A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Veress D. Csaba: Adatok a zsidóság Veszprém megyében a II. világháború idején lejátszódott tragédiájához

Weiden), továbbá a Fertőtől nyugatra tervezett középső szakaszon (Weiden Ény., St. Margarethen, Sopron), és a déli szakaszon (Sopron D., Nikitsch, Kőszeg É.) akarták alkalmazni, itt alakítottak ki munkatáborokat. (Laxenburg, Fertőrákos, Balf.)

36 A honvédelmi minisztérium utasítását követő napon, 1944. október 27-én indították el vasúti szállítással Mohácsról a szentkirályszabadjai repülőtérépítkezésről még 1943. őszén a szerbiai Borba szállított munkaszolgálatos századokat. A századok 1944. szeptember 15-én indultak el gyalogmenetben Borból és október 13-ra érkeztek meg Mohácsra. A szegedi utász-zászlóaljból (pk.: Marányi Ede alezredes) álló keretlegénység csak a bácskai Cservenkáig kísérte a gyalogmenetben vonuló 15 munkásszázadot, itt — 1944. október 6-án — átadták a századokat a bácskai németekből felállított ,,Volks-SS" egységeinek, melyek az átvételkor, a cservenkai téglagyárban irtózatos mészárlást rendeztek a zsidó munkaszolgálatosok között. (A 3600 ember közül mintegy 1600 munkaszolgálatost agyonlőttek!) Az október 13-án Mohácsra érkezett munkaszolgálatosok mintegy két hetet töltöttek a városban, a selyemgyárban elzárva, majd október 27-én bevagonírozták őket és 29-re beérkeztek a szentkirályszabadjai vasútállomásra, illetve a repülőtéri munkatáborba, ahol már várta őket — a volt keretlegénység — a szegedi utász-zászlóalj. A táborban a lehető legdurvább légkör uralkodott — az előző napokban, október 21-én lőtték agyon Kersztenbaum Ignác 24 éves munkaszolgálatost, illetve 24-én felakasztották Grünstein László 41 éves munkaszolgálatost.

37 A kivagonírozott századokkal is a legembertelenebbül bántak el: naphosszat tartó sorakozókkal, létszámellenőrzésekkel, lajstromok összeállításával gyötörték őket. Ételosztás ugyanakkor csak egyszer volt napjában: többnyire káposztaleves. A keretlegénység teljesen megvadult. Ütötték-verték az embereket, még azok is, akik Szerbiában — feltehetően a partizánoktól való félelmükben! — igyekeztek normálisan viselkedni a munkaszolgálatosokkal. A kimerült emberek sorra haltak meg végelgyengülésben és szívbénulásban november 1—3-án; meghaltak: Guth Vilmos 41 éves, Frimm István 37 éves, Guttmann Adolf 24 éves, Reisz Miklós 24 éves és Révész Ferenc 24 éves munkaszolgálatos.

38 1944. október 30-án hajnalban megkezdték a szentkirályszabadjai munkaszolgálatos tábor kiürítését. Elsőnek a — szerbiai Borból visszaszállított — századok egy részét: a 105/501., 105/503., 105/504., 105/505., 105/506. kisegítő munkaszolgálatos századokat indították el a Veszprém—Győr közti országúton. (A századok november 6-án értek el Mosonmagyaróvárra.) Két nappal később, november 1-én indították útnak — ugyanezen az útvonalon — a Péti Nitrogénmüvekből a 104/302. kisegítő munkásszázadot, valamint a 101/353. és 701/305. kisegítő munkás félszázadokat, a hajmáskéri tüzérségi táborból a 104/2. kisegítő munkásszázadot, majd Üjdörögdről a 101/356. és 101/357. kisegítő munkás félszázadokat. A menetelő századokból sokan dőltek ki: november 2-án délután 16 órakor a Romándon keresztülvonuló munkaszolgálatosok közül egy fiatalember — Farkas Bálint 18 éves, Budapest — végelgyengülés következtében beállott szívbénulásban meghalt.

39 Legutoljára, november 3-án hajnalban indították el a szentkirályszabadjai táborból a 105/507., 105/508. és 105/509. kisegítő munkásszázadokat. (Míg a november 1-én megindított századok november 7-re értek be Mosonmagyaróvárra, a három utolsónak elindított század 11-re ért be.) Kőszegi Ábel ,,Töredék" című írásában rekonstruálta ennek a három századnak — melynek kötelékében menetelt Radnóti Miklós költő is! — útját . . . Veszprémi útelágazás. Egy katonai autó mellett — a keretlegénységet adó szegedi utászzászlóalj parancsnoka, Marányi Ede alezredes állt, hogy megszemlélje az utolsónak elvonuló századokat. A menetelő munkaszolgálatosok átnéztek a rettegett hírű alezredesen. Sokan már szinte teljes apátiában meneteltek . . . Az első pihenő a gyuláfirátóti községháza előtt volt. Esős, hideg volt az idő és az utat hatalmas sár borította. A kiéhezett emberek valósággal kéregettek a szánakozva összesereglett falusiaktól, megmaradt ruhadarabjaikat kínálva egy-egy darab kenyérért. Az asszonyok kötényükbe takarták arcukat a látvány elől. Aki ételt próbált nekik adni, azt a kísérő keretlegénység katonái zavarták el. Az éjszakai szállás Gyulafirátóttól 7 km-re északra, a prépostság magyalosi birkaaklában volt. November 4-én az útvonal Olaszfalu, Zirc, Kardosrét, Nagyesztergár községeken át vezetett. Sokan szökni próbáltak: néhánynak sikerült, de a legtöbbet félholtra verve visszahurcolták. November 4-én az éjszakát a nagyesztergári uradalmi istállókban töltötték. Másnap, november 5-én Nagyesztergárról Dudaron és Bakonyoszlopon át vonultak a századok, majd Bakonyszentkirálynál érték el újra a Veszprém—Győr közti műutat. Estére értek Veszprémvarsányba, ahol a még egészséges emberek az iskolaudvaron és a pajtákban éjszakáztak. Ekkorra már sokan kidőltek a sorból — köztük Radnóti Miklós is — akiket a református iskolában szállásoltak el. November 6-án a menet tovább indult, s az éjszakát a győrszentmártoni téglagyárban töltötték. Másnap, november 7-én hajnalban, mikor a századok menetre sorakoztak fel, Bárdos József munkaszolgálatos orvosnak javaslatára a századok 22 emberét, akik a végső kimerültség állapotába jutottak, két berendelt parasztszekérre rakták. Ezek között volt Radnóti Miklós is. A századok tovább indultak Győrön át, s november 11-re érték el Mosonmagyaróvárt. (A két kocsira rakott 22 beteg legyengült embert november 9-én a kísérő keretlegénység önkényesen agyonlőtte Győr után, Abdánál a Rábca melletti gátnál.)

40 November 1—3-án a megye más táboraiban dolgozó zsidó munkaszolgálatosokat is útnak indították. Köztük az ismeretlen hadrendi számú egységet, amely a Magyarpolány melletti Alsóés Felsőborsodpusztán dolgozott fakitermelési munkákon. Néhány kisebb egység továbbra is a megyében maradt. Elsősorban annak az — ismeretlen hadrendi számú századnak — 150—200 409