A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

lása a középkori Magyarország területén szokatlan megoldás. ,,A gyulafehérvári székesegyház építésével kapcsolatban is felvetődött már korábban a szerényebb kezdet lehetősége.

56 Mostani vizsgálatunk alapján — a felsorolt példák nyomán — egyértelműen kimondhatjuk, hogy a gyulafehérvári körtemplom első magyar keresztelőegyházunk, s azt valószínűleg Gyula építette, feltehetően egy északi falához kapcsolódó „palotával" együtt, amikor Hierotos püspököt hazánkba hozta. Érezzük a súlyát e kijelentésnek, de az igazság azt kívánja, hogy kimondjuk ezt. Ez a hazánk területén megindult bizánci térítés — talán Cirill és Metód tanítványai nyomán — első építészeti emléke, amely formailag és méret tekintetében egyező a korábbi morva-cseh, közös bizánci—bolgár töröl fakadt körtemplomokkal (22. kép). Ez azt is jelenti, hogy megelőzi a későbbi cseh, lengyel félköríves szentélyű körtemplomokat, püspöki keresztelőházakat, és mintául szolgált a hasonló magyarországi templomok építéséhez. A fent elmondottak szükségessé teszik a keleti kereszténység térítőtevékenységéről alkotott képünk helyesbítését. Gyulafehérvár hatása elsősorban az ország déli részén érvényesülhetett. Úgy gondoljuk — miként az egri püspöki keresztelöegyházzal kapcsolatban tettük —, a Gyulafehérvárhoz aránylag közel eső Algyógy és a távolabbi Bács területén álló, illetve feltárt körtemplomokat is a királyi, nemzetségfői keresztelőegyházak közé sorolhatjuk, amelyek a XI. század első felében épülhettek. Bács esetében még a kalocsai és szerémi püspökség kérdése érdemel a körtemplommal kapcsolatban figyelmet.

57 Nyitra. Szent Emmerám-templom A nyitrai püspökség története, a székesegyház építésének története mindmáig vitatott kérdéseink közé tartozik. A csehszlovák kutatók a morva birodalom idejére teszik a püspökség alapítását. A székesegyház területén azonban nem kerültek elő a feltárások során ez időre tehető leletek. A hazai kutatók dukátusi területnek tartják Nyitrát és környékét, ahol a fejedelmi család hercegei tartották kezükben a hatalmat. A várban álló Szent Emmerám tiszteletét ők Gizellán keresztül Regensburggal hozzák kapcsolatba. A rendelkezésünkre álló adatokat megvizsgálva, e kérdésről a következőket mondhatjuk. A Szent Emmerám-templom háromnegyed kör alakú, amelyhez nyugatról hosszhajó csatlakozik. A későbbi építkezések megváltoztatták az eredeti helyzetet, a hajónak csak egy rövid keleti részét hagyták meg, azt is átalakítva. Ismerünk Nyitráról egy román kori kőfaragványt, amelynek korát Gerevich Tibor a XII. századra határozta meg. A kőfaragvány egy centrális szentélyű, hosszhajós templomot ábrázol. A szentélyen egy letört fejű szent ülő alakja látható. Ha a szentély és a hajó arányai szerint kiegészítjük a templom megmaradt román kori részét nyugati irányba, megkapjuk a felmérésen annak megközelítőleg pontos méretét. E feltevés igazolására természetesen egy régészeti feltárás mondja ki majd a végső szót. Ezzel az alaprajzi rekonstrukcióval, amelyet az említett kőfaragvány alátámaszt, megjelent előttünk egy palotakápolna (22. kép). Formái, méretei szerint, valamint jól vizsgálható külső falszövete alapján összehasonlítható az egri és az esztergomi, valamint a lengyel példákkal. Ennek nyomán viszont azt mondhatjuk, hogy Géza testvérének, Mihálynak vagy valamelyik fiának részére épülhetett a X. század utolsó évtizedében. A nyitrai püspökség később alapított — vagy újjászervezett — püspökségeink közé tartozik. Lehetséges, hogy éppen a dukátusság intézménye, a hercegek birtoklása késleltette e palotakápolnának püspöki székesegyházzá történt átalakítását, a püspökségnek a várhegyen történő újjászervezését.

08 A püspökségnek a várban történt újjászervezéséig e területen is folyt a még pogány népcsoportok térítése, megkeresztelése, amelyet az esztergomi érsekség irányíthatott. A Nyitrát övező területek néhány centrális és körtemploma arra mutat, hogy az ország más területein, a püspökségek és nemzetségfők — e helyen a herceg és a nemzetségfök — irányítása mellett épült keresztelőegyházak itt is megtalálhatók. A dévényi várhegy alsó, a várromtól keletre eső fennsíkján egy háromkaréjos szentélyű templom maradványát tárták fel. A háromkaréjos szentélyű templomnak ugyancsak hosszú, keskeny hosszhajója volt, de abban három fallal négyes belső osztást valósítottak meg Ennek nyomán egy kereszt alaprajzú kápolna rajzolódott ki előttünk, amelyhez nyugatról egy háromosztatú palota csatlakozott. E palotarész két végében lévő, kb. 1,5 m széles keskeny belső tér lépcsőre, s ezen keresztül emeleti építményre enged következtetni. A palotától kissé délnyugatra feltártak egy körtemplomot, amely az eddigi példákat tekintve keresztelőegyház lehetett (Plock). A dévényi háromkaréjos palotakápolna hercegi vagy nemzetségfői építkezésnek tekinthető. A dévényi keresztelőegyház, valamint a palotakápolnától északra feltárt, honfoglalás korinak meghatározott temető arra utal, hogy ezek a templomok a XI. század első felében épülhettek e fontos stratégiai pontokon. E korhatározást a plocki kápolna átépítése is erősíti

59 (23. ábra). A dévényi, szentély nélküli körtemplomhoz hasonló formájú maradvány került elő a pozsonyi várban és a városban egy másik, a székesegyház mellett. E forma alapján az esztergomi Szent Vid-kápolna hatására gondolhatunk. Az uralkodó igen fontosnak tarthatta e nyugat felé eső fontos stratégiai pontok őrzését, az általa megbízott keresztény, magas tisztséget viselő katonai vezető (ispán) vezetése mellett. Ugyanez vonatkozik a hasonló jelentőségű Trencsénre is, ahol a várban ugyancsak egy „szentély nélküli", később belül négykaréjosra alakított körtemplom maradványait tárták fel. Trencsén északi irányba vezető fontos utat és kaput őrzött, zárt le. Fontos^szerepe volt az István király és Gyula, illetve a lengyelek közti vitákban, a környéken zajló ellenségeskedésekben.

60 Nyitra és Trencsén között még két olyan félköríves szentélyű körtemplomot ismerünk, amelynek építését a X—

XI. századra tehetjük. 133