A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

kat, melyeknek lényege: Henrik császár feleségül adja húgát István királyhoz, s ezáltal az ország népét a királlyal együtt a keresztény hitre téríti. A krónikás forráshelyek száma megsokasodik, Gizella személye tehát nem merült feledésbe. Ennek oka egyértelműen két jelentős ténynek a törvényszerű következménye: István király emlékének rendkívüli népszerűsége Európában, melyet az 1083. évi kanonizáció maradandóan megalapozott, a másik tény pedig Gizella királyné bátyjának, Henrik császárnak 1146. évi kanonizációja. Ez a két történelmi esemény Gizella személyéhez is kapcsolódik. Hasonló sorsközösséget — olyan szentté avatott császári testvért, és olyan szentté avatott királyi férjet, akik páratlan népszerűségnek örvendtek a középkorban — más királyné nem mondhat magáénak. Gizella neve mind a magyar, mind a német történelemnek e két nagy alakjához kötődik, s ennek a valóságnak áthagyományozott voltát tükrözik a források. 1. Hugo Flaviniacensis abbas, antea Virdunensis S. Vitoni monachus: Chronicon Virdunense seu Chronicon Flaviniacense. A XI—

XII. századfordulón élt verduni szerzetes, később Flavigny (Moselle mellett Nancynál) apátja, 1102-ig terjedő krónikájában ezt írja: „Tempore imperatoris Heinrici rex Ungrorum cum gente sua christianus factus est. Cui etiam Stephano in baptismate dicto germanam suam uxorem dedit . . . Henrik császár idejében a magyarok királya [István] népével együtt kereszténnyé lett. A keresztségben Istvánnak nevezettnek, húgát feleségül adta. 2. Vita s. Eberhardi ex comité Nelleburgensi ordinis s. Benedicti monachi Schafhusiae in Suevia. A XI—

XII. századfordulón alkotó schaffhauseni bencés szerzetes fennmaradt műve ezt mondja Gizelláról: ,,

Circa anno Christi millesimum quartum, in Suevia Germaniae superioris provincia, floruit Eppo comes Nelleburgensis, dives agris opibusque, qui matrimonio sibi iunxit Hedwigem, sancti Hungarorum regis Stephani filiam, et s. Henrici imperatoris ex Gisila [recte: ex Gisila, sorore s. Henrici imperatoris] . . ."

48 Krisztus 1004. éve táján, Svábföldön, a Felső-Germánia vagyonos és hatalmas provinciában, élt Eppo, nellenburgi comes, aki feleségül vette Hedviget, szent Istvánnak, a magyarok királyának, és szent Henrik császár nővérének, Gizellának a leányát . . . 3. Sigebertus Gemblacensis monachus: Chronographie ab a. 381—1111. A Gembloux-i apátság (Namur közelében) 1112-ben elhunyt szerzetese korábbi források alapján ezt írja Gizelláról:

49 ,,A. 1010. Gens Ungarorum hactenus idolatriae dedita, hoc tempore ad fidem Christi convertitur per Gislam sororem imperatoris, quae nupta Ungarorum regi, ad hoc sua instantia regem adduxit, ut se et totam Ungarorum gentem baptizari expeteret." 1010. év. A magyarok népe ez ideig a bálványimádásnak hódolt, ebben az időben Krisztus hitére tért át a császár Gizella nevű húga miatt, aki a magyarok királyához férjhez adva, buzgalmával arra bírta rá a királyt, hogy magát és a magyarok egész népét megkeresztelni kérje. 4. Ekkehardus Uraugiensis abbas: Chronicon universale ab űrbe condito usque ad a. 1125. Az 1125-ben elhunyt Ekkehard, a Saale melletti, 1108-ban alapított aurai bencés kolostor első apátja ezt írja: ,,A. 1001. Heinrici imperatoris et Brunonis episcopi sororem, bonae memoriae feminam, Giselam, rex Ungariorum qui Stephanus dicebatur in cuniugium expetivit, sed earn ducere non promeruit, donec se christianae religionis rudimenta et sacri baptismatis sacramenta cum omni gente sua susceptrum promisit." Henrik császárnak és Brúnó püspöknek a húgát, a jóemlékezetű nőt, Gizellát, a magyarok királya, akit Istvánnak hívtak, feleségül kérte, azonban őt nem volt méltó elvenni, amíg meg nem fogadta, hogy maga egész népével együtt fel nem veszi a keresztény vallást és a keresztség szentségét. 5. Imperatorum ab Henrico Aucupe ad Henricum V res praeclare gestae, auctoris quidem incerti, sed qui sub hoc eodem Henrico vixit: in compendium vero quondam redactae a monacho quodam Hamerslebiensi. A Madarász Henriktől V, Henrikig terjedő idő gestaírója egy hammerslebeni szerzetes, aki korábbi forrást használt fel: „Henricus secundus imperátor fit 1001. Gislam sororem dedit uxorem Stephano regi Ungariae, non prius tarnen, quam fidem suscepit Christi."

51 Második Henrik 1001-ben császár lesz. Gizella húgát feleségül adta Istvánhoz, Magyarország királyához, de nem korábban, mint ahogy Krisztus hitét felvette. 6. Gesta abbatum Trudonensium auctore Rudolphe abbate Trudonensi. Rudolphus St. Trou-i (Lüttich környéke) apát 1138-ban hunyt el, gestájában így emlékezik meg Gizelláról: „Anno Domini 1010 rex Ungarie, que prius vocata fuit Pannónia, cum gente sua per diligentiam uxoris eius regine Gille, sororis Henrici imperatoris, ad catholicam fidem convertitur."

52 Az Ur 1010. évében a korábban Pannóniának nevezett Magyarország királya, aki Henrik császár húga, Gizella királyné, buzgalmából népével együtt a katolikus hitre tért. 7. Auctarium Garstense a. 450—1139.

53 A különböző XI. századi forrásokból merítő krónika a már általánosan elterjedt szöveget ismétli: „A. 1009. Heinricus rex sorore sua Gisila Stephano regi Ungarorum data in uxorem, tarn eum quam totum regnum eius ad fidem Christi vocavit." 1009. év. Henrik király Gizella húgát a magyarok királyának, Istvánnak feleségül adva mind őt, mind egész királyságát Krisztus hitére térítette. 8. Annales Admuntenses ab a. 1 usque ad a. 1139.

54 Az Admonti Évkönyvek adata teljesen azonos az előbbivel. 9. Annalista Saxo: Chronicon quo res gestae ab initio regni Francorum, 741—1139 enarrantur. A Gizelláról szóló szövegrész nyilván az aurai Ekkehardtól került a krónikába: ,,A. 1002. Heinrici regis fráter erat Brun, Augustensis postea sedis episcopus. Horum sororem Gislam, bone memorie feminam, rex Ungariorum, qui postea Stephanus in baptismo est dictus, in coniugium expetivit; sed eam ducere non promeruit, donec se Christiane religionis rudimenta et sacri baptismatis sacramenta cum omni gente sua suscepturum promisit."

55 1002. év. Henrik király testvére 131