A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Éry Kinga: Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához

túliak mérsékelt fokú hasonlósága még Kárpátmedencén kívüli kapcsolatuk következménye-e, vagy későbbi eredetű, nem tudni. A 7. táblázat tanúsága szerint azonban bizonyos, hogy a keletdunántúliak eredeti összetételét a helyben talált késő római kori népesség beolvadása némileg módosította. A talált hasonlóságok a Dunántúl és az északnyugati régió népessége között egy észak—déli irányú összeköttetésre utalnak. Annál különösebb, hogy ugyanakkor a két dunántúli minta között nem észlelni kapcsolatot, noha ennek útjában nem állt olyan természeti akadály, mint az előző esetekben a Duna. Fel kell tételezni, hogy a kelet- és nyugat-dunántúli avar kori népesség elkülönültségét etnikai vagy politikai okok hozhatták létre. D) A regionális csoportok ismertetése során csupán röviden esett szó az avar kori mongolidokról és europo-mongolidokról, a jelen vizsgálat ugyanis taxonómiai kérdések elemzésével nem foglalkozott. Mint arról azonban szó volt, viszonylag jelentősebb számú mongolid réteg mind ez ideig csak a Nyugat-Dunántúlról és a Duna—Tisza közéről ismeretes, és bizonyos jelek részletesebb vizsgálat nélkül is azt mutatják, hogy a két területen eltérő volt az avar kori europidok és mongolidok kapcsolata. Amíg ugyanis a Duna—Tisza közi sorozatokban nagyobb számban találni kevert europo-mongolidokat, ezek a nyugat-dunántúli sorozatokból úgyszólván teljesen hiányoznak. A legjobb példa ennek szemléltetésére Bágyogszovát—Gyűrhegy, ahol a népesség egy része europid, másik része mongolid, de egyetlen kevert europo-mongolid nincs közöttük, noha a temető nagysága hosszabb időn át való használatra utal (DEZSŐ, 1968). Valószínű tehát, hogy a Duna—Tisza közén az europidok és mongolidok kapcsolata régebbi keletű és más természetű lehetett (exogámia?), mint a Nyugat-Dunántúlon. A jelenség mögötti történeti háttér felderítéséhez elsősorban talán a nyugatdunántúli mongolidok pontosabb kronológiai helyzetének ismeretére lenne szükség. V. A 9. SZÁZADI PERIÓDUS Történeti tény, hogy az avarság katonai és politikai hatalmának szétverése után a Kárpátmedence területe a 9. század elején három hatalom érdekkörébe került. Déli és keleti részeit a bolgár birodalom tartotta ellenőrzése alatt, nyugati része a frank birodalomhoz tartozott, északi —északnyugati része pedig a morva fejedelemség fennhatósága alatt állt. Különösen sajnálatos tehát, hogy e bonyolult korszak népességét mindössze egyetlen sorozat képviseli, amely természetesen nem jellemezhet egy korszakot, még csak egy kisebb területet sem, legfeljebb saját közösségét. A nitra-lupkai sorozat ennek ellenére figyelemre érdemes a benne rejlő történeti információk miatt. Adatai a következők. NITRA-LUPKA (No. 98, 1/b szubklaszter, 38. ábra). A népesség tisztán europid. Analógiája: az Árpád-kori Zalavár (No. 120). Története: a nitra-lupkai népesség kialakulási helye az 1/b szubklaszterba tartozása alapján valahol a kelet-európai erdős steppe és a szomszédos lomberdőövezetben lehetett. Ez azért látszik különösnek, mert előfordulási helyénél fogva a népesség inkább nyugati szláv populációnak lenne vélhető. Nitra-Lupka és a három, elméletileg nyugati szláv sorozat egymástól való távolságát nézve azonban látható, hogy az előbbi tetemes távolságra van az utóbbiaktól (39. ábra). A ,.keleti szláv" és „nyugati szláv" minták együttes elemzése pedig ugyancsak arra utal, hogy Nitra-Lupka embertanilag inkább a „keleti" mint a „nyugati szláv" sorozatokhoz kapcsolódik (40. ábra). A 40. ábra egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy a ,,keleti szláv" „drevljánok" embertanilag a „nyugati szláv" mintákhoz állnak közel; végeredményben tehát ismét csak azt kell mondani, hogy az etnikum igazolható meghatározása csontvázleletekből nem lehetséges. Nitra-Lupka szempontjából figyelembe kell venni azon kutatási eredményeket is, amelyek szerint Csehszlovákia területén a korai szláv periódusban, a különböző területről történt folyamatos bevándorlás miatt igen kevert volt a lakosság (STLOUKAL, 1980). Nyilvánvaló tehát, hogy emiatt egységes „morva—szláv" vagy „nyugati szláv" embertani formakörről sem lehet beszélni, amire észak-pontusi, késő szkíta kori analógiáival maga Mikulcice szolgál példaként (41. ábra). Bármilyen eredetű szláv népesség lehetett is a nitra-lupkai közösség, települési területe morva—szláv fennhatóság alatt állt. Ami pedig a 11—12. századi zalavári népességhez fűződő közeli hasonlóságát illeti, ez elsősorban az írásos források ismeretében kap különös jelentőséget. A források szerint ugyanis Pribina, nyitrai herceg, elmenekülvén földjéről, 840 körül a mai Zalavár helyén frank hűbérbirtokot kap. A NitraLupka és Zalavár népessége közötti hasonlóság egyúttal jó példa az. embertani és történeti adatok összhangjára. VI. A HONFOGLALÁS KORI LELET ANY AG Ismeretes, hogy a magyarság 896-ban érkezett a Kárpát-medencébe, s hogy annak megszállását 900-ra fejezte be. Ugyancsak történeti tény, hogy a honfoglalókat 7 magyar és 3 kabar törzs alkotta, s hogy rajtuk kívül alárendelt számban egyéb keleti eredetű néptöredékek is lehettek a honfoglalók között. Az is közismert, hogy noha a magyarság nyelve finnugor, műveltségében más etnikumok, elsősorban is a törökség hatását lehet nem kis mértékben kimutatni. Mindez pedig azt jelenti, hogy 896-ban a Kárpát-medencébe érkező honfoglalók, noha politikai értelemben és többségüket tekintve is „magyarok" voltak, sokszínű népességet alkottak. A honfoglalók első három nemzedékének sírjait (nagyjából tehát a 900 és 980 közötti időt) jellegzetes keleti típusú tárgyaik és temetkezési szokásaik alapján mindazonáltal elég jól fel lehet ismerni s ennek alapján embertani anyagukat 51