A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai

Ismereteink szerint ez a sírlap — a rajta lévő keresztábrázolás szerint — egyik, nagyon közeli párhuzama a tihanyi sírlapnak. Keltezése szorosan összefügg /. (Hódító) Vilmos 1066. évi normann inváziójának az idejével, ugyanis az angolszász keresztmotívum zavartalan UrvAábbélésének a tanúja<a yorki keresztes sírlap. Felületén keretelést láthatunk és ezen belül a plasztikusan kifaragott kçreszt úgy helyezkedik el, hogy mind a négy vége átfedi a keretet (ellentétben a tihanyival) és a sírlap széléig ér ki. Kétségtelenül megállapítható, hogy itt egy hordozható, nyeles keresztet láthatunk szkematikus ábrázolásban. Ikonográfiái elemzésére ki kell térnünk. A kereszt egyenlő szárú, tehát görög kereszt (crux graeca), szárai a végeik felé szélesednek, talpas kereszt formát mutatnak, a kereszteződésnél gömbszelet alakú gömböcskével. A kereszt alatt sima felületű nyél van, mely a vége felé enyhén szélesedik. A kereszt és a nyél csatlakozásánál nyélnél vastagabb gyűrűtag tátható, ez nyilván a nódusz, a kereszt felerősítését elrejtő alkotórész. Az ábrázolás arányai nem felelnek meg az eddig ismertetett nyeles keresztek arányainak, ennek okát a geometrikus stílusban kell keresnünk, mely a normann hódítást követő első évtizedekben még zavartalanul tovább élt. Sajnos a sírlap személyhez kötéséről nem tudunk semmit, de egyáltalában nem lehet kétséges, hogy jelentős személy, magas rangú vezető sírját fedhette. Ujabban W. Saal foglalkozott kora középkori sírlapok elemzésével, pontosabban a bizánci befolyást vizsgálta az Ottó-kori sírlapokra. Vizsgálatában Bernward hildesheimi püspök ( t 1022) 278 x 123 cm méretű, szarkofágot lefedő sírlapjából indul ki, és megállapítja, hogy életfából kinövő hordozható kereszt van rajta, végén görög kereszttel.

143 Foglalkozik a hordozható keresztek (Vortragekreuz) jelentőségével és sírlapon való ábrázolásukkal, és nagyon logikusnak látszóan arra a következtetésre jut, hogy a keresztény temetéseknél szokásos keresztleszúrás a földbe az elhunyt sírjánál, a hordozható (Vortragekreuz) keresztnek a sírlapon látható ábrázolásával függ össze. Itt megjegyzi: ,

.Eigenartigerweise fehlt die Erde-Darstellung auf der Grabplatte für König Andreas I. von Ungarn ( f 1060)- In Tihany."

144 Saal félreérti a tihanyi kereszt ikonográfiái tartalmát, noha tisztában van a keresztek méltóságjelző szerepével, de nem látta meg benne a királyi felségjelvényt.

145 Az Ottó-kori vésett mintájú sírlapoktól az egyetlen eltérő, plasztikus keresztábrázolású példánynak véli a tihanyit, és keresztjét görög keresztnek nevezi, I. Andrást pedig Bizánc-barát uralkodónak mondja.

146 Mindjárt fel kell hívnunk a figyelmet, hogy van még egy másik plasztikus keresztábrázolású sírlap, mely az első magyar királyné, Gizella — I. (Szent) István király felesége — sírját fedi Passauban (31. ábra). A 154 cm hosszú, 54 cm széles és 30 cm vastag fehér mészkőből faragott sírlap a niedernburgi, egykori birodalmi apácakolostor templomának kápolnájában látható, az alatta lévő Gizella-sírt jelzi a padlón. Felette 1420 táján jelképes sírépítmény (kenotáfium, Hochgrab) készült gótikus stílusban egy nagyméretű sírlappal. Az említett alsó, eredeti, XI. sz. sírlapon plasztikusan kifaragott, csavart nyelű hordozható kereszt van, rajta CRVX XPI (Crux Christi) és GISILA ABBATISSA feliratokkal. A kereszt vízszintes gerendáin egy-egy sas látható, felettük félköríves boltív és NON MAI (Nonis Maii) vagyis május 7. dátum, mely Gizella királyné elhunytának az időpontja. Gizella királyné férje halála után egy ideig még Magyarországon élt, de 1045-ben elhagyni kényszerült az országot. III. Henrik császár magával vitte Passauba, ahol Gizella bátyja, II. Henrik császár által birodalmi rangra emelt bencés apácakolostornak lett a fejedelemasszonya, s ezt jelzi a sírlap felirata. Passauban hunyt el 1055—1065 között, ott temették el, sírját 1908-ban régészeti ásatással feltárták, hitelesítették és azonosították a sírlappal. 148 31. ábra. Gizella magyar királyné XI. századi sírlapja Passauban Abb. 31. Die Grabplatte der ungarischen Königin Gisela aus dem XI. Jahrhundert in Passau 174