A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

Gizella sírlapján a tihanyihoz hasonló hordozható keresztet láthatunk, mely császári, királyi, fejedelmi méltóság jel vény. Gizellát ez megillette részben császári ősei — melyre a két sasábrázolás is utal —, részben pedig magyarországi egyházszervező tevékenysége miatt, mivel férje, I. István az uralkodásban társának tekintette a királynét. Gizellát tehát megillette az a jog, hogy a hordozható keresztet, mint méltóság jel vényt sírlapjára faragják. Mindösszesen csak két csavart nyelű hordozható keresztet, mint világi uralkodói méltóság jelvényt ismerünk XI. századi sírlapokon s mindkettő egy konkrét tárgynak — talán ugyanannak — a kőbe faragott ábrázolása. Ez nem lehet véletlen! E ponton elérkeztünk egy újabb kérdéshez, az apostoli királyi cím, jelesen az apostoli kereszt, mint a magyar királyokat megillető jelvény használatához. Mielőtt rátérnénk témánk tárgyalására, befejezésül néhány gondolatot kell szánnunk a tihanyi sírlap méreteire, illetve 191 x 52 cm méretű, keskeny, téglalap alakú sírlap archaikus voltai a. Közismert ugyanis, hogy a XII. századtól eltűnőben vannak a keskeny sírlapok, és fokozatosan szélesednek.

149 A keskeny sírlap korai megjelenésére, helyesebben korai használatára kitűnő példaként említhető a Trier melletti Ehrgang településről származó, Meroving-kori sírlap, mint a helyi romanizált lakosság hagyatéka.

1 A 205x56 cm-es téglalap alakú, de szabálytalan szélű és lekerekített sarkú kőlap enyhén domború, felületén bekarcolt geometrikus formákból összeállított emberi ábrázolás látható, a fej felett pedig ugyancsak bekarcolt nyújtott görög kereszt látható a függőleges szár végződésein egy-egy talppal. Ez az egyetlen példa ugyan nem elegendő a keskeny sírlapok fejlődéstörténetének igazolására, noha több példát is említhetnénk, mégis figyelemre méltó. AZ APOSTOLI KERESZT, MINT URALKODÓI MÉLTÓSÁGJELVÉNY Az irodalomban összefoglaló néven körmeneti kereszteknek nevezik általában a nyeles kereszteket, azok funkciója esetenként más és más. Kumorovitz is felhívta a figyelmet, hogy a nyélre tűzött keresztnek, a crux processionalis-nak., magyarul a körmeneti keresztnek több fajtája van, és ez az elnevezés funkciójuktól függött, mikor, milyen liturgikus célra használták. Tanulmányunkban ennek a körmeneti, helyesebben: hordozható, nyeles keresztnek uralkodói méltóságjelvény funkciójával foglalkozunk, ezért szándékosan nem nevezzük crux processionalisnak a félreértések elkerülésére.

152 Eddigi fejtegetéseink során már megállapítottuk, hogy ezeket a nyeles kereszteket a legmagasabb rangú egyházi méltóságok (pápák), keresztény uralkodók, és Péter apostolfejedelem ábrázolásain láthatjuk, legfőképpen azonban a halált legyőző, a feltámadt Krisztushoz, a Karoling-kor és a kora román idő Majestas Dominijához kapcsolódik. Azt is megállapítottuk, hogy ez nem csupán jel, nemcsak szimbólum, hanem tárgyiasult valóság, tehát funkciót betöltő tárgy volt, melyet a maga korában rendszeresen használtak. A XII. század elején lejegyzett Haitvik-legendából arról értesülünk, hogy István királynak Szilveszter pápa keresztet küldött apostoli tevékenységének kifejezésére és megengedte, hogy azt mint király, maga előtt vitethesse: ,,Crucem insuper ante regi ieiendam velut in Signum apostolatus misit.' Erdélyi fordításában: ,,ezeken felül a király előtt viendő keresztet is küldött, mintegy apostolsága jeléül". E kérdésben a problémákat elsőnek Hóman tisztázta, amikor kimutatta, hogy „II. Sylvester pápa nem ajándékozhatott Szt. Istvánnak kettős keresztet és nem jogosíthatta fel ilyennek használatára, mert ő maga s vele korának egyetlen nyugati egyházfejedelme sem használt jelvényül kettős, hanem igenis hoszszú nyélre tűzött, hordozható, apostoli keresztet".

1 E megállapításhoz csatlakozva, a körmeneti keresztnek uralkodói méltóságjelvényként való használata miatt, valamint Hartvik szövege alapján is a hordozható vagy apostoli kereszt elnevezést használjuk. Hóman további megállapításait is elfogadjuk, mert saját kutatásaink is erre az eredményre vezettek: ,,XII—

XIII. századi forrásainkból kétségtelenül bizonyítható, hogy a magyar királyokat megillette — a hagyomány szerint Szt. István óta s a pápa adományából — az apostoli kereszt használatának joga, melyet ünnepélyes alkalmakkor előtte hordoztak. Ez a kereszt történeti, archaeológiai és numizmatikai emlékeink tanúsága szerint csupán a hordozható egyes kereszt lehetett."

155 így összegezi eredményeit: ,,Forrásaink alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar királyi hatalom jelvénye a XI. század közepe óta kimutathatóan — tehát minden bizonnyal Szt. István óta — a nyélre tűzött, hordozható egyes apostoli kereszt volt, melyet III. Béla cserélt fel a kettős kereszttel." ,,Az országalma és hordozható kereszt a pénzeken e korban már nem egyházi szimbólum, hanem a keresztény császári hatalom jelvénye, a divatjátmúlt labarum helyett."

156 Szükségesnek tartottuk és döntőnek e megállapításokat idézni, mert ikonográfiái elemzésünk és öszszehasonlító vizsgálataink ezekkel teljesen egybevágnak. Vdczy Péter nagyon pontosan kidolgozta az apostoli király és a hordozható kereszt szerepét, és tovább építette Hóman megfigyeléseinek eredményeit.

157 István királynak nem volt szüksége sem pápai felhatalmazásra, sem hordozható kereszt kérésére, hanem egyszerűen gyakorolta az egyházkormányzati joghatóságot úgy, ahogy ez a német-római császároknál, s általában a keresztény uralkodóknál a jogszokás alapján természetes volt. Ekkor még nem okozott gondot senkinek sem az invesztitúra, ennek gyakorlása a XI. század második felében vált egyre fontosabb problémává, mely VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár között harccá élesedett. Csóka Lajos elmésen fogalmazta meg e helyzetet hazánk viszonylatában: „Hartvik így különleges pápai felhatalmazásra, privilégiumra igyekezett visszavezetni Szt. István és utódai egyházkormányzati ténykedését."

158 A gregoriánus reform és azzal járó intézkedések nem érintik tihanyi témánkat, 175