A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához

futva, mint a lepkék a láng körül, mind oda kerültek az üvöltő tömegbe. Az egész barakk egy szörnyű extázisban vonaglott. A hitközségünk „Sliach Ciburja", a szőke, szelíd Stein Zodek, kifordult, kék szemével a mellét verte, a másik kezével a levegőbe kapkodtak görcsös ujjai. Nem volt irgalom! Tíz szőke, szelíd gyermekével statisztikai adattá vált. Amikor az előimádkozó felsikoltott, hogy ,,Chamol olénü veal alolenü, vtapenü!" — „Könyörülj rajtunk, csecsemőinken, gyermekeinken!" — még a keretlegénység is döbbenten állt meg a barakk ajtajában. Az újdörögdi tábor néhány egységét júliusban szállították el, s Tapolcán vagonírozták be őket éppen egy amerikai légitámadás alatt. A pápai Lőwenstein Sándor így írt visszaemlékezéseiben erről: ,,A zsúfolt vagonablakokon át lestük a körülöttünk csapkodó repülőbombákat. Nem talált el bennünket egyik sem! Nem volt irgalom!"

30 A júniustól egyre fokozódó amerikai légitámadások során keletkezett károk romeltakarítási munkálataira egyre nagyobb számban vezényeltek Veszprém megyébe zsidó kisegítő munkaszolgálatos századokat. A Péti Nitrogénműveket ért június 14-i pusztító bombatámadás után romeltakarító munkára vezényelték Pétre a 8/17. és 104/2. kisegítő munkaszolgálatos-századokat, s ideiglenesen — július 9-ig — ugyancsak romeltakarítási munkálatokra ide vezényelték Hajmáskérről a 104/2. kisegítő munkaszolgálatos századot is.

31 Mivel július 14-én újabb pusztító amerikai bombatámadás érte a Péti Nitrogénművet — tekintettel az üzem rendkívüli hadifontosságára (lőporgyártási alapanyagok, repülőbenzin gyártása), újabb munkaszolgálatos századokat vezényeltek Pétre. Felvonult Szentendréről a 701/305. kisegítő munkás félszázad (107 fő és 6 fő keretlegénység), Apahidáról a 101/353. kisegítő munkás félszázad (107 fő és 10 fő keretlegénység), Újszegedről a 105/304. kisegítő munkás félszázad (107 fő és 11 fő keretlegénység) és a 104/302. kisegítő munkás félszázad (222 fő és 17 fő keretlegénység.) Ennek folytán 1944. augusztus 18-án már 587 főnyi zsidó munkaszolgálatos dolgozott romeltakarításon és helyreállítási munkálatokon a Péti Nitrogénművekben. A gyár katonai parancsnoksága és a gyár vezetősége többször figyelmeztette a minisztériumot, hogy ,,K" szempontból (katonai és politikai megbízhatóság szempontjából) nem tartják szerencsésnek a zsidó munkaszolgálatosok alkalmazását, különösen a földalatti gyárüzem építésénél.

32 A kérést azonban nem vették figyelembe. Ugyanis a romeltakarítás mellett a fel nem robbant bombákat, valamint az amerikaiak által alkalmazott 6—8 napra időzített hosszúkésleltetésű bombák felderítését, felszedését és hatástalanítását — a Hajmáskéri Központi Lőiskola állományából szervezett 7. sz. légó tűzszerész járőr (pk.: Szénási Mátyás tüzérségi műszerész gyakornok) vezetésével — ugyancsak a zsidó munkaszolgálatosokkal végeztették el.

33 1944. augusztusában a zsidó kisegítő munkaszolgálatosok részére is kötelezővé tették a sárga csillag viselését, míg a keresztény munkaszolgálatosok fehér karszalagot viseltek. Szeptember elején pedig elrendelték, hogy a zsidó munkaszolgálatosok — az 1944. évi 73. sz. Budapesti Közlönyben közzétett 1240/1944. Me. számú rendelet értelmében — a kötelező sárga csillag mellett az 1037/Om. biz. 1. ото. —1942. sz. rendelettel előírt sárga karszalagot is kötelesek viselni. A zsidó munkaszolgálatos századok tagjai a magyar hadseregben rendszeresített tábori sapkát sem viselhették tovább. Az eddig részükre kiadott tábori sapkákat az illetékes anyaalakulatoknak be kellett szolgáltatniuk, s csak saját föveget (sapka, kalap) viselhettek.

34 Az 1944. október 15—16-i nyilas hatalomátvétel után a még megyében maradt zsidók sorsa is végzetessé vált. A nyilas hatóságok az 1944. júliusában „kivételezett" zsidókkal is leszámoltak. Pápán két zsidó: László Miklós műszaki kereskedő és Frimm Pál — mindketten az első világháborúból 75% -os hadirokkantakként tértek vissza (fél lábukat vesztették el a fronton) és katonai érdemeikért megkapták az arany vitézségi érmet! — elkerülték a gettóba zárást és a deportálást. 1944. október 15-ig nem háborgatták őket és lakásukban maradhattak. Október 16 után a pápai nyilas hatóságok és rendőrség — dr. Horváth János rendőrfogalmazó és Lotz Pál — mindkettőjüket (illetve László Miklós 13 éves fiát) letartóztatták és a komáromi várban berendezett internálótáborba szállíttatták. A komáromi várparancsnok — tiszteletben tartva „kivételezettségüket" — szabadon engedte és hazaküldte őket Pápára, azzal az igazoló papírral, hogy rájuk a deportálási rendelkezések nem vonatkoznak! Mikor visszatértek Pápára és papírjaikkal jelentkeztek a rendőrségen, a nyilasok (november első napjaiban) kihurcolták mindhármukat a pápai lovassági gyakorlótérre, s László Miklóst (47 éves, Rákóczi u_ 2. sz. lakost) és Frimm Lipót Pált (54 éves, Korona utcai lakost) főbelőtték.

35 Miután 1944. október 6-án reggel Arad—Makó térségéből Debrecen általános irányba megkezdődött a szovjet 2. Ukrán Front hadseregeinek Magyarország felszabadításáért indított első — ún. debreceni — támadó hadművelete (amely október 25-re felszabadította a Tiszántúlt és a Duna—Tisza közének déli felét(!), a nyilas kormányzat elrendelte a még Magyarországon levő zsidó munkaszolgálatos századok Németországba szállítását is. A nyilas honvédelmi miniszter 975.— M. 42.—1944. számú és 1944. október 26-án kelt utasítása alapján — november 3-án reggel meg kellett kezdeni a munkszolgálatos századok elszállítását. Az ország különböző pontjairól gyalogmenetben megindított munkaszolgálatos századokat Mosonmagyaróváron kellett összpontosítani november 9-re, majd egy napi pihenő után, november 11-én Hegyeshalomnál — lehetőleg munkaképes állapotban! — adták át a századokat a német hatóságoknak. Ugyanis a németek a magyar—német határ mentén tervezett Birodalmi Védőállás (Reichsschutzstellung) erődítési munkálataira szánták őket. Mivel a magyarországi zsidó munkaszolgálatosokat elsősorban a Birodalmi Védőállás steiermarki erődszakaszának északi részén (a Pozsony, Edelstal, Parndorf, 408