A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

705. A béresek fogadtak, hogy ki mer éjfélkor megmaradni a keresztúton. A fogadást tartó legény kört húzott és abba állt bele, mert az elgondolása szerint minden bajtól megóvta. Éjfélkor arra ment az intéző négyes fogattal. A legény nem akart kiugrani a körből, mert úgy gondolta, ha a körből kilép, meghal. Az intéző kocsiját is valami ártó hatalom mesterkedésének tartotta, és nem földi járműnek. Reggel összetörve találták meg. Kórházba kellett vinni. — Orosz László, ref. fm. 1923. Tiszadada. 706. ,,Ha február 13-án éjfélkor kiáll valaki az útkereszteződésre, úgy megijed egy üres fehér gatyától, hogy ijedtében a szomszéd falu határáig szalad". — Guti Imre, rk. fm. 1923, Nagyút. 707. Mint az előző. — Tóth István, rk. fm. 1923. Nagyút. 708. A lazsnaki régi templomban van eltemetve egy Inkey báró, aki igen istentelen ember volt. Munkásaival rosszul bánt és még ünnepen is dolgoztatta őket. Egy Mária-ünnepen fát vágatott az erdőn. Nevetett a munkások panaszán, és csúnyán káromkodott rájuk. Erre óriási hangyák rohanták meg, és eltemették, annyira ellepték a testét. A báró belehalt a marásukba. Eltemetése után egyszer felnyitották a koporsóját, és még azt is hangyával tele találták. — Vaskuti József, rk. tisztviselő, 1922. Palin, Zala m. 709. Elbeszélő 10 éves korában egy nyári napon elment fürdeni. Fürdés után hasonló korú barátjával hazafelé tartottak. Egyszer csak rövid füttyögetésekre lettek figyelmesek. A másik gyerek, egy cigányprímás fia vette észre a közelgő veszedelmet. ,,Te, ez a fütyölős kígyó!" Ekkor már látták is a karikaalakban feléjük guruló hatalmas kígyót. Futni kezdtek előle, de csak úgy menekültek meg, hogy egy kocsi felvette őket. — Szabó László, kereskedő, Kéthely Somogy m. 710. 1947. május 15-én mesélte Szabó László, hat középiskolát végzett budapesti kereskedő a reggeli munkaszünetben a következőket: Kéthelyen, Somogy megyében elkísért egy fiatal aszszonyt a pincébe. Az asszony magával vitte kilenchónapos kisfiát is. A pincénél az asszony egy öreg fa ágára kötött nagykendőbe fektette a gyereket, majd az elbeszélőnek reggelit készített. Közben nem nagyon ügyeltek a gyerekre, csak a gyerek nyöszörgésére figyeltek fel. A kicsi arca kék volt, hasa, mint egy labda, fel volt puffadva. Szaladtak a beteg gyerekkel az orvoshoz. Az orvos tudta, mi baja lehet a gyereknek. A szomszédból tejet hozatott, azt felforraltatta és egy mosdótálba öntve a földre helyezte. A beteg gyereket két lábánál fogva a gőzölgő tej fölé tartotta, fejjel lefelé. Egyszer csak látták, hogy a gyerek száján egy karhosszú kígyó csúszik ki. „Ne segítsen az Isten haza, ha nem így volt!" tette hozzá. 711. Hadifoglyok munkaszünetben beszélgettek. Body János mondta el a következőket: Édesanyja elküldte csíkot szedni. Fogott is már jócskán, amikor egy karvastagságú példányt kapott el. Csak mikor az a kezéhez kapott, vette észre, hogy „tarajos csúszót" fogott meg. Undorodva eldobta. Mire hazaért, az ujjai és a kezefeje alaposan megdagadt. Keze szára is dagadni kezdett. Mire kerékpáron átért a szomszéd faluban lakó orvoshoz, karja vállig meg volt már dagadva. Az orvos injekciót adott neki, orvosságot, és a „csipés" helyét felvágta, majd kiégette. Aztán a daganat apadni kezdett, de csak másnapra szűnt meg teljesen. — Body János, Szabolcsvörösmart. 712. Tóth István rk. pásztor, kb. 75 éves a „Homokgödröknél" legeltetett, mikor az elbeszélő arra járt. Neki mesélte a pásztor, hogy mikor még gyerek volt, nemigen engedték őket erre a vidékre jönni. Azt vélték ugyanis, hogy ott egy hatalmas „Rézkígyó" él, amelyik olyan erős volt, hogy a legerősebb ember sem tudta agyonverni. Akkora volt a kígyó, hogy nagy disznókat evett meg, amelyeknek a csontját is meg szokták találni. Amikor többen összeálltak elpusztítására, a kígyó farkát a szájába vette, és mint a kerék, elgurult üldözői elöl. — Farkas Endre, ref. tanító, 1922. Csörnyeföld. 713. Elment egy legény kaszálni az öregkő alá. Délben feküdt le aludni. Akkor a barlangból hatalmas kígyó csúszott elő, és rátekerőzött a legényre, majd elkezdte a barlang felé vonszolni. A legény kiabálására elősiető emberek már csak a barlangból hallották a legény segélykiáltásait, de nem mertek utána menni. — Kovács Béla, újságíró, Tokod. 714. Akkora kígyó élt egy pincében, hogy embereket tudott elnyelni. — Büki László, rk. fm. 1923. Vaspör, Zala m. 715. A kígyóktól nehéz elvenni a „követ", amiből pedig drágakövet lehet csinálni. „Hitvány szekérkereket" kell elgurítani a kígyók mellett, azok üldözni kezdik azt, így elvehető a kő. — Sági János, rk. gazdasági alkalmazott, 1910. Nemesbükk. 716. Kígyócsípést „fődiborzával" (földiszeder) kell megdörgölni. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923. Vöckönd, Zala m. 717. „Aki foggal születik és kereszt van a mellén, az garaboncás lesz". Ennek aztán van egy kígyója, amelynek hét évig kell a tejet hordania. „Egy asszonynak született egy ilyen gyermeke, de meghalt, mert agyonütötték á kígyóját." „A garaboncás viszi a zivatarokat." — Gelencsér Lajos rk. fm. 1914. Rezi. 718. Elbeszélő nagyapja mesélte, hogy egyszer átszúrt vasvillával egy nagy békát. Utána három napig véres tejet adott a tehén. — Horváth Imre, •rk. fm. 1923. Zalaszentgyörgy. 719. Az öregek szerint nem szabad békát megölni, mert „egy hétig nem lesz eső". — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923. Vivitány, Zemplén m. 720. „A békákat meg lehet némítani." Azt a sarat kell a „tokába" vetni, ami Szent Györgynap előtt ragadt az ekére. — Büki László, rk. fm. 1923. Vaspör, Zala m. RONTÁS — GYÓGYÍTÁS 721. „Az én apósom, nem nézhet meg aprójószágot vagy kisgyereket, mert megbetegszenek". Ha valami állatot megnéz, „kalapot emel". „Amikor hozzánk szokott gyünni, a gyerekeknek mindjárt odaadja a kalapját". — Németh Sándor, rk. gazdasági alkalmazott, 1915, Keszthely. 396