A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

Veszprémet Fehérvárral összekötő középkori úttól északra, a Sédre néző domboldal peremén állhatott, ahonnan XI. századi mellékletekkel ellátott temetkezéseket ismerünk.

74 E plébániatemplomról nevezhették el e területet Szent Ivánszegnek. Iván ugyanis azonos Keresztelő Szent Jánossal, aki a bőrmüvesek védőszentje. Valószínűleg a XVI—

XVII. században elpusztult templom népessége tovább folytatta a korábbi börmüvesmesterségét, és a munkájukhoz kapcsolódó cserzésről nevezik el a török kiűzése után Cserhátnak ezt a városrészt. Ugyanezen út Tapolcán át Itália felé haladó része mellett egy 10 m magas dombon fekszik a régészeti feltárásokból megismert Szent Miklósplébániatemplom. E templom első okleveles említése 1237-ből származik, azonban építését ennél kissé korábbra kell tennünk. Az 1929—31-es ásatás alkalmával előkerült Salamon és Kálmán érmeivel keltezett sírok az 1978-as hitelesítő feltárás alapján nem igazolják, de nem is cáfolják a templom XI. század végi létét.

75 A templom ugyanis sírokra épült, azt azonban nem tudjuk, hogy a XI. századi pénzek e sírokban voltak-e. Az egyenes szentélyzáródású templomtípust, amilyen a Szent Miklós-templom is volt, általában a XIII. századra határozta meg a hazai szakirodalom, bár az 1055-ből származó tihanyi altemplom egyenes szentélyzáródása egy ennél korábbi időpont feltételezését is megengedi. Rekonstrukciónk szerint a Szent Miklós-templom kitűzésénél hosszmértékként a felső-rajnai lábat használták, ami nyugati tanultságú mesterre vall. Ha a templom a XI. században épült volna, ennek alapján összefüggésbe hozhatnánk Veszprém egyik, XI. század végi püspökével, a vallon eredetű Francussal.

76 A templom építését közvetett történeti adatok alapján azonban mégis a XIII. század tízes éveire keltezzük, és összefüggésbe hozzuk az ugyancsak vallon származású Robertus püspökkel. Robertus 1208—1210 között a fehérvári királyi bazilika prépostja volt, a veszprémi püspöki székbe 1210-ben iktatták be. Itteni tevékenységéhez fűzzük nemcsak a Szent Miklóstemplom építését, hanem a várhegyen a püspöki palota és az ún. Gizella-kápolna építését is, sőt talán a Szent György-kápolna átépítését is. Megjegyezzük, hogy Esztergomban és Székesfehérvárott, ahol jelentős latin-vallon települések voltak, ugyancsak Szent Miklós tiszteletére szentelték ezek templomát. Szent Miklós a kereskedők és iparosok védőszentje volt. A veszprémi Szent Miklós-templom környékéről több, X—

XII. századi vasolvasztó kemence ismeretes.

77 A templom ugyanakkor a Fehérvárról Itáliába vezető út mentén helyezkedett el, így a kereskedők számára is könnyen elérhető volt. A templomot a XV. században átépítették, szentélyét kelet felé meghosszabbították és sokszög alaprajzúvá alakították, délen előcsarnokot, nyugaton tornyot, északon csontházat építettek hozzá. Belső terét beboltozták, a hajót egészen ritka megoldással, középen két oszloppal kettéosztva, kéthajóssá alakították. Kéthajós templomok a középkori Magyarország területén elsősorban a Szepességből és a Csallóközből ismertek.

78 A Szent Miklós-szeghez csatlakozott északról, valószínűleg a Séd jobb partján a középkori piachely, a fórum. Meglétéről az 1055-ben keletkezett tihanyi alapítólevél utóirata tudósít. A veszprémi piac helyének rekonstrukciójához az esztergomi és óbudai párhuzamok adnak segítséget.

79 A már említett, Nyugat-Európába vezető út mellett, a Séd bal partján volt a XII—

XIII. századra keltezhető és a beteg asszonyok védőszentjéről elnevezett Szent Margit-szeg, illetve ennek plébániatemploma.

80 A környezetében levő közel 20 kanonoki ház a XIV—

XV. századból, malma a XIV. századból, fürdője pedig a XV. századból ismeretes.

81 A domonkosok alexandriai Szent Katalin zárdáját 1239-ben alapította Bertalan veszprémi püspök. A teljesség kedvéért említjük meg, hogy Katalin a diákok, tudósok és szövőnők védnöke. A várhegy alatt folyó Séd bal partján fekvő települést Katalin-szegnek nevezték.

82 A Katalin-szegtől valószínűleg északra helyezkedett el az írásos forrásokból először 1267-ből ismert, Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt templom. Tamás apostol az ácsok, építészek védelmezője. Bár közelebbi helyére semmiféle régészeti adat nem utal,

8,i a Győr—Bécs útvonal melletti dombtető keleti oldalára valószínűsíthető.

84 E templom környékét nevezték a középkorban Szent Tamás-szegnek, máskor Szent Tamás falvának. A Szent Katalin-szegtől keletre fekvő Séd-kanyarban volt a középkori Sár szeg. Plébániatemploma nem volt, a terület a káptalanhoz tartozott. A szegek gyűrűszerűén ölelték körül a központi elhelyezkedési püspöki és ispáni várhegyet. Egyhazjogilag mindegyik a veszprémi püspök alá tartozott, 1313 után földesúri jogon is. A kevés okleveles adat alapján nem dönthető el, hogy a Szent Miklós-szegen kívül, mely szolgáltatási kötelezettsége alapján eredetileg királyi birtokhoz kellett hogy tartozzon, mely szegek voltak királyi, királynéi, püspöki vagy káptalani tulajdonban az Árpád kor időszakában.

8 Az egyetlen igazolható korai királyi tulajdon a Várhegytől mintegy 1 km-re nyugatra fekvő görög apácakolostor volt. Igen valószínű, hogy István király alapította 1016—18 után. A görög apácakolostort kivette a veszprémi püspök joghatósága alól és az esztergomi érsek alá rendelte.

8

^ A középkori gazdasági és kulturális életet oly színessé tevő etnikai különbözőségek Veszprém esetében csak kikövetkeztethetők. A görög apácákról már megemlékeztünk. Rajtuk kívül az Iván-szegen bizánci, bolgár vagy délszláv hatást is feltételezhetünk.

88 A két vallon püspök egyedi eset. Más tisztségviselők vagy polgárok köréből nem maradt fenn olyan személynév, amelynek alapján az etnikai összképet gazdagítani lehetne. Veszprém területén mindenekelőtt is magyar lakosság élt. Veszprémben a XV. század végén mintegy 1600—2000 főnyi népesség élt.

88 Ha e kikövetkeztetett lélekszámból rekonstruálni próbáljuk a korábbi évszázadok lélekszámát, figyelembe véve a rendkívül tagolt földrajzi terepviszonyokat, az ismert régészeti és okleveles adatokat, valamint a magyarországi párhuzamokat, akkor a XI. szá195