A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Törőcsik Zoltán: A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1982–83. évben végzett tevékenysége

A BALÂCAI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI •; 1984. május 18-án, a múzeumi világnap alkalmából új kiállítóhely nyitotta meg kapuit Veszprém megyében, Balácán. Az itt látható kiállítás az 1976 óta tervszerűen folytatott régészeti ásatások eredményeiről ad számot. A kiállítóhelyet az említett napon PAP JÁNOS, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TAGJA, AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRA adta át ünnepélyes keretek között jövőbeni rendeltetésének. Ugyanezen a napon került sor az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága székházában A balácai kutatások eredményei c. tudományos ülésszak megrendezésére is, amelyen nemcsak a feltárást közvetlenül végző régészek számoltak be eddigi eredményeikről, hanem a feldolgozásban részt vevő külső kutatók is. Az ülésszakot GYURICZA LÁSZLÓ, A VESZPRÉM MEGYEI TANÁCS ELNÖKE nyitotta meg. Beszédét az alábbiakban adjuk közre: „Tisztelt Jelenlevők! Kedves Vendégeink! Ma, a múzeumi világnapon a múzeumok világának egyik ága; a régészet felé fordítjuk figyelmünket. Tesszük ezt annak okán, hogy ma délután a széles nyilvánosság számára is hozzáférhetővé, látogathatóvá tesszük a Nemesvámos— Veszprémfajsz községek közötti térségben feltárt római villa maradványait és a gondos kezek által összeállított kiállítást. Baláca-puszta ezáltal nemcsak a régészeti topográfiákból és szakkönyvekből lesz megismerhető, hanem a közvetlen érzékelés világába való betekintés útján is. A történészek kimutatták és állítják, hogy a rómaiak Pannóniát határvédelmi okokból, talán azt is lehetne mondani, kis bizonyossággal, hogy kényszerből szállták meg. Mindezek után a latin Dunántúl története öt évszázadot ölelt fel. »Bizonyos azonban, hogy sohasem volt olyan .mediterrán' ez a táj, mint a római uralom alatt. Az élet külső formái is itáliai arcot öltöttek, a nagy déli népek építőszenvedélye átcsapott a Dráván, és megmozdultak a kövek: fórumok, kapuk, paloták, cirkuszok, színházak, templomok, fürdők, táborkaszárnyák, vízvezetékek, szobrok, sírkövek, szarkofágok, emlékoszlopok nőttek ki a földből, kő, kő, kő . . ., de mindenütt parkok, kertek, szőlők, gyümölcsösök, virágok, puha lombcsokrába rejtve.« — írja Várkonyi Nándor Dunántúl című művében. Azután nagyot fordult a történelem kereke, a római birodalom lehanyatlott, felhagyta limeseit, tárgyi valóságát átadta az enyészetnek, amely rátelepedett és jórészt felemésztette azt. Maradványai hazánk, szülőföldünk értékes kultúrtörténeti emlékei, feltárásuk, óvásuk, megbecsülésük, mondhatnám úgy is, kötelességünk. Baláca a kutatások szerint a Balaton-vidék legnagyobb és egyben legkorábbi ismert római települése — »az egész település pompája s méretei arra engednek következtetni, hogy tulajdonosa itáliai földbirtokos lehetett« — olvashatjuk Magyarország régészeti topográfiájában. Ez annál is figyelemreméltóbb, mivel a gyarmatosok közt tudvalevőleg kevés volt a született »civis Romanus«. Sokáig pihentek a balácai romok a veszprémi káptalan birtokának földjében, de az ember tevékenykedik, mert tevékenysége maga az ember, fejlődésének, fennmaradásának alapja. És miközben műveli a földet, műtárgyakat épít, szerszáma megakad, megbolygatja a feledett múltat, a saját múltját, mert ahogy László Gyula írta: »A régmúlt bennünk él, anélkül, hogy tudnánk róla . . .«, majd így »Valamilyen csodás képességű kutató egyetlen élő emberből és eszközeiből ki tudná nyomozni az emberiség egész múltját«. No de térjünk vissza Balácához, a fenti gondokat csak azért idéztem, mert helyénvalónak érzem, és nem tudok szabadulni történelmet tömörítő varázsától. Baláca e századi történetét 1904 őszén szántás közben felszínre került falfestménytöredékek vezetik be. Véletlenül rábukkantunk? így is lehet mondani, de úgy is, hogy törvényszerűen bukkantunk rá, mert az effajta fellelés a régészet tudományának törvényszerűsége. Dicséret az elődöknek, felismerték a lelet jelentőségét. 1906—26 között folytak itt ásatások, Rhé Gyula vezetésével. Azután csend. Mármint a romok csendje, mert miközben azok csendben pihentek a földben, újra fordult a történelem kereke, fegyvert, vért, csatákat, háborús emlékeket nyomva a földbe, amelyek valamikor ismét a megkutatás tárgyai lesznek, vagy azok már ma is. ötvenévnyi szünet után 1976-ban kezdődött meg az ásatások második szakasza a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság átgondolt és kidolgozott programja szerint, amelyet a megyei pártbizottság, a megyei tanács vezetése többször áttekintett, jóváhagyott és anyagilag is, és a szükségesség szempontjából is alátámasztott. Ez utóbbinál, a szükségességnél időznék el egy pillanatra. Valahol olvastam, úgy hiszem Ceram A régészet regénye című népszerű munkájában, hogy a kutatás eredménye nemcsak a lelet gazdagságától, hanem a régész felkészültségétől is 23