A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kubinyi András: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái

Mátyás-ellenes összeesküvést is támogatta, a Mátyás jóvoltából szerzett birtokai révén az Északkeleti Felvidéken egy négy megyéből álló tömböt (Sárossal) igazgatott főispánként, ezekhez járult a Nyitra—Turóc—Liptó—Árva által elvá­gott ötödik megye, Trencsén. Sárostól ugyan si­került a Perényi-háború idején megfosztani őket, hatalmuk ennek ellenére szilárd maradt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1485—86 fordulóján Zápolyai Imrét nádorrá választották, akkor annál fontosabb lett hatalmi gócuk bekerítése. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Felvidék volt a királynéi birtokok központja is: itt terültek el a királynéi ércbányák, és északkeleten a mára­marosi sóbányák. Városai, várai is szép szám­mal voltak a királynénak. A királyné megbízot­tai töltötték be a megyésispánságokat Zólyom­ban, Borsodban és Máramarosban, valamint az övé volt — már az ország közepén — a külön ispán alatt álló Csepelsziget is. Beatrix köztu­domás szerint harcolt Corvin János trónörökösö­dése ellen, 71 így a herceg érdekét szolgálta mos­tohaanyja birtokainak, és nem utolsó sorban politikai hatalmának (föispánságok) ellenőrzése, ill. semlegesítése. Gyakorlatilag még egy megye állott a királyné ellenőrzése alatt: Esztergom. Az esztergomi érsek, a gyermek Estei Hippolit volt ennek örökös főispánja, akinek ügyeibe nagy­nénje, Beatrix királyné beleszólhatott. Nem vé­letlen, hogy 1490 után gyakran Esztergomban tartózkodott a királyné. 72 Mindezt tekintetbe vé­ve elegendő egy pillantást vetni térképvázla­tunkra, hogy láthassuk: Czeczei megyéi nem csupán Zápolyai, hanem a királyné megyéit is érintették. Érintették, de csak részben kerítették be. Ezt más módon biztosította a király. Előtte azonban néhány szó Czeczei Kis Mátéról, akit történeti köztudatunk alig ismer, pedig Mátyás uralkodása utolsó éveiben hihetetlen nagy hatal­mat koncentrált kezébe. Törzsökös abaúji család­ból származott. 73 1479-ben Mátyás két cubicula­riusának (kamarásának) Ráskai Balázsnak és Czeczei Máténak, ill. testvéreiknek Zaránd me­gyei birtokokat adományozott. 74 A következő évben a király címert adományoz Czeczei Vámos László fia Máténak és általa testvérének, Lőrinc­nek. (A későbbi ungi főispánnak.) 70 1481-ben Czeczei Máté királyi udvari familiáris. 76 Mindhá­rom évben a király egyszerűen nobilisnak, nem pedig egregiusnak, azaz egyszerű nemesnek, és nem vitézlőnek, mint ahogy a tekintélyesebb középnemeseket, valamint főbb királyi tisztség­viselőket címeztek, nevezte. 77 Ez arra utal, hogy 1482-ben a király Czeczei személyében egy vi­szonylag kisbirtokos nemest nevezett ki liptói fő­ispánnak, igaz olyant, aki a királyi udvartartás­ban már tehetségének bizonyítékát nyújthatta. Az a nagy hatalom, ami a liptói ispán kezében összpontosult, természetesen azzal járt, hogy birtokai is megnőttek. Vásárlások, kisebb ado­mányok mellett 78 1488-ban Mátyás a turóci Blatnica várát adományozta neki, kiemelvén Czeczei hűségét, amit vére hullatásával is meg­pecsételt, azaz katonaként is szolgált. 79 A követ­kező évben be is iktatják Blatnica és a liptói Újvár várak birtokába. 80 Czeczei tehát immár be­jutott a középnemesség felső rétegébe, és meg­nyílt előtte az út az arisztokrácia felé is. Még egyet kell megjegyeznünk. 1484 végén a király a korábban Kassa városának bérbe adott kassai harmincadot Czeczeinek adatta át. Czeczei tehát egyben a kassai főharmincadhivatal alá tartozó határvámok elöljárója is lett, azaz a lengyel­országi forgalom jelentős részét (sőt talán az egészet is, ha igen valószínűen az árvái és tren­cséni főharmincadhivatalokat, melyek tekinté­lyes része az ő ispánsága területére esett) ő ellenőrizhette. Itt csak az a különös, hogy a kincstári tisztviselők, mint a harmincadosok is, Mátyás kincstárügyi reformjai óta a mindenkori kincstartó, ekkor Nagylucsei Orbán győri, majd egri püspök familiárisai voltak. 81 Czeczei magas beosztásánál fogva ez nem lehetett, viszont el­engedhetetlenül jó kapcsolatban kellett állnia névleges főnökével. Ezt más is bizonyítja. Bars megyének — ennek a területére esett a királynéi bányavárosok egy része — főispánja Nagylucsei Orbán volt halá­láig. 82 Különben Mátyástól nagy birtokokhoz jutott a megyében. 83 1483-ban Bars megyei alis­pánjai öccse Balázs, valamint az a Forgách Ger­gely voltak, aki később Czeczei nevében a szom­szédos Nyitra megyében főispánként működött. 84 Bars a királynéi Zólyom megye nyugati szom­szédjaként a király megbízhatónak látszó kincs­tartója kezén kiegészítette a Czeczei igazgatta liptói „hercegséget", és hozzájárulhatott a ki­rályné itteni befolyása semlegesítéséhez. Csak­hogy Nagylucsei egri püspökként Heves megye örökös főispánja is volt: ezzel délről határolta a királynéi Borsod megyét, valamint érintkezett a Zápolyai-kézen levő Gömör megyével. Egy Cze­czei-Nagylucsei öszhang tehát a Felvidéken töké­letesen megnyugtathatta a királyt, hogy akaratát keresztül fogják vinni. Nagylucsei két megyéje mintegy kiegészí­tette tehát a Czeczei kezében összpontosított ha­talmi tömböt, de nem ez volt az egyetlen megye­koncentráció Mátyás utolsó évtizedében. Emlí­tettük már, hogy Czeczei 1479-ben Ráskai Ba­lázs cubiculariustársa volt, egyszerre kaptak birtokadományt, ami nyilván kettejük jóviszo­nyának éppúgy bizonyítéka, mint a király bizal­mának. Nos, Ráskai 1484-ben a budai vár udvar­bírája lett, és az is maradt 1492-ig. Az udvarbíró volt viszont a királyi uradalmak fő jószág­kormányzója, valamint a jászkunok ispánja. Befolyást gyakorolt a főispán nélküli Pest és Pilis megyék felett is, együtt a budai várnaggyal. 85 Szinte azonnal főispán lett Ráskai, mégpedig elég távol Budától. 1485-ben somogyi, 86 de még 1484-ben valkói főispánként fordul elő, igaz, itt Török Imrével és Pöki Kis Antallal közösen, akik viszont 1485-ben egyedül szerepelnek. 87 A so­mogyi ispánság is különös, hiszen itt 1482-től 1494-ig Korotnai János ítélömester volt a főis­pán, akire különben épp 1485-ből nincs adat. 88 Ráskai tehát vagy egy ideig helyettesítette Ko­rotnait, vagy mindvégig ketten voltak a főispá­nok, (legalábbis 1484— 1490 közt). E mellett szól­na, hogy feltűnően sok alispán működött egy­szerre Somogyban, 89 ami egyetlen főispán ese­173

Next

/
Thumbnails
Contents