A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904–1976)

Dezső, ha korábban nem is, de november 30-án biztosan kiutazott Balácára. 1 koronás kiadását feltüntette a Veszprémvármegyei Múzeum igazgatójának 1904-es számadásának 13l-es tételénél: ,,A balácai római telep megvizsg."-álása címén.

15 Laczkó Dezső feljegyzésében még azt is megemlítette, hogy a „folyosó Ny-i végén fekvő 4 nagy drb kőlap egy bejárót fog körül".

16 Varga körjegyző ( Rhé Gyulánál

17 is szemléletesebb leírása, Laczkó Dezső megjegyzésének figyelembevételével lehetővé teszi, hogy az 1904-ben szántás közben megtalált padlót és fütőcsatornát azonosítani tudjuk. A 12—15 m hosszú boltozott, vakolt falú csatorna, a négy kőlappal fedett Ny-i rész, a ,,több-felé" elágazás, az egyik részén tágabb és magasabb üreg leírások csak az I. épület 12-es folyosójára és fűtőcsatornájára vonatkozhatnak, mégpedig annak 12/1. helyiségtől K-re eső, ,,b"-vel jelölt szakaszára.

18 Az elsők között előkerült falfestménytöredékek közül Rhé Gyula két darabot emelt ki,

19 amelyek azonosak a Baláczakiadvány IV. táblájának 1—2. ábrájával.

20 A töredékek az ún. sárga—lila szobához tartoztak.

21 Néhány évtized elmúltával a balácai római villa megtalálásának körülményei kiszínesedtek, úgy is mondhatnánk, mesés elemekkel bővültek. Cholnoky Jenő a kavicsozott úton kerülni nem akaró vámosi gazdáról leírja, hogy a szekér lovastól beszakadt egy gödörbe. ,,A gazda megijedt, de aztán, mivel a lovaknak nem történt semmi bajuk, a szekeret szétszedte, kihordta, újra összeállította, s a kiugrott lovakat újra befogta", majd felismerve az itt talált falfestménytöredékek valódi értékét, azonnal felkereste Laczkó Dezső tanár urat a várban, aki még aznap „fölfedezte a világhírű Balácai római villák maradványait".

22 A Veszprémvármegyei Múzeum Egylet a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének (MKOF) az 1905. évről összeállított jelentésében ásatásokról nem esett szó, azonban a régiségtár legjelentősebb gyarapodásának a balácai római figurális fal festmény töredékeket és az ugyancsak itt előkerült vasüstöt és vastálat tekintették.

23 A régiségtárnál megemlített kiállítási illusztrációnak szánt szemléltető képek valószínűleg a falfestményekre vonatkozhattak.

24 Az első ásatást megelőző 1905-ös év a figyelemfelkeltés, az anyagi erőforrás megteremtésének éve lehetett. S mint a gyulafirátóti ásatások esetében is,

25 a balácai feltárásokhoz a veszprémi káptalan nemcsak engedélyt, de anyagi támogatást is nyújtott. A káptalani jegyzőkönyvek 1906. december 1-i bejegyzése szerint a „hazai archeológia érdekében kívánatos, hogy a ftdő káptalan az ügyet hathatósan pártfogolja". Jánossy Ágoston (Jánosi Ágoston) nagyprépost, aki egyben a Múzeum Egylet elnöke is volt, indítványára határozatot hoztak, hogy a veszprémi káptalan nemcsak hozzájárul, hanem „egészben viseli a költségeket", amely a Veszprémvármegyei Múzeum Egylet titkári jelentése szerint Hornig Károly múzeumot támogató 1000 koronás adományához „majdnem hasonló" összeg volt,

27 a valóságban azonban, kerek számmal kifejezve, ez a támogatás 500 koronát jelentett.

28 A múzeum az 1906-os államsegély felhasználására tervezetet nyújtott be a MKOF-nak. A régiségtár céljaira kért 600 koronából — a káptalani támogatáson kívül — 100 koronát tervezett a „baláczai római falfestmények kutatására és a telep ásatására".

29 Az 1906. november 6-tól december 10-ig tartó ásatásokra a MKOF által jóváhagyott államsegélyből 131 korona 30 fillért használtak fel.

30 Ennek az összegnek ellenértékeként a veszprémi múzeum régiségtára 60 db figurális falfestménnyel, 1 bronzszobrocskával (kecske — VBM ltsz.: 55.250.214), 1 fibulával (őzikés korongfibula — VBM ltsz.: 55.250.215), 1 karpereccel, 1 lemezzel, 1 tűfejjel, 40 aprósággal, 60 vastárggyal, 1 cseréparccal (VBM ltsz.: 55.275.570) és 10 éremmel, összesen 176 db-bal gyarapodott.

31 Érdekességként megemlíthetjük, hogy a Balácára fordított összegből fizették Rhé Gyula múzeumör 5 koronás napidíját, a vámosi Fa István munkásnak felügyeleti és előmunkási pótlékát, a szállítást, valamint tálalási jutalmakat a jelentősebb leletekért. November 6-án Bóday Bálint 1 koronát kapott a bronzból készült kecskeszobor megtalálásáért, november 17-én a cseréparc megtalálójának 40 fillért fizettek, de ugyancsak Bóday Bálintnak 2 koronát könyveltek el bizonyos mozaikmunkákért, míg Fa István egy karperecért 10 fillért kapott. A munkások együttesen 80 filléres szivar, ill. 60 filléres dohány jutalomban részesültek.

32 A szerzeményi naplóba bevezetett tárgyakon kívül megtalálták sorrendben először a főépület 10-es számú helyiségének erősen rongált geometrikus díszítésű 28 m

2 területű mozaikját, majd a 8-as helyiség kevésbé sérült 42—43 m

2-es alapterületű, ugyancsak geometrikus díszítésű mozaikpadlóját, s nyomokban már ebben az évben kirajzolódott a harmadik mozaik is (20. helyiség).

33 Rhé Gyula jegyzetfüzetében található skiccén és a veszprémi múzeum adattárában őrzött rajzán a 10. helyiségben a színes középmezőt körkörös, egyszerűbb minta vette körül. Együttes előkerülésükhöz és egymáshoz tartozásukhoz nem férhet kétség.

34 A főépület DK-i folyosójának terrazzopadlóját feltörve több száz falfestménytöredéket találtak, amelyekből csak a figurális darabokat jegyezték be a szerzeményi naplóba.

35 Rhé Gyula az I. épület 4-es folyosójának feltöltésében talált falfestményeket már 1907-ben egy korábbi és egy későbbi csoportra választotta szét, az előbbiekhez sorolta a sárga, vörös és fekete alapú, jobb minőségű töredékeket, míg az ún. szüreti jelenetes és egyéb törékeny, porló anyagú darabot a másodikba.

36 A Balácza könyvben tovább finomította a falfestmények osztályozását. A korábbi csoportot két részre osztotta, míg a harmadik csoportot az előzőeknél jóval későbbinek tartotta.

37 Olyan nagy számban kerültek elő az ásatások 28