A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Embertani adatok Veszprém középkori népességéhez

lokuk középszéles — széles, metriometop, mér­sékelten vagy erősen hátrafutó. Az obelion tájé­ka enyhén lapult. A nyakszirt ívelt vagy lecsa­pott. A koponyakapacitás közepes vagy nagy. Arckoponyájuk alacsony vagy középmagas, középszéles, eury-mesoprosop, mesén. Orruk középmagas, középszéles, mesorrhin, orrcsontjuk mérsékelten kiugró, profilja konkavo-konvex. Szemüregük középszéles, alacsony, mesokonch, formája subrectangularis. A felső fogsorív beíve­lő, mérsékelt fokú torus palatínus inkább a fér­fiaknál észlelhető. Gyakori az alveolaris prog­nathia. A fossa can ina középmély. Hogy a népesség alkati sajátosságait is érzé­kelhessük, a 8. táblázaton különböző középkori sorozatok ide vonatkozó adatait gyűjtöttük egy­be. Ezek tükrében a Veszprém—kálvária-dombi népesség vázcsontozatára az alábbiak jellemzők. A férfiak kulcscsontja igen rövid, közepesen vastag, a váll ennélfogva keskeny. A felkar szára karcsú, a könyökízület középszéles. A combcsont szára igen karcsú, a combcsont feje ugyanakkor nagy, a térdízületi végződés széles, vaskos. A sípcsont szára közepesen Vastag, a térdízület közepesen széles. A felső végtagcsontok hosszá­ból közepes, az alsó végtagcsontok hosszából nagyközepes termetérték adódik. A nők kulcscsontja középhosszú, karcsú, a váll tehát középszéles. A felkar szára karcsú, a kö­nyökízületi végződés középszéles. A combcsont szára karcsú, feje középnagy, a térdízület közép­széles. Az alsó- és felső végtagcsontok hossza alapján közepes termetérték adódik. A minta vázlatos taxonómiai osztályozását a 9. táblázat szemlélteti. Nagyobb a rövid fejűek részaránya, akiket alárendelt dinaroid és alpinoid elemek mellett főként pamiroid jellegű egyének alkotnak. A hosszú fejű elemet elsősorban a nor­doid, másodsorban a mediterranoid fajtajelle.gek képviselik. A cromagnoid elemek részaránya is számottevő, de csupán összetevőként, mind a nor­do-mediterranoidok, mind a pamiroidok között. a A fentiekben a nagyság- és formabeli jellemző­ket a leletanyag egészén vizsgáltuk. Néhány esetben el lehetett különíteni a korábbi és a ké­sőbbi évszázadokban elhunytak anyagát, talán ebből halovány következtetést a koponyaforma változására vonatkozóan levonhatunk. A 10. táblázat adatait, főként a százalékos ér­tékeket csak tendenciájában értékelhetjük, tekin­tettel arra, hogy az esetszám mind a 11 —12. szá­zadi, mind a 13—16. századi mintában rendkívül csekély. Ügy tűnik azonban, hogy a népességre a korai évszázadokban inkább a hosszúfejűség, a későbbi időkben a rövidfejűség lehetett jellemző, miként az az ország más részein feltárt lelet­anyagban is megfigyelhető. A leletek csekély száma miatt azonban nem dönthető el, hogy a változás oka a lakosság összetételének módosulá­sában vagy a koponyarövidülés folyamatának késő középkori felgyorsulásában keresendő. Az a tény azonban, hogy a korai mintában is közel 30 százalékos a rövid fejűek részaránya, talán megengedi azt a következtetést, hogy a koponya­forma tekintetében a Veszprém—kálvária-dombi népesség már az Appád-korban kevert lehetett. KOPONYASÉRÜLÉSEK, JELKÉPES TREPANÁCIÓK A minta töredékessége és a vázcsontok jelen­tős részériek hiánya miatt a kóros elváltozások­kal, azok gyakoriságával nem foglalkozhatunk. Mindössze a koponyán észlelhető sérüléseket és jelképes trepanációkat ismertetjük. 1. Koponyasérülések. Kardvágástól eredő sérülést három egyénen lehetett megfigyelni. A 2158. számú, maturus korú férfi koponyáját egymást követően három kardvágás érte. Az első csapás csaknem függőle­gesen felülről érte a koponyát, lemetszve a jobb oldali csecsnyúlvány külső felszínét, mintegy 26 x 17 mm-es területen. A második vágás a bal falcsont felszínéből szelt le egy, kb. 52 x 38 mm­es részt. A bal falcsonton keresztül húzódó repe­dés ugyanezen alkalommal keletkezhetett. A har­madik, halált hozó vágás oldalirányból, csaknem vízszintesen érte a koponyát. Ez átszakítva a koponyaboltozatot, átvágta a jobb halántékcson­tot a külső hallónyílástól a lambda varratig, mintegy 55 mm hosszan, s egyidejűleg kb. 20 mm hosszúságban leszelte a jobb járomcsont alsó szegélyét is. A 2165. számú, maturus korú férfi bal szemöl­dökívén felülről és kissé oldalról kapott, mintegy 43 mm hosszú kardvágás gyógyult nyoma lát­ható. A 2170. számú, maturus korú férfi koponyáján két kardvágás látható, mindkettő gyógyult. Az első, mintegy 27 mm hosszú vágás a bal szem­öldökív felső szélét érte keresztirányból. A sérü­lés következtében megnyílt a koponyaüreg, be­szakadt a szemüreg hátulsó fala. A sebszéleken a gyógyulás során keletkezett sipolyok láthatók. A második vágás a jobb falcsontot és homlok­csontot érte a nyílvarrattal párhuzamosan, mint­egy 46 mm hosszan, de a vágás csak a csont fel­színébe hatolt. 2. Jelképes trepanációk. A IX. számú, adultus-maturus korú férfi kopo­nyáján a jobb falcsonton, a nyílvarrattól és a koszorúvarrattól mintegy 10—10 mm-re kis, szabálytalan, ovális alakú, mintegy 12x8 mm-es jelképes trepanáció látható. Nem sokkal a halál előtt készült. Ugyanezen egyén bal falcsontján a koszorúvarrattól 35 mm-re s a nyílvarrattól 38 mm-re, kb. 5x7 mm átmérőjű, jóval a halál előtt készült másik jelképes trepanáció is látható. A 2174. számú, maturus korú férfi bal falcsont­ján a koponyatető magasságában, a nyílvarrattól mintegy 22 mm-re, kb. 16 x 15 mm-es, jóval a halál előtt készült jelképes trepanáció található. A NÉPESSÉG HELYE A KORABELI EMLÉKANYAGBAN Amikor elemzésünk végén arra keresünk vá­laszt, hogy a Veszprém—kálvária-dombi népes­ség hogyan illeszkedik a korabeli magyarországi leletanyaghoz, bizonyos nehézségekkel kell szá­molnunk. Mindenekelőtt is ma még kevés a köz­zétett középkori sorozat, különösen a kellő nagy­89

Next

/
Thumbnails
Contents