A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

722. Ha kisgyereket néz meg férfi, a gyerek fejébe teszi a kalapját ,.szemmel verés" ellen. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 723. Ha valaki tudja magáról, hogy szemmel megveri amit megnéz, mielőtt kisgyermeket vagy aprójószágot megnézne, megköpdösi őket. — Vaskuti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. 724. Aki kisgyereket néz meg, „rontás ellen" megköpdösi azt. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920. Nagykanizsa. 725. Elbeszélő nagyapja emlegette, hogy ismert egy nagyon öreg embert, aki igen értett az „igézethez". Akire megharagudott, annak a mulatságban elszakadt a gatyamadzagja. Elbeszélő szerint abban az időben még bő szár.ú gatyában jártak. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Zemplén m. Vivitány. 726. Mielőtt a látogatók elhagyják a szobát, ahol az újszülött van, egy fonalat tépnek ki a ruhájukból, ezt a földre vetik, és közben ezt mondják: „Nem kell sem a tejed, sem az álmod!" Vagyis nem akarják elvinni az anya tejét és az újszülött álmát. Ha a gyerek „volt már a templomban", vagyis meg van már keresztelve, nem szokás már

v

a fonáltépés. Elbeszélő külön kiemelte, hogy milyen nagy súlyt fektetnek náluk az asszonyok a szokásra, öt még külön is figyelmeztették, mikor a keresztanyja lányának kisfiát volt megnézni. — Rokay János, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 727. Mint az előző. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyérgyócsomafalva. 728. Mint az előző. — Elekes Ferenc, Gyergyóújfalu. 729. Egyik rokona mesélte, hogy ő meg szokta rontani a kisgyermekeket. Ilyenkor nem tudnak aludni, izgatottak, lázasak. Ezt úgy tudja megakadályozni, hogy megfürdeti őket, aztán a bal kezébe fogott törölközővel megtörli őket. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska, Arad m. 730. ,,Az én öregem is rontásban vót. Egy szép fej vöröshagymát vett fel hatéves korában az utcán. 68 éves volt, amikor eltemettem, de a bal csípeje akkor is három likra fót még". — Sági János, rk. gazd. alkalmazott, 1910, Nemesbükk. 731. Bármit talál az ember keresztúton, azt ne vegye fel, mert „rontást okoz". Ha azonban 3 keresztet vet rá, nyugodtan felveheti. — Guti Imre, rk. fm. 1923, Nagyút. 732. Nagynénije felvett a keresztúton egy fésűt. Ettől kisebesedett a karja, „elgyógyult, meg újra kisebesült". Orvoshoz is elmentek, de az nem tudta meggyógyítani. Erre aztán „javasaszszonyhoz" fordultak. Az azt mondta, vegyenek egy cserépedényt és „újhód" vasárnapján hajnalban a legközelebbi folyóból vegyenek abba vizet, mossák meg ebben a sebet, aztán egy férfi egy kereszt előtt törje össze az edényt, és közben egyet káromkodjon. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923. Vöckönd, Zala m. 733. Régiek szerint a kelést pénzzel megkenik vagy ráteszik, és egy napig rajta hagyják. A pénzt aztán keresztúton eldobják, és aki a pénzt felveszi, arra megy át a kelés. — Szokták a kelést úgy is gyógyítani, hogy két kis fából keresztalakot készítenek, ezt betekerik azzal a ronggyal, amivel a kelés volt bekötve, aztán a keresztúton eldobják. Aki átlépi, arra ragad a kelés. — Berkes Béla, rk. fm. 1923, Tiszapolgár. 734. A kemendi „Sablyán az édesapám öccsét rontotta meg, mert az keresztülment a búzaföldjén". Abban állt a rontás, hogy felfújódott, és még a kerítésbe kapaszkodva sem tudott menni. Az gyógyította meg, aki az előbbit. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 735. Elbeszélő bátyja júniusban megbetegedett. Az orvos szerint semmi baja nem volt, de napról napra gyengült. Végül már dolgozni sem tudott. Kórházba vitték, ahonnét mikor hazaszállították, alig élt már. Erre, bár alig bírt menni, elvezették Debrődre a „tudós emberhez". Az azzal fogadta őket, hogy már majdnem későn jöttek, de még tud segíteni, és a beteg 3 nap múlva meg fog gyógyulni. „Úgy is lett." — Guti Imre, rk. fm. 1923, Nagyút, Heves m. 736. Egy „lepedőscigány bejött nálunk". Éppen ebédezett a család. ,,Gazd' uram, itt valami el van ásva a ház tövében." Elmondotta még a cigány, hogy addig ne várjanak szerencsét, amíg azt onnét ki nem veszik. Elbeszélő édesapjával fogatott egy kendermagos tyúkot. A gazdának bal kezében ezt a tyúkot kellett tartania, míg jobb kezével a cigányt fogni, aki a ház végénél ásni kezdett. Alig ásott a cigány, egy rongycsomót húzott elő, amiben valami „csontok és régi pénzek" voltak. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 737. Ha az eladott tejet valami vizén viszik át, és az eladó ezt tudja, egy csipetnyi sót dob be a tejbe, hogy a „viz el ne vigye a tehén hasznát". — Rokay János, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 738. Fügéden élt Lipe Julis, aki „tudós aszszony" volt. Ehhez járt az elbeszélő édesanyja. Egyszer ismét elment ehhez a „tudós asszonyhoz". Ez 1937-ben történt. A tudós asszony azzal fogadta, hogy Szűz Mária őrizte meg a férjét a* haláltól. Otthon hallotta aztán az édesanyja, hogy az édesapja leesett a kazalról, a kazalvágó utána esett, de csodálatos módon nem esett baja. — Guti Imre, rk. fm. 1923, Nagyút, Heves m. 739. Aki „rontásban van", éjfélkor „babákat" visz ki a keresztútra. Ez a „baba" fára tekert rongyból áll. Az úton haladónak nem szabad „a babákat" megszámolnia, vagy átlépnie, mert ráragad a betegság. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Vöckönd, Pécska, Arad m. 740. Ha a lábbeli sarkában egy 1 db 1 fillérest helyeznek, „az illetőt nem tudják megrontani". — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 397