A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

129. „ANNO INCARNATIONIS CHRISTI MXXXI INDICTIONE XIV A STEPHANO REGE ET GISELA REGINA CASULA HAEC OPER AT A ET DATA ECCLESIAE SANCTAE MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA." 130. E kérdéshez: KOLLER Heinrich: A székesfehérvári királyi trónszék kérdéséhez. SzfvÉvsz, 2. (1972) 7—20. E vonalban tártuk fel azt az északdéli irányú falat a Püspöki palota délnyugati sarka melletti járda területén, amely a Kossuth Lajos utca észak-nyugati sarka irányában halad, és amely a bazilika nyugati zárófalának (atrium nyugati zárófalával?) lehet azonos. 131. KRALOVANSZKY A. Archfirt 99. (1972) 266—267; 100. (1973) 277. 132. TÓTH SÁNDOR kitűnő rekonstrukciója a székesfehérvári István király Múzeum állandó várostörténeti kiállításán. 133. Fotója: KRALOVANSZKY Az ezeréves . . . op. cit. 1561. 134. Déli hosszoldalán 1 — 1 pillér (?), oszlop (?) kihagyott helye volt az alapozásban megállapítható. Az alapozásból különben másodlagosan XII. szd.-i díszesen faragott kövek kerültek elő. 135. „Anno Domini M-o CCC-o XXVII-o . . . ecclesia Beate Virginis de Alba Regali, quamvis plumbo tecta fuisset contra incendium, ut superius memini, tarnen flebiliter est combusta et tota plumbea materia in laminas producta de tecto eius a facie ignis vehementis fluxit liquide sicut cera, excepto uno campanili, quod supra sacristiam est, ubi sanctorum reliquie quamplurime posite conservatur, et servatur, quod nemi dubitat eorum mentis remansisse. Sed nichilominus eandem ecclesiam postea iterum plumbo texit." SRH I. 491—492. 136. Feldolgozásának első része: KRALOVANSZKY Alán: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna. In.: Művészet I. Lajos király korában. 1342—1382. Szerk.: Marosi E.—Tóth M.—Varga L. (Budapest, 1982) 165—174. 137. E kérdéshez: DERCSÉNYI D. op. cit. valamint MAROSI Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája. SzfvÉvsz 2. (1972) 169—184. 138. Ennek feltételezhető oka, hogy a pódiumra, mint királyi trónus helyére, már nem tartanak olyan fokú igényt, tiszteletet, hogy ne bontsák meg azt. Amennyiben nincsen igazunk, és a pódium nem királyi trónushely, hanem a Szent Kereszt-oltár helye, a helyzet hasonló, hiszen a lépcsőt mindenképpen el kellett bontani (nyilván a lépcsőt viszsza is állították). A téglák eltértek a többi gótikus téglától színben és nagyságban. Előbbiek világossárga színűek és vastagok. 139. Lásd 136. jegyz., ill. SZAKÄL Ernő: A székesfehérvári Anjou-síremlékek és I. Lajos király sírkápolnája; LÖVEI Pál: A székesfehérvári Anjousírkápolna művészettörténeti helye. Mindkettő: Művészet . . . op. cit. 175—179, ill. 184—203. 140. BALOGH Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. (Budapest, 1966). KRALOVANSZKY: 136. jegyz. Ettől eltérő vélemény: MAROSI op. cit. 176. 17. jegyz. Korábbi véleményünket változatlanul fenntartjuk, ameddig újabb, perdöntő adat nem kerül elő. 141. KRALOVANSZKY RégFüz 26. (1973). Itt 4 db lisena maradt meg in situ. Ennek alapján 17 lisena rekonstruálható. A bazilika északi homlokfalának külső falköpenyének megmaradása rejtély számunkra (lehet, hogy másodlagosan felhasználtak korábbi kőanyagot?), mivel alatta barokk tégla töredékes alapozási részletet találtunk. 142. KRALOVANSZKY A. Alba Regia 8—9. (1967) 253—262. 143. Ibidem. 144. FITZ Jenő: Francia metszet Székesfehérvár 1601. évi ostromáról. Alba Regia 8—9. (1967—1968) 149—154. 145. KRALOVANSZKY RégFüz 33. (1981) 146. ÉRY—KRALOVANSZKY RégFüz 24. (1971) 96— 97. KRALOVANSZKY Alán: Székesfehérvár István király korában. Alba Regia 12. (1972) 277— 278. KRALOVANSZKY RégFüz 27. (1974) 79. ÉRY Kinga: Az anthropological sketch of ArpadianAge burials et the Holy Crucifix Church in Székesfehérvár. Alba Regia 16. (1978) 159—167. 147. KOVÁCS Péter: Megjegyzések Székesfehérvár középkori topográfiájának kutatásához. Alba Regia 12. (1972) 262 a korábbi irodalommal. 148. FÜGEDI Településtudományi Közlemények op. cit. 44. oldalán közli: „Vicus sancti Bartholomaei" 1478-ból származó említését (OL. Dl. 18.085) azzal a kiegészítéssel, hogy az ebben az oklevélben szereplő telkek egyikének szomszédságában egy r

