A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kubinyi András: A parasztság hétköznapi élete a középkori Magyarországon

tudjuk, hogy a késő középkorban is megvolt-e ez a szokás. Asztal- és más kendőket is nagy számban említenek. Egyes esetekben ezeket arany és selyemszálakkal hímezték ki, ezért aztán drágák voltak.'^

1 Ágyneműt, kendőket, ruhákat, pénzt és ékszereket együttesen res scrinialesnak nevezték, és ezeket általában ládában tartották.''

2 Emellett létezett még egy tárolási lehetőség: számos ásatásnál került elő, elsősorban a kamra agyagpadlója alatt — főként méhkas alakú — tárológödör. Egy pásztói ház ilyen gödre tele volt ép háztartási eszközökkel.

13 Az eddig bemutatott kép egy tekintetben azonban nem egészen tiszta: a parasztházak bemutatásakor kisebbek a különbségek, mint ahogyan az a háztartási eszközökből kitűnik. Természetesen elképzelhető, hogy egyes esetekben néhány paraszt legértékesebb dolgait el tudta rejteni. Az eddigi adatok ezzel szemben azt mutatták, hogy egyáltalán nem rendelkezett minden paraszt gazdag háztartással. Ez érvényes a ruházatra és az ékszerekre is. Az egyszerű paraszt ruhája valószínűleg hasonló volt ahhoz, amit a cselédek a földesúrtól évente kaptak. Ez magába foglalta a lábbeliket (calciamentum, sotularium, ocrea a harisnyákat (caliga) — ez utóbbi valószínűleg harisnyanadrág, amely Kelet-Magyarországon egészen a 20. századig használatban volt, és szürke posztóból készült. A tulajdonképpeni ruha az ing (camisia), a szintén szürke posztóból készült tunica, és a hacucanak nevezett ruhadarabokból állt. Gyakran szerepel a legtöbbször subának nevezett bunda is.

54 A parasztok azonban viseltek a földesúri szolgák ruháinál jobb darabokat is. Fő ruhadarabként a pileus, a pallium és a tunica szerepel. A pallium valószínűleg egy hosszú felső ruha lehetett. Az elrabolt tárgyak között szerepel egy zöld tunica in forma toge wlgo kewnthes facte, amely 3 forint és 25 dénár értékű volt.

55 A pallium is köntösszerü darab lehetett. A pallium és a tunica mind női, mind férfiruhaként előfordul.

56 A női tunica szoknya volt, egy 1498-as oklevél a tunica vulgo zoknya

57 fogalompárt említi. Egy Somogy megyei esetnél 1513-ban 13 tunicát raboltak el, amelyek közül 3 külföldi posztóból készült (pwrgumal). Kettő ezek közül, egy vörös és egy barna, igen értékes volt, mindkettőnek hermelingallérja volt, a vörös 5, a barna 3 forintot ért. Egy paraszt pedig egy 1 forint 75 dénár értékű sárga tunicával rendelkezett. A sárga szín általánosan elterjedt volt a hétköznapi életben is. A kötény (kethen) férfiviseletként jelenik meg, 10 dénár értékű volt. Pileus alatt kalapot vagy sapkát értettek. Az említett rablásnál két pileusról esik szó, amelyek egy ember tulajdonában voltak: az egyik fekete birkabőrből volt, a másik széles posztóból készült.

58 Ásatásoknál nemezsüveg maradványok is kerültek elő.

59 A periratokban szinte mindig csak ez a három ruhadarab szerepel, valószínűleg azért, mert ezeket rabolhatták el leginkább a nyílt utcán a parasztoktól. Egy utazó nemes például megtámadott az erdőben egy parasztot, és többek között új pileusát vette el.

60 Egy másik esetben egy birkapásztor pileusát ragadták el.

61 A nők fejkendőt hordtak. Ritkábban fordul elő a paraszti öltözet részeként a ioppa. Ha megfigyeljük a falvakban elkövetett rablótámadásokról szóló iratokat, akkor kitűnik, hogy a parasztok legfeljebb 1—2 felsőruhával rendelkeztek. Külföldi posztót ők is viseltek, de több és jobb ruhadarabja csak a gazdagabb parasztoknak volt. Csak az ingek száma volt viszonylag nagy. 1470-ben Szabolcs megyében 16 paraszttól 57 inget raboltak el. Több parasztnak volt 5—9 inge.

62 A prémek is gyakoriak voltak, különösen a birka és róka.

63 A lábbeliek pedig ugyanolyannak tűnnek, mint a szolgáké. A parasztok gyakran viseltek olyan színű és anyagú ruhát, mint a szegényebb nemesek, városi polgárok. Ez valószínűleg nem véletlen, mivel nem maradt fenn középkori magyar ruhaszabályzat. A zsidókra és prostituáltakra vonatkozó előírásokon kívül csak kettőt említhetünk: rézsarkantyút csak azok viselhettek, akiket a király lovaggá ütött, vagy a határokon hadiszolgálatot teljesítenek. Másrészt a nadrágon és más férfiruhadarabokon a királyi udvar emberein és a főnemeseken kívül más nem viselhetett rojtokát.

64 így legtöbb esetben csak a mindenkori gazdasági helyzet szabott határt a ruhaluxusnak. Egyébként éppen a sarkantyúviseléssel kapcsolatos rendelet mutatja azt, hogy Magyarországon nem volt ruhaszabályzat. Az in confinibus continens serviens atque militans igen gyakran paraszt is lehetett, ahogy azt még később látni fogjuk. Amennyiben pedig ugyanolyan sarkantyút hordhatott, mint a király által lovaggá ütött nemes, nehezen képzelhető el, hogy ruházkodásában továbbra is a paraszti hagyományoknak felelt volna meg. A magyar paraszt ruházatáról az oklevelek alapján nyert képet az ásatások megerősítették, de differenciálták is. A temetöásatások során ékszerek és ruhadíszek is előkerültek. A késő középkori sírok utalnak a parasztság vagyoni differenciálódására is. A 13. századtól nő a sírmellékletek száma (ékszerek, ruhadíszek), de még a késő középkorban is több mint a fele a síroknak melléklet nélküli, eltekintve a számos koporsóés halottilepel-maradványtól. így például a csuti temetőben, amely a 14. századtól a 16. század elejéig volt temetkezőhely, a 203 sírból csak 63-nál volt melléklet (30% ). A későbbi síroknál ez az arány növekedett.

6

'' Más temetők hasonló képet mutatnak.

66 így arra lehet következtetni, hogy néhány gazdagabb paraszt volt, akiket, illetve akiknek gyermekeit viszonylagos pompával temethették el. Az ékszereknél a 14. században változás következett be. Az addig igen elterjedt fülbevalók szinte teljesen eltűnnek, de a karperecek is ritkábbá váltak.

67 Legjobban az alföldi parasztság ékszerei ismertek. Ugyanazok az ékszerek — természetesen költségesebb kivitelben — előfordulnak a nemeseknél és főnemeseknél is.

6íS Igen gyakori fejékszer a párta. Számos típusa ismert, ezüsttel vagy rézzel vagy akár gyöngyökkel, flitterekkel, spirálokkal díszített darabok ismertek. Vannak rézvagy nemesfémszállal kivarrt vagy hímzett darabok is. Néhány esetben olyan maradványok is előkerültek, amelyekre a díszítést felerősítették, így Csuton például egy böralap maradt meg, továbbá szövet- és kék bársonyrészek.

69 Bársonypárta máshonnan is ismert, például Kaszaperről, de vannak gyékényanyagú párták is.

70 Ez a fej223