A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

fekvő Jutas területéről ismerünk mindössze olyan IX— X. századi leletanyagot, amely a helyi lakos­ság hagyatékának tartható. 57 A város területén keresztülhaladó Séd átkelőhelye mellett emelke­dő domboldalon egy bizonyos, a túlparton egy bizonytalan, s egy a várhegytől mintegy 2 km-re keletre fekvő helyről ismerünk, a X. század első feléből származtatható, korai magyar temetke­zést. A két biztos lelőhely a Veszprémnél talál­kozó két fontos útvonal ellenőrzését jelzi. 58 A mintegy 40 méter magas várhegyen volt az ez­redforduló táján létesült püspökség székhelye, ahol a későbbi adatokból visszakövetkeztetve, az ispánsági udvar is volt. E korai létesítmények közül ma csak a Szent, Mihály tiszteletére szentelt püspöki székesegyház áll, amelynek építési ide­jét a művészettörténeti kutatás az 1100 körüli évekre határozta meg. 59 A székesegyház leg­utóbbi régészeti feltárásának és falkutatásának eredményei közöletlenek, így csupán az 1900-as évek elején végzett átalakításkor tett megfigye­lések és fényképek adnak támpontot a templom építéstörténetéhez. 60 Feltételezhető, hogy a szé­kesegyház a román kori periódusban félköríves föszentélyű, a mellékhajóknál egyenes szentély­záródású, 6—6 (?) pillérrel megosztott, három­hajós bazilika lehetett. A templom fontosabb épí­tészeti egységeit egyrészt leírásból, másrészt fennmaradt kövek alapján ismerjük. Falai dolo­mit tört kőből épültek, oszlopai, oszlopfői, az osz­lopokat összekötő boltívek vörös homokkőből. Csupán néhány, mészkőből faragott, palmetta­díszes párkány, egy oszlopfő, valamint egy zöld porfir oszloptörzs jelent külön csoportot. Éppen e kétféle anyag alapján gondoltak a kutatók arra, hogy a mészkő faragványok egy 1000 előtt (?) épült első székesegyházhoz, a vörös homokkőből készült épületelemek pedig egy második, a XI. század első harmadában épült vagy elkezdett szé­kesegyházhoz tartozhattak. 61 A román kori bazilika minden valószínűség szerint még altemplommal (kriptával?) is rendel­kezett. Nyugati tornyai később épülhettek, a század eleji átalakításkor ugyanis megfigyelhető volt ennek bizonyítéka. 62 A jelenleg is látható bővített szentélye és az alatta levő altemploma a XIV. század legvégén készült. 63 Az 1572-ből fennmaradt Turco-féle hadmérnöki felvételről leolvasható, hogy a középkorban több kápolnát építettek a székesegyház köré, 64 a kis léptékű rajz azonban nem ad lehetőséget arra, hogy akár a román kori, akár a gótikus épületet ennek alapján rekonstruálni lehessen. 05 Nem világos a fenti hadmérnöki felvételen a székesegyháztól délre eső épületegyüttes sem. Itt ugyanis, a belső vár felezésénél húzódó vár­fal keleti feléhez hozzáépített, 17 helyiségből álló és két udvarral rendelkező épületet látni. 66 Ezen épületegyüttes északi fele valószínűleg a középkori püspöki palotával, déli fele pedig an­nak katonai épületeivel azonosítható. A 18. szá­zad utolsó harmadában felépült és jelenleg is álló püspöki palotát részben ezekre a középkori fa­lakra építették. Régészeti ásatás és falkutatás nélkül a középkori épületegyüttes pontosabb ko­rára, építési periódusaira, funkciójára vonatko­zóan többet mondani nem lehet. Annyi bizonyos, hogy pincéje barokk téglából és ismeretlen korú kváderkövekből készült. Minden bizonnyal ehhez a palotához tartozott a hozzá északról csatlakozó, részben ma is álló ún. Gizella-kápolna. A XIII. század első felében épült kápolna eredetileg kétszintes volt. Felső része elpusztult, csupán két falpillér maradt meg eredeti helyén. A kápolna jelenleg az 1741-ben véglegesen kialakított nagypréposti palota és az 1767-től épült püspöki palota között helyezkedik el. E kápolnában a közelmúltban találtuk meg az emeleti szint dongaboltozattal fedett sekrestyéjé­nek néhány részletét, a sekrestyéből a szentélybe vezető, háromkaréjos záródású, kőkeretes ajta­ját, a sekrestye felett, azzal azonos nagyságú he­lyiség (depositorium?, oratórium?) részleteit, ugyanitt a szentély felőli oldalon egy XIV— XV. századi kőkeretes ajtót, valamint a sekrestye és szentély keleti falánál két támpillér maradványát. Előkerült az alsó kápolna ún. opus spicatum tech­nikával készült alapozása, a sekrestye északi ol­dalához épült csigalépcsős torony maradványa. De előkerült az alsó kápolna déli hajófaláról szár­mazó négy apostolt, valamint a nyugati falát dí­szítő, Jézus Krisztust és Szűz Máriát ábrázoló freskók számos töredéke is. 67 Bonyolítja a kora Árpád-kori helyzetet a püs­pöki székesegyháztól északra feltárt körtemplom, amely Szent György tiszteletére volt szentelve. E kápolnatípus Középkelet-Európában először a világi és egyházi központokban tűnik fel, és ál­talában a kereszténységre való áttérés idősza­kára keltezhető. 68 A kápolna főtengelye nem azo­nos a székesegyház főtengelyével, és ennek alap­ján felvethető, hogy idősebb a székesegyháznál, járószintje ugyanakkor megegyezik a székesegy­ház rekonstruálható középkori járószintjével. A patrocínium alapján nem zárható ki, hogy a X. század utolsó negyedében épült, összefüggésben Sarolt fejedelemasszony bizánci kereszténységé­vel. De lehetséges az is, hogy István király 1018­as győztes bulgáriai hadjáratának jutalmaként kapott, Ohridból származó Szent György-erek­lyével függött össze alapítása. 69 Annyi minden­esetre feltételezhető, hogy „capella regia"-ként és nem püspöki székesegyházként funkcionált. A kápolnát a XIII. században nyolcszög alap­rajzúvá építették át, amelynek főtengelye most már párhuzamos a székesegyház főtengelyével. A kápolnát a késő középkorban káptalanterem­nek is használták. A XV. század második felében felújították, a XVI— XVII. században azonban elpusztult. 70 Ha e kápolna első időszakában ,,capella regia" volt, közelében kereshetjük a korai fejedelmi vagy királyi, illetve ispáni szállást. 71 Erre egye­dül a kápolnától nyugatra, eső jelenlegi utca ré­gészeti megkutatása adhat választ. A vár területén okleveles adatokból még a Mindenszentek templomáról és prépostságáról tudunk. Helye a külső vár délnyugati részére tehető. 72 Azt a feltételezést, miszerint a külső vár keleti oldalán állott volna az oklevelekből ismert Ke­resztelő Szent János-plébániatemplom, egyértel­műen ki kell zárnunk. 73 E templom minden való­színűség szerint a mai Cserhát városrészen, a 194

Next

/
Thumbnails
Contents