A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai
hisz a Hartvik-féle adat egyértelmű: István király óta uralkodóink élnek egyházkormányzati jogukkal és használják a hordozható, nyeles keresztet, az ún. apostoli keresztet, mint méltóságjelvényt. Ezeket a hordozható kereszteket Hóman felismerte Salamon pénzein és I. (Szent) László dénárjain. 15 * Gedai továbbmegy ennél, szerinte a kereszt felhasználása éremképelemként a kibocsátó személy hatalmát hangsúlyozza, s a kibocsátó a lehető legmagasabb jelvényt használta, „így kerülhetett a hosszú szárú kereszt is I. László pénzeire, mint királyi jelvény." 159 A fenti gondolatmenetben felsorakoztatott példák alapján nem lehet vitás, hogy az az András király, aki nagybátyja, István király államát követendő példának tekintette, élt is az apostoli kereszt használatával és méltóság jel vényként maga előtt vitette. Kézenfekvő ezután és logikus a következtetés: a tihanyi monostor kriptájában található sírkőlapon lévő hordozható, nyeles kereszt a magyar királyok egyházkor mányzati méltóság jelvénye, ez az ún. apostoli kereszt, pontosabban ilyen keresztet használt András, ilyen méltóság jelvényt vittek előtte ünnepélyes alkalmakkor. X— XI. századi forrásokból tudjuk, hogy az uralkodók útjaik, utazásaik alkalmával rendszeresen magukkal vitték uralkodói jelvényeiket, azt is tudjuk, hogy a nagyobb ünnepeket legtöbbször családi monostoraikban szokták eltölteni. Ilyen alkalmakkor részt vettek az istentiszteleteken és a monostori élet liturgikus rendezvényein, egyházilag szabályozott keretek között: a templomba vonuló király és családja előtt hordozható keresztet vittek. András halála hirtelen és váratlanul következett be. Sírlapjának elkészíttetésére sem feleségének, Anasztáziának, sem kiskorú gyermekeinek nem volt lehetőségük, hisz IV. Henrik császárhoz menekültek Béla, az új király elől. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a sírlapot ki rendelte meg, ki adta a parancsot az elkészítésére. Nem látszik valószínűnek, hogy Béla, s valószínűleg az apátság sem, ők az eltemetést az alapítólevélből fakadó kötelességüknek megfelelően elvégezték. Marad az utolsó lehetőség: Béla rövid életű uralkodása után a trónra lépő Salamon, illetve anyja, Anasztázia. így a gyermek uralkodó és az özvegy királyné együttesen rendelkezhettek erről. Ok adták meg az ikonográfiái programot a kőfaragónak, aki elkészítette a sírlapot és az uralkodói méltóságjelvényt, az apostoli keresztet kifaragta, rámásolta. Az alapítólevél szövegéből egyenesen és logikusan következik, hogy a ,,christianissimus sceptrifer Andreas", ,,András a legkeresztényebb jogarviselő" magyar király sírját saját insigniuma jelezze. Ezt más nem viselhette! Gondoljunk az ún. Dukas-korona Géza-ábrázolására, a horgonykeresztes jogarra, az is csak a királyt illette! Már Czobor Béla foglalkozott a tihanyi alapítólevél hátoldalára felírt monostori leltárral, melyben az egyházi szerelvények között található egy aranyozott kereszt („una crux aerea deaurata"), mely szerinte „valószínűleg a processióknál elöl vitetni szokott, hordozható kereszt volt" 160 (3. ábra). Nincs szándékunkban e keresztet a sírlapon kifaragott kereszttel azonosítani, sem funkcióját utólag találgatni, erre nincsen alapunk, Czobor feltevése elfogadható: liturgikus célt szolgált. Erre annál is inkább gondolni kell, mert a balatonfüredi régi temető melletti középkori templomrom "(Papsoka elpusztult temploma) feltárása alkalmával a 6. sz. sírban Valter Ilona román kori körmeneti keresztet talált, mely megállapítása szerint a XI. század végén készülhetett, és ilyen kereszt elkészítésének feltétele megvolt a tihanyi apátságban, mivel volt aranyművese a monostornak. 161 E gondolatmenetet elősegíti és egészíti ki a szakirodalomban I. András (Endre) király törvénybe idéző ,,ércbilloga" néven ismert, bronzból öntött jelvény, melyet 1911-ben ajándékoztak a veszprémi múzeumnak. Ezt a 6 cm átmérőjű, szélén kis füllel ellátott kerek tárgyat Jakubovich Emil dolgozta fel, és nagy, európai összehasonlító anyaggal határozta meg korát, hovatartozását és rendeltetését 162 (32. ábra). Kutatásai alapján valljuk, hogy ez a Veszprém megyében felbukkant tárgy I. András király személyéhez kapcsolódik. Csábító gondolat lenne összefüggést feltételezni András tihanyi sírja és a billog Veszprém megyei feltűnése között, azonban nem rendelkezünk semmiféle adattal, hogy a megyében hol találhatták a tárgyat, mert csak az ajándékozás tényét, és idejét rögzítették annak idején a múzeumban. Jakubovich és Rhé Gyula akkori múzeumigazgató között folyó egykori megbeszélésen sem tudták ezt megállapítani. A megoldást még bonyolítja, hogy egy ehhez teljesen hasonló példány rajza már Bél Mátyás könyvében is megjelent. — Jakubo32. ábra. I. András király törvénybe idéző jelvénye (Bakonyi Múzeum, Veszprém) Abb. 32. Das Landessiegel König Andreas I. (BakonyMuseum, Veszprém) 176
