválasztásokat, a város történetéből a feldol­gozásokban (forrásokban) megnyilvánuló érdek­lődést, azok variálódását kísértük végig. Sietünk kijelenteni: nem a veszprémi helytör­ténetírás és -kutatás úgynevezett, sokszor han­goztatott módszeres elveit fogjuk megírni. Arról (azokról) éppen eleget ,,írtak". Jelen tanulmány, előzetesen hosszú évekre visszanyúló veszprémi helytörténeti adatgyűjtésünk alapján — miként a címében ígértük —-, annak történeti fejlődését, kialakulását, érdekesebb tárgyköreit, régen fele­désbe merült értékeit, az egyes témák művelőit, miként azt már a XVI. században is elismerésre méltóan, munkájával országos érdeklődést keltő Bornemissza (Abstemius) Pál veszprémi püspök­től, az első tudatos helytörténeti kutatónktól, egészen a legújabb időkig — túlzás nélkül állít­hatjuk —, a maga idejében tudományos igényű módszerességgel dolgozó helytörténeti kutatás tette, aminek eredménye a magyar historiográ­fia e számottevő része. Bár tanulmányunk a címben körvonalazott el­vek szerint csupán Veszprém történetének ku­tatása és megírásáról kívánt áttekintést adni, mégis, az összegyűjtött adatokkal nemcsak a veszprémi (,,veszprémiségú") „történettudo­mány"-t próbáltuk bemutatni, hanem úgy érez­zük: legyen egyben a hála és megemlékezés azok iránt is, akik munkájukkal, alkotásaikkal, írásaikkal, mintegy Veszprémért vállalt elköte­lezettségből, hozzájárultak annak helytörténet­irodalma megteremtéséhez. Arra is szeretnénk utalni munkánk anyagá­nak elvi kérdéseivel kapcsolatban, hogy mivel a veszprémi helytörténetírás fogalmába a kész (nyomtatott könyv) írásművek éppen úgy beso­rolhatók, mint a régészettel feltárt tárgyi anyag­ról szóló irodalom, vagy az érintett hely közre­adott forrásanyaga, így nemcsak a könyvekben, tudományos és egyéb folyóiratokban és hírla­pokban megjelent feldolgozásokat, közleménye­ket vettük figyelembe mint veszprémi helytör­ténet-irodalmi értékeket, hanem hasonló elbírá­lással soroltuk oda a középkori legendákban, krónikákban, nyelvemlékekben található veszp­rémi vonatkozású részleteket, valamint a XVI— XVII. századi vers és egyéb művekben előfor­duló, Veszprémmel kapcsolatos utalásokat, sőt még a külföldi idegen nyelvű, ilyen tartalmú vagy részleteket közlő írásokat is; annál is in­kább, mert a későbbi tudatos helytörténelmi ku­tatás és írás számára ezek egyes területeken a legrégibb forrásoknak tekinthetők, így törté­nelmi dokumentumokként is kezelhetők. A közölt (jegyzetrészben is) különböző tar­talmú eredeti szövegek beillesztése abból a meg­gondolásból történt, hogy azok e tárgyban még jobban kiemelhetik témánk jelentőségét. Mivel — szerintünk — maradandó, értékes, később nem változó tudományos értékelés csak „lezárt" életútról, életműről adható, csak olyan veszprémi helytörténeti jelentőségű személyek­kel foglalkoztunk részletesebben, akik 1960-ban már nem éltek. összeállításunk szerkezeti felépítését, annak értelmezését itt külön nem taglaljuk, olyan belső fejezetcímeket választottunk, amik tartalmi irá­nyítók is. Amikor a veszprémi helytörténetírás és -kuta­tás lelkes és a város kultúrájáért dolgozott he­lyi művelőit és a magyar történetirodalom or­szágosan is neves, veszprémi helytörténeti prob­lémák megoldásával foglalkozott alkotó egyé­niségeit szeretnénk e tanulmányban felsorolni, munkásságukról hírt adni, e kezdeményezésünk legyen a kezdet, a kiindulás az ifjabb nemzedék számára, akik majd utánunk e vázlat alapján — utólagos örömünkre is —, teljes részletességigei feldolgozzák e nagy múltú hely, Veszprém hely­történet-irodalmát. 1. VESZPRÉM TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE A KÖZÉPKORI MAGYAR LEGENDÁKBAN ÉS KRÓNIKÁKBAN Egy Veszprém-történeti távlathoz, amibe már besorolható, hogy 998-ban a Koppány-lázadás támadó éle Veszprém, ,,a fejedelmi város" ellen irányult, hogy a veszprémi püspökség alapító­levele az 1002. évre újabban elfogadott, legré­gibb diplomatikai okmánya Veszprémnek, 12 hogy az 1055-ben kelt Tihanyi Alapítólevél hátolda­lára valamivel későbbi írással rögzített szöveg az akkori veszprémi vásárvámról rendelkezik, 13 to­vábbá, hogy a keletkezésében sokkal korábbi évtizedekre datálható „veszprémi egyetem" 1276-ban már meg is szűnt, áldozatul esve a főúri garázdaságnak; 14 mindezekkel olyan históriai háttér vázolható fel, már az Árpád-kor első szá­295

Next

/
Thumbnails
Contents