A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Jánoska Péter: Avar kori fémleletek kezelésénél szerzett tapasztalatok

JÁNOSKA PÉTER AVAR KORI FEMLELETEK KEZELÉSÉNÉL SZERZETT TAPASZTALATOK BEVEZETÉS 1979-ben Csabainé Dax Margit, a Bakonyi Múzeum régésze Várpalota térségében, Bántapusztán, a bánya közelében több mint 40 avar kori sírt tárt fel. A közel 300 lelet között a késő avarkorra jellemző tárgyak sorát találhatjuk — vegyes idejű szóródásban — övgarnitúrákat, vaskéseket, vas lószerszámokat, bronz lószerszámdíszeket, fülbevalókat, karkötőket stb. A temető bolygatott volt és korábban, még az avar időkben ki is raboltak néhány sírt. A korróziós jelenségeket tárgyaló cikkek legtöbbje megemlíti, hogy a fémek korrózióját az az egyszerű tény okozza, miszerint természetesebb vegyület formájában megmaradniuk, ugyanis ez számukra az alacsonyabb energiaállapot. Fémeket csak energia közlésével nyerhetünk vegyületeikből, ércekből, kivéve a nemesfémeket, amelyek színfémként is előfordulnak. A múzeumi tárgyak legtöbbje erősen korrodált állapotban kerül a restaurátorműhelybe. A talajból előkerült tárgyaknál számíthatunk nagyobb károsodásra. Különösen nagy gondot okoz a felületükön borítással, berakással díszített tárgyak kezelése a díszítés alatt kialakult korróziós termékek miatt. A talajviszonyok jelentősen befolyásolják a sírokban talált fémek állapotát. A bántapusztai tárgyak korróziós szempontból kedvezőnek mondható talajviszonyok között voltak. Erősen nedves, apró kavicsos, tengeri üledékes, humuszmentes talajba ásták a sírokat. Mélyebben vízzáró agyagréteget találunk. Feltételezés szerint csak a migráló, vándorló csapadékvíz érte a tárgyakat. Ez a körülmény okozhatta, hogy a vas-, illetve rézalapú tárgyak anyagát bomlástermékei által tovább pusztító, nehezen eltávolítható vas-, illetve réz-klorid nem alakulhatott ki a felületen (az ellenőrző kloridpróba negatív eredményt adott). Ennek alapján feltételeztük, hogy a felületen megőrzött korróziós réteg stabilitása kielégítő lesz konzerválás után is. A feltételezést igazolta a párakamra vizsgálat, teljesen zárt, 100% os páratartalmú térben. Egy már kezelt, letisztított tárgy egy réteg konzerváló anyaggal bevonva, mintegy 10 napos (240 órás) párakamrás vizsgálat alatt — mikroszkóp alatt is vizsgálva — semmilyen elváltozást sem mutatott. Ilyen nagymennyiségű tárgy kezelésekor lényeges a pontos dokumentáció. A jól vezetett kezelési napló sok segítséget nyújt a feldolgozást végző régész számára. Az ásatásról beérkező tárgyakat sírok szerint csoportosítottuk, ilyen sorrendbe kerültek a kezelési naplóba, (valamint leletszám szerint sorrendbe szedve), ahol az adatok mellett az első megfigyeléseket is rögzítettük. A kezelés előtt munkafotókat készítettünk a tárgyakról, legtöbbször már a kezelési szám szerepelt a fotón (a feltárás után közvetlenül készültek előzetes felvételek is, fontos, esetleg később már nem rögzíthető állapotokról). A kezelés folyamatát, főleg színes korróziótermékeket tartalmazó réztárgyaknál, menetközben színes diafelvételeken is rögzítettük, a fekete-fehér felvételeken túl mintegy 200 db színes diafelvétel is készült. (Évkönyvünkben technikai okok miatt színes felvételek közlésére nincs mód.) Fotóztuk kezelés közben az olyan részeket is, amelyek később már többé nem voltak láthatók, vagy kénytelenek voltunk eltávolítani. Természetesen a kezelések befejezése után is készítettünk dokumentációs fotókat. A kezelési folyamatok rögzítése, részletes leírása nemcsak hasznos, de kötelessége is a restaurátornak. Ilyen leleteknél, amikor lehetőség van több tárgy egyidejű kezelésére, rendkívül hasznos azonnal rögzíteni minden mozzanatot, a vegyszerek sorrendjét, koncentrációját stb. A naplószerűen vezetett leírásból, a kezelési számok alapján később pontosan rekonstruálni lehet az egész folyamatot. A következőkben a leletegyüttes kezelésénél szerzett tapasztalatok egy részét adjuk közre, amelynek az egyik fő célja felhívni a figyelmet a kezelés előtti anyagvizsgálatok jelentőségére, valamint a kezelés módjának mindenkori alapos megfontolására. A másik cél felhívni a figyelmet az ésszerű, előrelátó kétkedésre, amely mindenkor a kezelés belátható következményeit is fontolóra veszi. VASTÁRGYAK KEZELÉSE A leletegyüttesre jellemzően vascsatok, vaskarikák, zabiák fordultak elő a sírokban. Ezek állapota változó volt. A vascsatok, karikák jórésze már teljesen átkorrodálódott, és sokszor a tárgy formáját a rücskös „rozsdabunda" alatt is csak a magnetites jellegű oxid őrizte. A lúgos (NaOH) főzés elősegíti a szennyeződések, a felesleges részek mechanikai lebontását (2—3% -os oldat). Ebben az esetben, amint a be441