A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Koncz Pál: Egy 19. századi bőrkötéses szótárkönyv restaurálása

TISZTÍTÁS A borítóbőrt tercier-butilalkohol és desztillált víz 2: 1 arányú keverékébe mártott vattával gyengén nedvesítettük, majd e keverékbe 1 s% nyi mennyiségben zsír alkohol-szulfátot keverve jobb tisztító hatást értünk el. A zsíros-olajos, makacsabb szennyeződések eltávolításához t-butanolt és triklór-etilént váltogatva alkalmaztunk, majd ismét t-butanol: víz keverékkel nedvesítettük, hogy a bőr kiszáradását, vetemedését a konzerválás előtt megakadályozzuk. A tisztítás nem volt eredményes azokon a helyeken, ahol tintafoltok keményítették meg a bőrt. Mindazonáltal a kötésborítás kivilágosodott, az írás jól kivehetővé vált, a barkarajz határozottabb lett. A lapjaikra szétszedett papirosíveket száraz ecsetelés után üveglapra helyezve vizes tisztításnak—savtalanításnak vetettük alá. A nedves tisztítás az anyag erős szennyezettsége, savassága miatt elkerülhetetlen volt. A mechanikus tisztítás ellen szólt a sarkok humán szennyeződéseinek mértéke, kopottságuk, ill. az tény, hogy a papír általános megerősítésének szükségessége miatt „újraenyvezésre" úgyis feltétlen sort kellett keríteni. (A radírozás a legtöbb esetben csak pillanatnyi félsikert jelent; súlyos hátránya, hogy jelentősen megnöveli a papír felületét. Akár kézi, akár gépi radírozásról van szó, a tisztított felületek újraszennyeződése optikailag erősebb lesz, mint a kezeletleneké.) A tisztítás és savtalanítás egy lépcsőben történő végzéséhez az alábbi összetételű keveréket választottuk: desztillált vízben oldott 5 s% zsíralkohol-szulfát, 3 s% kálium-metabiszulfit, 10 s% nátrium-tetraborát. A munka során 2—2 ív anyagának kezelése után NH3 aq 40% -os oldatot adtam a fürdőbe, hogy a pH-érték ne csökkenjen. A szalmiákszesz előnye, hogy el nem reagált feleslege idővel eltávozik, mivel illékony bázis. Papírduzzasztó hatása is kedvező. E munka elvégzése óta vált számunkra ismertté, hogy a nátriumsók igen könnyen disszociáló Na + -kationjai a légköri szennyező kén-dioxid adszorpciója, ill. kénsavvá alakulása folytán bekövetkező savas cellulózhidrolízist katalizálják, ezért alkalmazásukat kerülni kell.

10 Részben ellensúlyozza a problémát, hogy a régi hagyományos készítéstechnikájú papíroknál, mint amilyen szótárunké is, az alapanyagul szolgáló rongyot mészvizes állasztással bontották, és ezek a mésznyomok savmegkötőként, ill. pufferként hatnak. A színes imprimé előzéklap-töredékek tisztításánál előzetes színtartóssági próba után azonos kezelést alkalmaztunk. A keményítővel kötött pigment a nedvesítés hatására nem lazult fel és nem halványodott. KONZERVÁLÁS A papírok a tisztító—neutralizáló fürdőből desztillált vizes öblítés után fertőtlenítőoldatba kerültek, melynek összetétele: 0,1% cetil-pirimidinium-bromid (Sterogenol) és 0,5% etanolban oldott oxi-benzoésav-metilészter (Nipagin) deszt. víz: etanol 10 : 1 arányú keverékében. E két fungicid-inszekticid anyag közül a Sterogenol bomlékony, míg a Nipagin igen tartós hatású. Egyikük sem reagál tintákkal, író- és bélyegfestékekkel, ezért kéziratos bejegyzéseket nem színeznek vagy halványítanak el. Ezt a fertőtlenítőoldatot később az enyvezőanyag duzzasztószereként használtuk, ismét két munkafázist vonva össze. Az újraenyvezéshez, megerősítéshez metil-etilcellulózt használtunk 10 s% töménységben, tehát nagy viszkozitású anyaggal dolgoztunk. Az alkalmazott enyvezőanyag olasz tapétaragasztó, márkaneve Glutolin TT. Az átecsetelés után kis idő múlva visszatöröltük a felesleget. Ebben a fázisban keretre feszített műanyag szálas szitán dolgoztunk. A nedves lapokat óvatosan felvéve kifeszített damilszálakon szikkasztottuk — szabad levegőn —, majd enyhe présbe kerültek szívópapírok közé. Ekkor már nem ragadtak össze. Félórás állás után száraz, lecserélt szívópapírok között 40 °C-ra beállított vasalóval szárítottuk, majd nagyobb présnyomás alá kerültek vissza. A melegítés, vasalás előnye, hogy a gyorsított szárítást oldalirányú vizmigrálás nélkül biztosítja: a víz a melegítés irányába távozik, tehát a papír keresztmetszetében felfelé. így kiküszöbölhető, hogy az esetleg visszamaradt színes, oldott anyagok a széleken foltosodást okozzanak száradáskor. A végleges préselés időtartama egy hét volt. A könyvkötő bőr cserzettségéből nem veszített, ugyanakkor igen száraz, törékeny volt. Mivel víztartalmát még nem veszítette el teljesen, kezelésekor arra törekedtünk, hogy kissé lágyabb és tetszetősebb legyen. Könyvbőröknél természetesen nincs arra szükség, hogy teljesen felpuhítsuk; elegendő, ha ^a nyíláshoz és sarokbehúzásokhoz eső részek rugalmasak. Az alábbi alkoholos keveréket használtuk:" 700 ml t-butanol, 10 ml cetilalkohol, 10 ml nyers pataolaj, 5 ml 0,1 % -os Nipagin, t-butanolban oldva. A megtisztított, még nyirkos bőrt az irhás oldal felől tamponálva többször finoman átgyúrtuk, hajtogattuk, míg hajlékonyságát, simaságát viszszanyerte. Kiszikkasztása alatt szívópapírok között feküdt könnyű présben. A présből kivéve a gerinc- és nyílásfelülethez eső részt ismételten fellazítottuk. A tintafoltoknál a vasgallusztinta túlcserző' hatása miatt teljesen megkeményedett bőr változatlanul merev maradt. Mivel itt a bőrcserzés és a tinta kémiai szempontból lényegében azonosak, és mert ezek a foltok a szótárnak, mint tankönyvnek a „természetes előéletéhez" tartoznak, indokolatlan lett volna megszüntetésükre törekedni. A gerincmezők kagylós feltöréseinek visszasimítása, a kopott barkájú részek telítése érdekében helyileg kezeltük e területeket metilcellulózkocsonyával. Bedörzsöltük, majd száradásig csontszerszámmal simítottuk, vasaltuk. A bőrkonzerválás befejeztével végül a barkás oldalt is vékonyan áttöröltük, hogy fényét visszanyerje. 458