A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon

rintig, 61,4% -uk 1—3,5 forintig, 4,6% -uk 4—8 forintot fizetett.

95 A hatalmaskodásoknál szereplő kárösszegek szintén a parasztság differenciálódására mutatnak. Erre a következő példa: A 16. század elején a Vasmegyericsei uradalomban 187, és Tétényben 66 paraszt szenvedett kárt (1. táblázat)

96 A 3 forint alatti kárösszegek nagy száma azért érdekes, mivel ugyanez az állami adóösszeg felmentés határa.

97 Természetesen valószínűtlen, hogy a károsult parasztok mintegy fele ugyanolyan szegény volt. Ugyanebből a forrásból kitűnik, hogy ugyanazon faluban nagyon gazdag, és igen szegény parasztok éltek egymás mellett. 1. tábla. Két példa a kárösszegek differenciáltságára Vasmegyericse Tétény Kár forintban szám % szám % 99 52,9 27 40,9 42 22,5 21 31,8 23 12,3 7 10,6 22 11,8 11 16,7 1 0,5 187 100,0 66 100,0 Jelenlegi információink azonban túlnyomóan a gazdag parasztok vagyoni helyzetére vonatkoznak. Így például egy pilisi paraszt végrendelete igen gazdag emberre mutat (1510). Egész vagyonát — amelyet azonban sajnos nem részleteztek — és ménesét fiára hagyta. Ezenfelül még további 17 lovat, 12 ökröt, 25 tehenet és 4 borjút el tudott ajándékozni. Továbbá még 80 forint 25 dénárral tartoztak neki, nagyrészt boreladás kapcsán. Még saját földesura és annak felesége is adósai közé tartozott, 15 forint 60 dénárral. Ennek a parasztnak a gazdagsága az állattartásból és a borkereskedelemből származott. A magyar állatexport konjunktúrája nemcsak piachelyeken, hanem az alföldi falvakban is létrehozott egy anyagi jólétben élő, vékony paraszti réteget. Erre egy másik példa: a 15. század közepén említenek egy gubacsi parasztot, aki állattartással és kereskedelemmel foglalkozott. Erre a célra bérbe vette a szomszéd birtokosok pusztáit. Gazdag polgárok tartoztak adósai közé. Később maga is Pesten telepedett le, ahol hamarosan városi bíró lett. Végül megvásárolta a bérelt pusztákat, és a nemesek közé emelkedett.

99 Gazdag parasztok azonban nemcsak az állattartó területeken voltak. Egy inventárium, amely egy Fertő tó melletti paraszt vagyonát írta le, a következőket tartalmazza: 6 ökör, 4 tehén, 3 borjú, 62 disznó, 4 ló, 2 vasalt kocsi, száznál több kepe búza és zab, 28 hold vetés, 12 méhkas, 5 szőlő, egy halászháló a Fertő tónál, 2 nagy tál, 4 nagy kanna, egy rézmozsár és három asztal. A többi dolgot mint res domesticas satis hebet foglalták össze.

100 A parasztság felső, gazdag rétege kihasználta azt, hogy 1514 után elméletileg megtiltották a szabad költözést, de általában őket is érintette az erőszakos költöztetés.

101 A gazdag parasztok a mezővárosokba vagy a városba költöztek, ahol szabadabban élhettek. Az egészen szegények azonban ugyanolyan mobilisak voltak.

102 Ebből a szempontból érdemes megfigyelni, hogy a 15. században nem csupán a pusztákat, hanem a lakott falvakban levő pusztatelkeket gyakran gazdag parasztok vették bérbe. Ugyanakkor a zsellérek és szegényparasztok száma is nőtt. Az uralkodó osztály megkísérelte, hogy a zselléreket az elhagyott telkekre visszaültessék, de legtöbbször sikertelenül.

104 A temetőásatások alapján a csecsemő- és gyermekhalandóság igen magas lehetett.

105 Előfordult, hogy anyákat újszülött, vagy alig egyéves gyermekükkel együtt temettek el.

106 Gyakran lehet babonás temetkezési szokásokat megfigyelni, így például a kunoknál a koponya környékét anyarozzsal szórták be, amelynek gyógyászati szerepe lehetett.

107 A terhes nők élete nem lehetett könnyű, van arra is adatunk, hogy egy hatalmaskodásnál bántalmaztak egy gyermeket váró nőt, és emiatt koraszülés következett be.

108 A gyermekjátékokról is vannak forrásaink, amelyek szerint a gyermekek a felnőtteket utánozták.

109 Leletként üveg-, kőgolyók,

110 csörgők

111 kerültek elő. Ismerünk esztergált kőfigurákat is, például Móriczról,

112 ahol egyértelmű volt, játékról van szó. Más esetekben csontokból faragott figurák voltak, amelyek azonban votív tárgyak is lehettek. Rákospalotán az egyik női csontváz jobb kezében átfúrt csonttárgyak voltak: egy fésű alakú, egy kis szakállas férfifej, fején stilizált koronával, szépen faragólt kéz, valamint egy kettős gyöngy."

3 Felnőttjátékok is előkerültek már, például egy faluásatásnál találták a legkorábbi magyarországi malomjátékot.

114 A gyerekek azonban a munkában is részt vettek, a fiatalabbak mint pásztorok, az idősebbek például mint szalma- vagy boglyarakók.

115 A lányok kapával dolgoztak, mint ahogyan azt egy 16. század eleji versből ismerjük, amelyben a moralizáló költő a lányok táncszenvedélyét ítéli el."

6 A fiatalok fő szórakozása éppen a tánc volt. A férfiak és nők munkaszolgáltatása viszonylag nagy volt. Nőket főként betakarításkor említenek. A gazdagabb parasztok cselédekkel és napszámosokkal is dolgoztattak."

8 A napszámosokat szénakaszálásnál és a gabona aratásánál, a szőlőben kapálásnál és szüretnél alkalmazták. Az akkor még középnemességhez tartozó Batthyány család intézője például aratáskor a szomszédos város piacán hirdette ki, hogy napszámosokat fogadnak fel."

9 A legszegényebb parasztok és a zsellérek ilyen munkákból tartották fenn magukat. A középkor végén a kereskedelem már rendszeres volt. Csak kevés olyan falu volt, ahol egynapi járóföldön belül nem lehetett hetivásárt elérni.Az évenkénti vásárok száma állandóan növekedett. Számos heti- vagy éves vásárral rendelkező falu jogilag azonban nem volt mezőváros

120 (oppidum). Ezek gazdasági helyzete jobb volt, mint az átlagos falvaké. A parasztok gyakran felkeresték nyolc vagy több ökör vontatta vasalt szekereikkel ezeket a sok esetben igen távoli 225