A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Csoma Zsigmond: Somlói borpincék a XVIII–XIX. században

4. ábra. Vályogfalú, vályogoromfalú, kétosztatú rompince. Az oromfal vályogtéglái középen és az oromfal két szélén, a fal síkjára merőlegesen rakottak. Jenéi oldal. Abb. 4. Zweigeteilte Kellerruine mit Lehmwänden und Lehmgiebelwand. Die Lehmziegeln der Giebelwand sind in der Mitte und an den beiden Seiten der Giebelwand senkrecht auf die Ebene der Wand gelegt. Auf der Seite von Jene. azonban, hogy a meredek hegyoldalba vájt, épített pinceépületek bejárata a csúcsfalon a völgy felé néz. Ugyanakkor a lankásabb, kevésbé meredek alsó részén a hegynek az ajtók elhelyezése az oldalfalon gyakoribb. Az ajtók helye tehát a terep lejtésének fokától függött. Somlón, mivel körbe van építve a hegy pincékkel, nem lehetett azt a szabályt betartani, hogy a pinceajtó északra nyíljon, a felmelegedés elkerülésére.

10 A déli oldalon ugyanis a pinceajtók dél felé nyíltak, s csak a belső, bortároló részt lehetett északi tájolással a földbe süllyeszteni. Szerkezetileg, alaprajzilag a legősibb pincék egyosztatúak lehettek. A középkori közös pré5. ábra. Elhagyott kőpince homlokzata és tetőszerkezete a szöllösi oldalon. Abb. 5. Stirnseite und Dachkonstruktion eines verlassenen Steinkellers auf der Seite von Szöllös. selöhelyek mellett csak bortároló, érlelő funkciói voltak a dunántúli pincéknek." A birtokosszám, az extraneusok számának növekedésével fokozatosan több osztatú pincéket kezdtek építeni. A közeli ság-hegyi, legrégibb évszámos, 1567-ben épült borospince is már kétosztatú, sőt Somlón 1675-ben a dobai oldalon szobás, pincés épületet adtak el.

12 A még ma fellelhető somlói parasztpincék legrégibb csoportja nagy hasonlóságot mutat a ság-hegyivel, alaprajzilag, belső elrendezésében (különösen a Búzás-féle pince a dobai oldalon, bár ez valamivel kisebb).

1 Somlón az egész épületet pincének nevezték, megkülönböztetve az általában padlásolatlan présházat vagy pincét a második kis, padlásolt ajtón megközelíthető borpincétől, belső pincétől. Hasonló alaprajzúak voltak a belső-zalai, göcseji és zselicségi parasztpincék is.

14 A somlói parasztpincék belső pincerészét mindig félig vagy háromnegyedig a meredek oldalba vágták, süllyesztették, ami a minőségi bortermeléssel, az igényesebb borkezeléssel függött össze. Ennek a résznek a padlószintje kb. 10—15 cm-el mindig mélyebb is volt, az első helyiségéhez képest. Erős tölgyfa ajtó és vastag fal választotta el egymástól a két helyiséget. A XVIII. század második felében bővültek a parasztpincék esetleg szobával, konyhával és istállóval.'' Parasztházszerü présházakká váltak a bővített és új épületek. A vásárhelyi oldalon két nádfedeles hasonló pince állt egykor 1773-ból és 1774-böl, a Margit-kápolna mellett. Ma már nincsenek meg, bár VAJKAI A. még az 1950-es években látta ezeket.

1

" A pincék környékén kevés zöldséget, virágot termeltek helyi fogyasztásra, felhasználásra. A homlokzatot és a bejáratot, főleg a délre nézők esetében, árnyékot adó lugassal futtatták be. A présház előtti részen, a pince elején forralták meg üstben esetleg a hordómosáshoz a vizet, itt mosták ki és állították csöpögőre a hordókat. A

# parasztpincék építőanyag szerint változatos képet mutatnak, még akkor is, ha Somlón nem Abb. 6. Steintonnengewölbebögiger innerer Weinlagerkeller. Auf der Seite von Szöllös. 345