^gi torony áll. A Zalka M. utca és az Ady Endre utca sarkán lévő ház építésekor egy vastag falu torony helyét figyeltük meg, amely esetleg a sóraktár épülete lehetett. Vö. KOVÁCS op. cit. 267. oldalán írottakkal. Mivel FÜGEDI op. cit. 45. oldalán megemlíti, hogy „Az utcát sajnos nem tudjuk azonosítani, az egyetlen útbaigazítást egy 1544-ből való török defter adja, amely a „káptalan" utcában egy düledező Szt. Bertalan-kápolnát említ", úgy gondoljuk, hogy a Bertalan-kápolna a mai cisztercita templom helyén állt keletelten, nem úgy, ahogy a mai barokk templom van fordított keleteléssel, miként az korábban véltük: KRALOVANSZKY Alán: Az ezeréves Székesfehérvár. Természet Világa 103. (1972) 341. oldal és térképen rögzítettük. így a Zalka M. u. északi fele lehetett a vicus sancti Bartholomaei (déli fele a káptalan utca), és a fentebbi indokon felül számításba kell vennünk azt is, hogy 1688ban Vánossy Antal „török mecset területén" építi fel a mai cisztercita templom elődjét, tehát ott a középkorban is templom állt valószínűleg: KÁROLY op. cit. 202. Ettől eltérő vélemény: KOVÁCS op. cit. 265, 267. 149. Az utcák részbeni azonosítását FÜGEDI Székesfehérvár középkori alaprajza . . . op. cit. 44—45, ill. Stadtplan ... op. cit. 130; NAGY Lajos: Székesfehérvár késő középkori topográfiája. SzfvÉvsz 2. (1972) 199—209 és KOVÁCS op. cit. elvégezték. A magunk elképzelését részben közöltük (Természet Világa op. cit.). E helyen újabb finomítási lehetőségről számolunk be, amelynek alapja egy 1546. évi adat, amely szerint a törökök különböző telkeket és házakat adtak el a várban, és véleményünk szerint ennek alapján további azonosítási lehetőség adódik (VELICS András—

KAMMERER Endre: Magyarországi török kincstári defterek (Budapest, 1890 II. 50). A váron belül a következő sorrendben haladtak: Sziget kapu (= Palotai kapu, Ady Endre u.), Disznó utca (= vicus Teutonicalisban mészárszékek voltak!), Nagytemplom környéke (a középkori bazilika és prépostság épülettömbje), Káptalan utca (Zalka M. u. déli fele), Zsidó utca (= Jókai u.), Csiszár utca (= Ady E. u.), Város utca (vicus Magnus, mai Március 15 -e utca), Péter utca (= vicus Sancti Petri, mai Arany J. u.). Ezt követően mentek ki a várból a Szigetbe, onnan az Ingoványba, végül pedig a budai külvárosba. Ha ezen adatokat figyelembe vesszük, akkor összhang látszik az 1700 körüli telekösszeírások és az 1826-os térkép adatával, hogy a Zalka M. utca közepén egy köz vezetett át a mai Jókai utcába, így jogos feltételezni, hogy a Zalka M. u. északi fele más nevet viselt, mint a déli: Bertalan utca és Káptalan utca. 205