A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904–1976)

К. PALÄGYI SYLVIA A BALACAI KUTATÁSOK TÖRTENETE (1904—1976) 1984-ben volt 80 éve, hogy a veszprémi káptalan Baláca-pusztai birtokán az eke először forgatott ki falmaradványokat és falfestménytöredékeket.

1 A szakirodalom ,,XVIII. század óta ismert lelőhely" közhelyszámba menő megjegyzése a Vámos határában előkerült, a Corpus Inscriptiorum Latinarum III. kötetében koholtnak tartott feliratoknak köszönhető.

2 A CIL III 207*, 209*, 210* számú köveknél lelőhelyként szereplő Vámos, in vico Vámos — beleértve a Sisak-dombot is (mons Sisak) — megnevezésből a lelőhely XVIII—

XIX. századi pontos ismerete még nem következik.

3 Laczkó Dezső és Rhé Gyula, a balácai ásatások lelkes kezdeményezői és vezetői ezekből az adatokból, nagyon helyesen, csak annyi következtetést vontak le, hogy ,,az a körülmény, hogy e község nevével római emlékek már régebben is kapcsolatba hozattak, legalább is sejteti azt, hogy nem ok nélkül történt . . ."\ vagy hogy ,,ez az általános megjelölés azonban egy terjedelmes községi területen még nem volt elegendő ahoz, hogy a telep helyét ismerjük . . ."

5 A Magyarország Régészeti Topográfiájának 2. kötete Nemesvámos község területéről összesen 5 római lelőhelyet ír le.

6 Az 1904-es eseményekig — legjobb esetben is csak — annyit állíthatunk, hogy Vámos határa a XVIII. század óta római leleteiről ismert. A Balácán előkerült falmaradványokat Rhé Gyula római villának határozta meg, s a telep kiterjedését megbecsülve 30—40 főépületről és 100 melléképületről beszélt.

7 A Rhé által megfigyelt felszíni jelenségek és a kutatásai nyomán ismertté vált épületek száma nem azonos. Feltételezve, hogy a fallal körülvett mintegy 16 hektáros területen még rejtőzhetnek eddig feltáratlan épületek, a Rhé-féle fő- és melléképületek a villagazdaság körítőfalán kívüli épületekre is utalhatnak. A balácai ásatások első, 1906—1926-ig tartó szakaszát Rhé Gyulán kívül Thomas Edit is összefoglalta.

8 Nyomtatásban 1912-ben jelent meg Rhé Gyula A baláczai ásatások eredményei című munkája, benne a megjelenés évéig tartó kutatásainak ismertetésével. Az 1912 utáni események megítélésében mutatkozó bizonytalanságot kiküszöbölve Kelemen Márta kibővítette az ásatások történetének leírását az 1926-os évvel. Rhé Gyula közleményének és ásatási rajzainak felhasználásával kiegészítette a római villagazdaság alaprajzát." Megyei szerveink nagyvonalú támogatásával 1976-ban újra megkezdett kutatás keretében, 1984-ben befejeződött a főépület (I.) feltárása, míg a II. és a X. épület hitelesítő ásatása 1980, ill. 1983 óta tart. Ez a tanulmány, az adattári anyagban eddig szunnyadó iratokat is felhasználva, az 1904— 1926-ig tartó időszak ásatásainak történetével, a balácai leletek érdekében kifejtett további erőfeszítésekkel, a Balácát bel- és külföldön méltán híressé tevő mozaikok és falfestmények kalandos sorsával foglalkozik. A balácai kutatások története című munkát a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeiben folyamatosan megjelenő balácai publikációk nyitányának is tekinthetjük. A második ásatási szakasz eredményeinek közlésére és értékelésére, a fő- és melléképületek feltárásakor talált régészeti anyag feldolgozására a sorozat ezt követő tanulmányaiban kerül sor. 1904. november 6-án — azon a napon, amikor a Veszprémvármegyei Múzeumot megnyitották

12 — Varga István vámosi körjegyző levélben a következőkről értesítette Laczkó Dezsőt, a múzeum igazgatóját: ,,A veszprémi káptalan tulajdonát képező s Vámos község határában fekvő egyik szántóföldön a cselédek szántás közben mintegy 85 ctm széles, 120 ctm magas s körülbelül 12—15 m hosszú földalatti boltozott folyosóra találtak, melynek lejárata nagy faragott kővel volt lezárva; a folyosó fala simára van tapasztva s meszelve, a folyosó, mely inkább nevezhető búvólyuknak, többfelé elágazik s úgy látszik több helyen már bedőlt. . . Egyik részén tágabb és magasabb üreg volt, melynek falai sárga és vörös alapon, piros, zöld virág és levél alakú mintázatra voltak lefestve, de ezek úgy látszik lehámlottak a bolt ív fel vágásakor . . . Tegnap jutott tudomásomra az egész dolog, rögtön ki mentem a helyszínére megnézni, de már a káptalani cselédek feláskálták és szurkálták jó részét. . ."'

3 November 8-án a vámosi plébános és tanító kíséretében Laczkó Dezső megtekintette a folyosót, ahonnan több falfestménytöredéket elhozott, majd november 10-én újra a helyszínen intézkedett, meghagyva, hogy a megtalált folyosót, ill. az azt fedő „padló beöntési", (terrazzo) a rajta fekvő földtől szabadítsák meg.

14 A munka ellenőrzésének elvégzésére Laczkó 27