A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX–XI. század)

térium, 450 körül). A szíriai Kalat-Siman kolostorának keresztelőkápolnájánál (V—

VI. sz.) ugyancsak megjelenik a centrális tér- és tömegforma. A* halotti kultusz emlékei mellett tehát a korai keresztelőkápolnák egyik jellegzetes megjelenési formájává válik a kör vagy centrális alaprajzú és szerkezetű egyházi épülete A keresztény halotti kultusz és a hatalmi szimbólum egyesül a jeruzsálemi Szent Sír- és a Mária sírja felett álló centrális elrendezésű és megjelenésű templomokban, (3. ábra) amelyeket Nagy Konstantin császár, illetve anyja, Szent Ilona építtetett az egykor nyolcoldalú szentélylyel záródó betlehemi Jézus születése templommal együtt (325—335). Ez utóbbi építmény keleti szakaszát a VI. században háromkaréjossá — „kereszt formájúvá" — alakították át. Ezek a c i 1 3 с ' ' 3 i 1 4 1O 4o to 3©1 3. ábra. Jeruzsálem. Szent Sír-templom Abb. 3. Jerusalem. Die Heilige Grabkirche templomok — hasonló funkciókkal — mintaképéül szolgáltak a bizánci császárság, valamint a szomszédos országok területén és a korai Európában szerveződő államok templomainak építéséhez. Hatásuk az említett és az azokhoz kapcsolható korai emlékek közvetítésével (Centelles, Constans mauzóleum, 353—358; Thesszalonikí, Hagios Georgius; Nagy Theodosius palotája; az egykori Galerius mausoleuma; Bizáncban Mária övének elpusztult temploma, a Hagia Soros; a Hagia Sophia északi, tizenkét fülkés körkápolnája, 532—537; Ravenna, Nagy Theodorik síremléke, 526 és a San Vitale, 526—547; a fréjus-i, marseille-i és a venasque-i keresztelökápolnák, VII. század; az arméniai Arich, Sanahin, Zoravar, Zvartnotz, VII. század; a georgiai Ivari, Manglisi V—

XI. század, Ninocminda, VI. sz. vége, Dzveli Svanta, VI—

VII. század; Miletos, hatfülkés körkápolna; Aachen, palotakápolna stb., stb.) kimutatható még a XIII. században is.

7 4. Az aacheni palotakápolna és közvetlen hatása A kívülről tizenhatszög, belülről nyolcszög alaprajzú, háromszintes aacheni palotakápolna nyugati homlokzata előtt hosszú, átriumszerű udvar vagy nyitott csarnok állt (4. ábra), amely így együtt az antik példákat idézi (Diokletianus és Nagy Theodosius palotája stb.). Az újabb kutatás az aacheni palotaegyüttes legfontosabb előképének — a birodalmi központ megvalósítása tekintetében — a konstantinápolyi Sacrum Palatinumot (565—578) tartja. Ennek az úgynevezett Arany Triclinuma (Chrysotriclinüm) szolgált mintául a kápolna építésénél, melynek mestere a metzi Odo volt (798—805). Dercsényi Dezső annak a véleményének adott hangot egyik munkájában, hogy a palotakápolna szorosan kapcsolódik a San Vitale alaprajzi rendszeréhez és leegyszerűsített formában ugyan, de a felépítményt is átvette Odo mester. A San Vitalét az antik építészeti fejlődés végső állomásának tartják. Már korábban is felvetődött, hogy az aacheni palotakápolna eredetét messzebb, Keleten kell keresni. Mi úgy gondoljuk, hogy az elmondottak mellett a másik igen fontos előkép a jeruzsálemi Szent Sír-templom volt. Nemcsak a formai átvétel szempontjából tartjuk ezt lényegesnek, hanem elsősorban a császári sírnak az építészet jelképi eszközeivel történt magába foglalása miatt. Galerius, Diokletianus palotáinak császári mauzóleumai nyomán Jézusnak, a világ urának sírtemplomát választotta Nagy Károly saját sírhelyének mintájául. Erre a gondolati kapcsolatra utal az a történeti adat is, amely szerint Jeruzsálem város ünnepi zászlaját és a Szent Sír-templom kulcsait Nagy Károly 800. december 23-án, császárrá koronázásának előestéjén megkapta. 808-ban pedig összeírást készíttetett a jeruzsálemi patriarchátusban lévő egyházi épületekről és a hozzájuk tartozó személyekről. Ez az öszszeírás tartalmazza azt az összeget is, amelyet a császárnak évente a Szentföldre kellene küldenie. 810-ben egy törvényben ad utasítást annak a pénzösszegnek az összeállítására, amelyet az Úr 110