A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Uzsoki András: Az első magyar királyné, Gizella sírja

volt Brúnó, később az augsburgi székhely püspöke. Ezeknek a húgát, Gizellát, a jóemlékezetű nőt, a magyarok királya, — akit később a keresztségben Istvánnak neveztek, feleségül kérte. Az idézet többi része pontosan megegyezik az említett aurai szöveggel. A krónika nagy kompilációnak tekinthető, melyben a különböző forrásokból merített adatokat nem is fésülték össze, mert István királyunk halálával kapcsolatban ismét Gizelláról van szó: ,,A. 1038. Stephanus religiosus Ungariorum rex obiit; qui cum omni gente sua ad fidem Christi conversus fuerat. Hunc sanctus Adalbertus episcopus et martir baptizavit, et mater [uxor] ipsius, Gisla nomine Heinrici imperatoris Babenbergensis soror fuit."

56 1038. év. István a magyarok istenfélő királya meghalt; aki egész népével Krisztus hitére tért meg. öt Szent Adalbert püspök és mártír keresztelte meg, és a bambergi Henrik császár Gizella nevű húga volt a felesége. 10. Vita s. Stephani regis primi et apostoli Ungarorum auctore Hartwico, alias Chartuitio episcopo. Hartvik püspöknek a XII. század elején Kálmán király idejében, de XI. századi források alapján megírt munkájában találjuk a legrégibb olyan adatokat, melyek Gizella és Veszprém viszonyát is tárgyalják. ,,Ad consortium verő regni, precipue causa sobolis propagande, sororem Romane dignitatis augusti, videlicet Heinrici, qui ob mansvetudinem morum pius est appellatus, Gillam nomine, sibi in matrimonio sociavit, quam unctione crismali perunctam, gestamine corone sociam esse notificavit. Que qualis erga dei cultum ornandum extiterit, quam frequens et benefica circa servientium congregationes apparuerit, multarum ecclasiarum cruces et vasa vei paramenta, opere mirifico facta vei contexta, usque hodie testantur. Pre cunctis tarnen domus episcopatus Besprimiensis, quam ipsa a fundamento ceptam, omnibus sufficientiis ad servitium in auro vei argento vestimentisque multiplicibus adornavit."

57 — A közös uralkodás céljából, kiváltképpen pedig utódja biztosítására, feleségül vette a felséges római császárnak, Henriknek, — akit szelíd erkölcseiért kegyesnek neveztek — Gizella húgát, akit szent kenettel felkenetett, a korona viselésével pedig uralkodásban társának nyilvánított. Aki

f amilyen mértékben az istentiszteletek feldíszítését támogatta, annyira jónak és szorgalmasnak bizonyult az Isten szolgáinak társulata iránt, amelyet az egyházak keresztjei és edényei, valamint templomdíszei, vagy csodálatos munkával készített textíliái tanúsítanak. Mindenekelőtt tanúsítja mégis a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapjaitól kezdve Isten szolgálatára minden aranyból és ezüstből készült szükséges holmival, valamint sokféle ruházattal pompásan ő maga szerelt fel. 11. Vita s. Stephani regis primi et apostoli Ungarorum maior auctore anonymo = Legenda s. Stephani regis Hungáriáé maior.

58 Szövege lényegében azonos a Hartvik-féle változattal, azért nem idézzük. — Az előbb ismertetett legendarészlet annyiban tér el az eddigi külföldi forrásoktól, hogy Gizella és István házasságkötésében az aktív, a kezdeményező szerepet első királyunknak tulajdonítja. Üj adat pedig az, hogy az uralkodásban István Gizellát maga mellé vette társként, így a.szöveg azt sugallja, hogy a királynénak nagy önállósága lehetett az egyházi létesítmények felett. Veszprémnek példakénti megemlítése pedig azt igazolja, hogy a székesegyház épületét Gizella építtette és szerelte fel. Ebből egyértelműen az tűnik ki, hogy a királyné a püspöki székesegyház donátora, kegyura volt, de nem jelenti azt, hogy jogi értelemben fundatrix-e, alapítója lett volna. Az átiratban, másolatban fennmaradt, veszprémi ,,alapítólevéléként ismert oklevél nem is említi Gizella nevét, mert az alapítás joga a királyé volt. A korai századokból nem is ismerünk királynéi alapítólevelet, még királynéi donatiot sem, melyet ne követett volna királyi megerősítés. A XI—

XII. századforduló állami és egyházi állapotának, és a hazai viszonyoknak megfelelően szerkesztett legendaszöveg számunkra páratlan értékű. Talány volt évszázadokig a legenda szövegének az a hiányossága, hogy nem tesz említést Gizella haláláról és eltemetéséről. Ez érthetővé válik az özvegy királynénak Passauban történt letelepedésével és ottani eltemetésével. A példaként tisztelt István király jámbor életű feleségének méltatlan özvegyi sorsa nem ösztönözte a kor hazai krónikásait arra, hogy ezt dokumentálják, hanem egyszerűen elhallgatták. Később aztán oktalanul úgyis becsempészték a köztudatba a jó és a gonosz Gizella hamis alternatíváját. 12. Vita Heinrici II imperatoris et miracula auctore Adalberto diacono Babenbergensi. A bambergi diakónus nyilván II. Henrik császár 1146. évi szentté avatására írta az életiratot. Az István legendánál nem sokkal későbbi, ezért érdekes összehasonlítást tesz lehetővé, mert jelzi, hogy Gizella a XII. század közepén jelentős szerepet töltött be a köztudatban Németországban. „Cum enim omnes [Hungari] adhuc infidèles essent, Heinricus imperátor ad fidei catholicae confessionem illos adtraxit. Quod ut facilius fieret, sororem suam Giselam Stephano regi eorum matrimonio copulavit, secundum apostolum dicentem: „Sanctificatur vir infidelis per mulierem fidelem, et sanctificatur mulier infidelis per virum fidelem".

59 — Míg ugyanis [a magyarok] addig valamennyien hitetlenek voltak, Henrik császár a katolikus vallás hitére térítette őket. Hogy ez könnyebben megvalósulhasson, Gizella húgát királyuknak, Istvánnak adta feleségül az apostol szava szerint: Megszenteli a hivő feleség a hitetlen férjet és megszenteli a hivő férj a hitétlen feleséget. — Az eddig ismertetett források adata itt annyival bővül, hogy teológiai indokolást kap a keresztény Gizella és a pogánynak tekintett István házassága, hivatkozással Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelére (I. Korinth. 7., 14.), mely a keresztények és a pogányok közötti házasságkötést tárgyalja.

60 13. Chronicon S. Bavonis Gandensis auctore anonymo, ab Iulio Caesaré usque ad a. 1152. A Gent melletti St. Bavon apátság ismeretlen krónikása, a XII. század közepén írt munkájában visszaadja a Gembloux-i Sigebertusnak alig negyven évvel korábban írt sorait: ,,A. 1010. 132