A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

lehettek első templomaink építésére (Keszthely­Fenékpuszta, Óbuda, Pécs, Zalavár). Ezek közül a háromkaréjos pécsi cella trichora és néhány, Zalavárott és környékén álló templom IX— X. századi használatát is feltételezik. 28 Két olyan történeti adatunk ismeretes, amelyek a Kárpát-medencébe települt magyarok keresz­tény kapcsolatairól tudósít bennünket. A Cirill és Metód életét megörökítő legendák arról tudósíta­nak, hogy Metód érseket a magyarok fejedelme nagy tisztelettel fogadta 880 körül és gazdag ajándékokkal bocsátotta útjára. Ezt követően 948-ban Bulcsú, 952-ben pedig Gyula Bizáncban megkeresztelkedett. Taksony fejedelem, fiát, a nagy hatalmú Gyula keresztény Sarolt leányával házasította össze. 29 Feltételezhető, hogy Gyula székhelyén ez időben már templom állt. Ezen előzmények után tekintsük át a már job­ban követhető, időben is pontosabban kapcso­lódó, főleg több írásos történeti adattal és fel­tehetően azokhoz kapcsolódó építészeti emlékkel, maradványokkal igazolható eseményeket. A fentiekből is kitűnik, hogy már Taksony uralkodásának idején felmerült a magyarságnak a kereszténység felé történő igazodása, a nagy vérveszteséggel járó kalandozások felszámolása, a hatalom központosítása. E törekvést folytatta Taksony fia, Géza fejedelem, és társa volt e tö­rekvésben testvére, Mihály, aki 970 körül felvet­te a keresztény vallást. Mihály — pontosan nem tudni, melyik évben — feleségül vette a keresz­tény lengyel fejedelem, I. Mieszko testvérét, Adelheidet. (Erre az eseményre 970—974 között kerülhetett sor.) t(l I. Ottó 972-ben Brúnó verduni püspököt Gézá­hoz küldte, a következő év tavaszán Quedlin­burgban rendezendő tanácskozásra való meg­hívással és a térítéssel kapcsolatos kérdések megbeszélésére való felhatalmazással. (Több ku­tató feltételezi, hogy ez alkalommal vette fel a kereszténységet — ha csak formálisan is — Géza fejedelem és öccse, Mihály. Ez utóbbi személlyel kapcsolatban azért látszik valószínűnek e lehe­tőség, mert ő lehetett -- mint a fejedelem leg­közelebbi hozzátartozója — a következő évben Quedlinburgban megjelent küldöttség vezetője.) 973 tavaszán, húsvétkor, ott voltak a császári udvarban a 12 főből álló magyar küldöttséggel együtt a bizánci, bolgár, cseh, dán, lengyel (I. Mieszko), orosz, római küldöttek. Részt vettek a várban álló hosszhajós, félköríves szentélyű templomban zajló egyházi szertartásokon, bizo­nyára megtekintették a császári család altemp­lomból látható sírjait. A Quedlinburgban meg­kötött egyezség szerint — a béke fejében — Géza fejedelem felhatalmazása alapján a magyarok hozzájárultak ahhoz, hogy azok a papok, akik országukba jönnek az evangéliumot hirdetni, szabad bemenetelt kapjanak. Úgy gondoljuk, hogy a magyar küldöttséggel együtt jött Ma­gyarország területére a térítőknek Pilgrin pas­saui püspök által összeállított első csoportja. A magyar küldöttség és fegyveres kísérete biz­tosította a térítők útját és tevékenységét, amelyet a Dunán lehajózva tettek meg feltehetően Eszter­gomig, több nagy településnél megállva, keresz­telve. Ha útjukat történeti adatok nem is bizo­nyítják, a passaui székesegyház védőszentjének, István protomartyrnak Bécsben, Győrben és Esztergomban patrocíniumként való igen korai megjelenése utal erre a lehetőségre. E lehető­séget megerősíteni látszik még az e helyeken korán meginduló városi fejlődés és az ott elő­került (Esztergom, Győr) templommaradványok nyugati, hosszhajós, félköríves szentélyű for­mája, mely már a korai morva térítés idején is jelentkezett, a frank-német térítők tevékenysége idején. E térítőtevékenység zavartalanságáról és gyorsaságáról kapunk tudósítást Pilgrim passaui püspöknek a következő évben, 974-ben a pápá­hoz írt leveléből. Megtudjuk a levélből, hogy a magyarok rabszolgái között sok keresztény van, akiknek uraik megengedik vallásuk gyakor­lását és azt, hogy templomokat építsenek. A magyarok sem idegenkednek a kereszténység felvételétől, az előkelőbbek közül már ötezren megkeresztelkedtek. A levélből egyértelműen kitűnik, hogy a megindult térítéssel egyidöben néhány templom is épült — feltehetően a már említett helyeken - a térítők igénye (keresz­telés) és a fejedelem engedélye, akarata nyomán. A zavartalan térítőtevékenység azonban hama­rosan megszakadt, s ezen a vonalán egy ideig talán meg is szűnt. I. Ottó császár a quedlinburgi találkozó után néhány hét múlva meghalt. Fia, II. Ottó követte őt a trónon. Ez azonban II. Henrik bajor herceg lázadását vonta maga után, aki szövetségébe von­ta e cél — Ottó megbuktatása — érdekében előbb Mieszko lengyel fejedelmet, majd Gézát is. Pilgrin püspök hü maradt a császárhoz. Térítő­papjait részben visszahívta, részben kiűzték azo­kat Magyarországról. A viszony még inkább megromlott akkor, amikor a császár bambergi Liupoldnak adta a mai Ausztriát, aki a magya­roktól elfoglalta Melk várát, s tartománya hatá­rait a Szár-hegyig (Kahlenberg) kiszélesítette. A magyarok válaszként többször rátámadtak Pilgrim püspök birtokaira és pusztították azo­kat. 31 Térjünk azonban röviden vissza a quedlinburgi találkozóhoz. A történeti helyzet ismeretében nem tartjuk lehetetlennek, hogy a quedlinburgi találkozó után hazafelé induló küldöttség egyik része elvált a Passau irányába tartó csoporttól feltehetően a fejedelem testvére, Mihály és kísérete — és a cseh, lengyel küldöttséggel Prá­gán, Lengyelországon keresztül tért vissza ha­zánkba. Elképzelhető, hogy a rokonságban álló cseh és lengyel uralkodók segítséget ajánlottak fel a lengyel uralkodóházzal családi kapcsolatba került magyar fejedelmi családnak, s néhány térítőt ők is küldtek hozzánk. Ezt Mihály és Adelheid házassága — amely lehet, hogy éppen ennek az útnak keretében történt — és mintegy tíz évvel később a prágai püspöki széket elfog­laló Adalbert magyarországi érdeklődése, uta­zása és térítőtevékenysége is megerősíteni lát­szik. Ez a térítőtevékenység — Quedlinburg után — ha nem is volt olyan gyors és eredményes kezdetben, mint a passauiaké, a már említett történeti okok miatt nem szakadt meg, hisz a lengyelekkel szövetségesek voltunk Ottó ellen. E térítőtevékenység kiteljesedése Adalbert püs­122

Next

/
Thumbnails
Contents