A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Jánoska Péter: Avar kori fémleletek kezelésénél szerzett tapasztalatok
vezetőben már szó volt róla, a kloridtartalom minimális volta gyorsította a kezelést. A mechanikai tisztítás befejezése után kálium-bikromátos (K 2 Cr 2 0 7 ) desztillált vízben (0,5—2% töménységű) semlegesítettük a tárgyakat, melyen az alapos szárítás után, amit óvatosan kellett elvégezni, mert pl. a vasmag nélküli tárgyak a gyors szárításnál hajlamosak a vetemedesre, forró 10% -os foszforsavba mártottuk a tárgyakat, ezt újabb szárítás követte előzetes alapos öblítés után, eltávolítva a savmaradékokat. Ha a felület esztétikai megjelenése indokolta, akkor melegen, csersavval is kezeltük.' A törött, hiányos tárgyak ragasztására, kiegészítésére később térünk vissza. A teljes száradás után, még melegen, híg Akrilán oldatos átitatás következett (a konzerváló oldat készítésére is visszatérünk) több rétegben, mindig töményítve az oldatot, vigyázva arra, hogy a kisebb lyukak és rések felett ne képezhessen hidat a műanyag, mivel az tükröződésével megváltoztathatja a tárgy kellemes megjelenését. Az átitatás után a tárgy esetleges kellemetlen megjelenését viasszal megváltoztathat1. ábra. Vaszabla kezelés előtt Fig. 1. Iron snaffle before treatment 2. ábra. A vaszabla kezelés, konzerválás után Fig. 2. Iron snaffle after treatment and conservation juk. Műhelyünk benzines NDK gyártmányú korróziós védőviaszt használ, de házilag is előállítható. 2 A konzervált tárgyra vékonyan felvitt viaszt az oldószer elpárolgása után puha kefével és ruhával políroztuk fel. Az 1. és a 2. ábra a 80—257 kezelési számú vaszabiát mutatja. A kezdeti, előzetes kezelések alapján elektrokémiai tisztítást alkalmaztunk. Az ilyen jellegű több darabból összekovácsolt tárgyaknál az egyes vasrozsdával izolált részek elektromos összeköttetésének megteremtése jelent gondot. Sokszor megtévesztő a magnetites korróziótermék fémes csillogása, keménysége, ilyenkor addig kell vékony reszelővel óvatosan reszelni a felületi korróziós termékréteget, amíg az ezüstösen csillogó vasmagot el nem érjük. Az 1—2% töménységű nátrium-hidroxid oldatban kis áramerősség mellett, lassú elektrolízissel, megfelelő eredményt értünk el a katódos fémtisztítási módszerrel. A felületről leváló, vagy lándzsával, kefével könnyen eltávolítható részektől megszabadítottuk a tárgyat. Az elektrolízis után alaposan le kellett kefélni a fémfelületen lerakódott fekete szennyeződést, majd a már említett semlegesítés után (itt különösen fontos a kálium-bikromátos inhibitálás, mert így elkerülhetjük, hogy a megtisztított fémfelületen a desztillált vízben futórozsda keletkezzen) 10% töménységű foszforsavban, melegen passziváltuk a felületet. Amikor a felületről minden korrózióterméket el tudtunk távolítani, akkor a foszforsavas passziválás után nem öblítettük le a tárgyat, hanem igen alaposan leitattuk a foszforsavmaradékot szárítás előtt. Csersavval megfelelő színűre alakítottuk a vasfelületet, majd mivel korróziótermék nem maradt a tárgyon, korróziós védőviasszal végeztük a konzerválást. (A tárgy még meleg volt, így a kitágult pórusokba belehúzódott a védőviasz lehűlés után.) A viasz teljes száradása után puha kefével és ruhával políroztuk fel a felületet. ÓNOZOTT BRONZTÁRGYAK KEZELÉSE Mindig probléma volt azoknak a fémtárgyaknak a kezelése, amelyeken egy másik fém bevonatát használták díszítésül. A római és avar kori bronztárgyak között gyakran fordul elő ilyen. Eddig általában ezüstözött vagy aranyozott tárgyakról esett csak szó, az ónnal bevont bronztárgyakra sem a restaurálási, sem a régészeti irodalomban nem fordítottak különösebb figyelmet. Felmerült, hogy a felületi szürke réteg ónban dús korróziós termék. Ez a bevonat azonban mindig annyira egyenletes és legtöbbször csak a tárgy díszes oldalát fedte, hogy el kellett fogadnunk; a tárgyakat készítésükkor ónozták. A közelmúltban a gyakorlatban győződhettünk meg arról, hogy tűzi úton elő lehet állítani hasonló, néhány mikron vastagságú réteget. A nagyvázsonyi kiállítási rézműves műhelyben egy rézműves mester bemutatta ezt a technikát. Bebizonyosodott, hogy a már jól tapadó és a tárgyat teljesen befutó olvadt ónt még melegen, 442
