A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Ritoók Ágnes: Árpád-kori temetkezések Veszprémfajszon

78. Ifjú. M: —440 456 cm. Bolygatott. Csak a jobb felkar, néhány csigolya és borda maradt meg belőle. Melléklete nem volt. Szórvcmyte/efkén/ került elő a temetőnek erről a területéről 2 db kisméretű, vékony bronzhuzalból hajlított, S végű hajkarika (10. ábra, f, g), egy kékesíekete, középső harmadában egykor ezüstfüsttel bevont, hengeres gyöngyszem (10. ábra, h), valamint egy bordázott bronzlemezből hajlított apró gyűrű (10. ábra, e). A fent leírt sírok többé-kevésbé szabályos sorokban helyezkednek el a templom dombjának keleti, forrás felöli lejtőjén. A temetkezések bizonyosan tovább folytatódnak DNy felé, a 19. és 31. sír vonalától északra azonban nem temetkeztek sem az Árpád-korban, sem a középkor későbbi századaiban. Csupán egyetlen késő középkori temetkezést találtunk a sekrestyétől északra, nyitott szelvényben (59. sír). A magyar középkori temetőkben gyakran megfigyelhető, hogy az északi oldalon nincsenek sírok, vagy kevesebb temetkezés található, mint a keleti, nyugati, de különösen a déli oldalon. Ebbe a képbe jól illeszkedik a Fajszon megfigyelt jelenség is. 6 Sírfoltot csak ritkán — a 2., 22., 31., 38. és 70. sír esetében — észleltünk. Ezek lekerekített sarkú téglalap alakúak voltak. A sírok tájolása közel azonosnak mondható, s ÉNy felé tér el a templom tájolásától. A vázak helyzete is meglehetősen egységes volt: a hanyatt fektetett halottak karját a test mellett nyújtották ki, vagy enyhén a medencére hajlították, s arckoponyájuk általában — a 18. sír kivételével — észak felé fordult. Roska Márton a vajdahunyadi Árpád-kori soros temetőben figyelte meg, hogy a halottak koponyája egy-két kivétel11. ábra. A 70. sír leletei lel jobbra (azaz délre) néz. Erre a következő magyarázatot adja: ,,Ennek a tömeges jobbra dülésnek helyzet béli oka volt. Lejtős helyoldalon feküdt a temető. A lejtés iránya a csontvázak jobb oldalára esik. Természetes dolog, hogy amikor oszlásnak indult a hulla, a föld nyomása a lejtés irányába érvényesült erősebben. Hogy leltem pár olyan csontvázat is, melynek koponyája balra, tehát a hegyoldal emelkedésének iránya felé vagy a mellre esett, lényegében semmit se mond. Ki van zárva ugyanis annak a gondolata is, hogy a koponya ide vagy oda dűlésében valamelyes, a temetkezési szokással kapcsolatos szándékosságot lássunk. Legalább ennél a temetőnél nem."

17 A domboldal lejtésének iránya Fajszon É—ÉK, így Roska indoklását itt is elfogadhatjuk, bár a 18. síron kívül két kései temetkezés (a 3. és a 17. sír) „nem alkalmazkodik" a fenti elmélethez. Azonban mind a hasonló korú temetőkben, mind a néprajzi anyagban teljességgel ismeretlen az a szokás, hogy a halott fejét következetesen jobb vagy bal oldalra fordították. A rítus fent leírt egységessége azonban mindenképp elválasztja a temetőnek ezt a részét a későbbi temetkezésektől. A gyermek- és felnőttsírok eloszlásában bizonyos rendszeresség figyelhető meg, azonban csak a további feltárás és az antropológiai vizsgálatok dönthetik el, hogy valóban családonkénti temetkezésekről van-e szó. A cölöpszerkezetes építmény alatt fekvő sírok, s egyben a korai sírok abszolút kronológiai helyzetének meghatározásában az egyik fogózópont a faszenes-paticsos réteg kerámiaanyaga. Ehhez járul az a tény, hogy a körítőfal építésekor bolyAbb. 11. Funde aus dem Grab Nr. 70 101