A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon

ékszer fiatal nőknél és gyermekeknél fordul elő, de ritkábban idősebb nőknél, sőt férfiaknál is.

71 Az ékszerek másik nagy csoportja a veretes vagy díszített öv. Ezeket pártaövnek nevezték, ami utal a pártával való rokonságára. Pártaövként általában férfidíszövet értettek, habár ez főként a nők és gyermekek ruházatához tartozott. Díszítése hasonló a fejékszerekhez, gyakran formailag megégyezőek a pártán és övön levő díszek.

72 Csak az övcsatok és a díszített fém vagy csont szíj végek hiányoznak természetszerűleg az utóbbiaknál. Emellett előfordulnak kárminvörös selyemövek is.

74 További ékszerként nagy számban kerülnek elő bronz- és ezüstgyűrűk, 5 ezüst ruhadíszek, különféle csatok, gombok. A fémdíszek öntöttek vagy préseléssel készültek. Mivel számos verőtő is előkerült — sőt olyan is, amelynek ugyanaz a mintája, mint egy megmaradt ékszernek —, ezek a belföldi tömegáru közé tartozhattak, még ha néhány esetben külföldi eredet is elképzelhető.

76 A temetőásatásokon nem került elő hermel inszegélyes szoknya, de drága anyagból készült szegélyű ruhák igen. Egy csuti férfisírban ezüstszálas ruhadarab volt.

77 Kaszaperen,

78 de más lelőhelyeken is

79 több sírban csipkés szélű ruhák voltak, amelyek legtöbbször aranyszállal készültek, és selyemre voltak erősítve. A parasztoknak csak egy — valószínűleg igen kis — része tudott ilyen kifejezett luxust megengedni magának. A sírokból előkerült szórványos ruhadarabok nem teszik lehetővé, hogy színeket is megállapítsunk. Csak két, kunok által lakott faluban (Orgondaszentmiklós, Asszonyszállás) sikerült kétségkívül lila színű ruhákat megfigyelni. A lila a kunoknál valószínűleg a gyász színe volt.

80 A parasztok fegyverviselését az 1514-es parasztháborúig nem korlátozták. A megtorló törvény 60. cikkelye megtiltja a javadalom nélküli papok és diákok számára, hogy arma vei pixidest viseljenek, külföldi utazás kivételével. A hajdúknak kasztrálás terhe mellett tilos volt cuspides et alia armât viselni. A parasztnak a jobb kezét kellett levágni, ha pixidest birtokolt.

81 A feudális rend számára tehát a hajdúk voltak a legveszélyesebbek, a parasztok puskán kívül viselhettek fegyvert. A törvényt azonban nem tartották be. Amikor 1518-ban egy földesúri ember vezetésével parasztok egy nemesi birtokot szabályszerűen megostromoltak, még gondolhatunk arra, hogy a puskákat a földesúrtól kapták.

82 De ettől függetlenül is voltak olyan parasztok, akiknek puskájuk volt, mint ahogy a következő epizódból kiderül: Egy utazó nemes és két kísérője kirabolt egy parasztot, aki éppen a szőlőjébe ment, elrabolva puskáját és baltáját. A paraszt ezután a szomszéd faluba sietett, ahol éppen búcsú volt, vagyis sok ember gyűlt össze. Segítségükkel elfogták a nemest. Végül is per indult a parasztok földesura ellen. Az eljárásnál a bíró ugyanaz a Werbőczy volt, aki az 1514-es törvényeket szerkesztette. A nemesember vádját elvetették, habár a paraszt tiltott fegyvert viselt, és egy nemes ember szabadságát megsértették.

83 Természetesen nem volt minden parasztnak tűzfegyvere. A leggyakrabban említett paraszti fegyverek közé a következők tartoztak: a bicellusnak nevezett tőr, íj és nyíl, a kard (gladius) a buzogány (clava) és a dárda (hasta)

84 A törvény előírta a földesurak számára, hogy háború esetén meghatározott számú jobbágy után egy-egy harcost küldjenek a királyi seregbe (telekkatonaság). Zsigmond király 1435-ös Decretum minusa elrendelte, hogy ezek lovasok legyenek, és íjat, tegezt, kardot és tőrt kell viselniök.

85 Az 1518-as tolnai törvény egy másik rendelkezést hoz: a lovasoknak lándzsa és pajzs (lancea et clypeus) kell, az észak-magyarországi megyékből viszont pedites pixidariost kell küldeni. Á telekkatonaság harcosai egyrészt zsoldosok lehettek, másrészt volt közöttük sok paraszt is. 11 megyében pedig egy különrendelet volt érvényben. Itt paraszt katonák voltak, akiket a források huszárnak vagy voinicinek neveznek. Ezek nem fizettek állami adót, de ennek fejében a határon hadiszolgálattal tartoztak.

87 Ásatások során is előkerültek fegyverek, például Műhibán kardok, nyílhegyek, buzogányfejek, egy sisak orr-része, puskarész és számos sarkantyú.

88 A csepelyi fegyverleletek, egy kovácsoltvas buzogány, balta, számszeríjhoz tartozó nyílhegyek stb. különösen érdekesek. A buzogány más gazdag leletekkel együtt egy késő középkori gödörházból került elő. Az ásató véleménye szerint a ház tulajdonosa kisnemes lehetett. A faluban több, ehhez a réteghez tartozó család volt.

89 A háztartási eszközök nagyrészt ásatásokból ismertek. Ez egyrészt nagy mennyiségű kerámiát, illetve fémtárgyakat jelent. A házi kerámia különböző típusai, ezen belül az ausztriai importkerámia is, igen változatosak. A középkor végén már a szemes kályhák sem számítottak ritkaságnak.

90 Kis üvegpalackokat is említhetünk.

91 A fémtárgyak között előfordulnak mezőgazdasági eszközök, mint sarló, kasza, ásóvasalás, ekevas, balta, fejsze, kapa stb., továbbá kocsi vasalások. Az állattartás emlékei, zabla, patkó, kolomp stb. A leletanyag többi része késekből, villákból, fémedényekből és vödörrészekből áll. Nem hiányoznak a falusi kézművesség (kovács), a szőlészet, a halászat és vadászat eszközei sem. Ezek részletes tárgyalásához azonban egy külön tanulmányra lenne szükség.

92 Már említettük, hogy gazdagabb és szegényebb parasztok voltak, vagyis valószínűleg igen nagy volt a parasztok közötti differenciálódás. Ez a parasztságnak mind a nemesi, mind a jobbágyi részére érvényes. Amikor egy olyan nemesi telekről esik szó, amelyhez csak négy hold szántó (három parcellában) és jelentéktelen erdőrész tartozott, akkor egy viszonylag szerény birtokosra gondolhatunk.

93 A parasztság differenciálódása jól lemérhető a jobbágy telkek osztódásából. Egyrészt fél, negyed, sőt nyolcad telkek is vannak, viszont egyes parasztok több telekkel rendelkeznek. A csak kis számban megmaradt egyházi tized- és földesúri kilencedjegyzékek alapján az igen gazdag parasztok vékony rétegével szemben a szegényparasztok sokkal nagyobb csoportja állt.

94 Hasonló képet mutatnak a rendkívüli földesúri adók is. 1469-ben Baranya megyében 814 parasztot adóztattak meg. 7,2% -uk kevesebb mint 0,4 forintot fizetett, 26,8% -uk 0,5—0,8 fo224