A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből
sokat. Az tény, hogy — különösen a környező megyékkel összehasonlítva — az építkezés nem öltött figyelemreméltó méreteket. Ez persze adódott a megye — már hivatkozott — településszerkezetéből is, vagyis abból, hogy nálunk nem volt annyira jellemző és olyan nagymérvű az aprófalvas és kültelki települések aránya, mint pl. Vas, vagy Zala megyében. 91 Mindemellett érdemes megnézni az 1928-ban kiadott statisztikai jelentést a már felépült, vagy épülő tantermekről és tanítói lakásokról. 1925 óta Veszprém megyében 38 tantermet és 22 tanítói lakást építettek, Vasban 71-et, illetve 43-at, Zalában a legtöbbet: 108 tantermet és 55 tanítói lakást. 9 ' 2 A tantermi gyarapodás azonban nem elsősorban új iskolák építéséből adódott, hanem a zsúfoltság megszüntetése céljából, általában rossz épületek átalakítása révén. A kibővítés legtöbb esetben a római katolikus felekezeti iskolákat érintette, ami nem csupán ezek legnagyobb számából, hanem legelhanyagoltabb állapotából adódott. 9 ' A törvény életbe léptetését követő építkezési lendületet a 20-as évek végén kibontakozó gazdasági válság megtörte. A további szükséges 3000 objektum — mely a beiskolázás teljes megvalósítását célozta — már nem tudott felépülni. A szükségletekről szólva Kornis Gyulát, az ellenforradalmi rendszer jellegzetes kultúrpolitikusát és kultúrfilozófusát idézzük, aki e területet jellemezve a következőket mondta: ,,Ha valamennyi tankötelesünk iskolába járt volna, egyszerűen nem fértek volna el a tantermekben." Megyénkben még 1929-ből jelentettek új iskolák felavatásával kapcsolatos híreket. Kislődön, Bakonynánán, Bakonyszombathelyen és Balatonfőkajáron katolikus, Nemesvámoson új református iskoláról. 94 Az építkezés, bővítés üteme azonban jó időre nálunk is megállt. AZ 1925-ÖS TANTERV A népoktatás színvonalának javítását szolgálta az új népiskolai tanterv, melynek kibocsátására 1925-ben került sor. A tanterv bizonyos változásokat hozott a korábbi tantervekhez képest. Művelődési anyagában megpróbált valamelyest igazodni a kor magasabb műveltségi szintjéhez, a nevelési célok előtérbe helyezésével pedig alkalmassá tette a népiskolát a nacionalista, soviniszta érzelmek elmélyítésére. A trianoni békeszerződés után kialakult közhangulat erre egyébként jó alapot is teremtett. Az új tantervet áthatotta az 1919-ben kiadott rendeletnek a szelleme, az a törekvés, hogy a „népiskola alsó 4 osztályában a nemzet minden tagja megkapja azokat az ismereti és érzelmi elemeket, amelyekből később a nemzeti összetartás érzése, a nemzeti feladatok ismerete, a közös munkában való részvétel kifejlődhetik . . . Minden tárgy, de különösen a magyar nyelv, történelem és földrajz tanításában lehetünk nagy hatással a gyermekekre." 9 ^ A ,,nemzetnevelés" tantervi célkitűzésének a 20-as évekre is jó példája a Veszprém megyei Iszkáz községből származó Nagy László költőnk ,,Adok néktek aranyvesszőt" с kötetének idézete: „Vizsgára a mutatópálcát virágkoszorúval befontuk, ezzel álltam a térkép elé mutogatva: »E rab föld mind az én hazám, s mondtam a verset«." A TANÍTÓKRÓL A bevezetett változtatások megvalósításában a tanítóknak óriási szerep jutott, amelyet különböző továbbképzések, rendezvények alkalmával még tovább erősítettek. Erre példa az a nagygyűlés, amelyet Veszprém megye Altalános Tanítóegyesülete a Magyar Nemzeti Szövetség, a Veszprém vármegyei Kultúregyesület, a MOVEés Levente egyesület támogatásával 1925. június 9-én tartott. Jirek Ferenc tanítóegyesületi elnök megnyitójában pártatlanságra, önzetlenségre, összetartásra és szeretetre buzdította a tanítóságot, ,,mert ennek kezében van a kultúra fegyvere a haza régi határainak visszaszerzésére". Szokolszky Rezső királyi tanfelügyelő hozzászólásában kifejtette, hogy a „magyar haza őrállójává váltak a tanítók", s üdvözölte a kultuszminiszternek ama kijelentését, hogy ,, a kultúrtárca honvédelmi tárca". Rákos István királyi tanácsos a Magyar Tanítóegyesületek Országos Szövetségének elnöke pedig a németországi példára utalt, amikor elmondta, hogy „a magyar tanítónak nem lehet más feladata, mint a nép valláserkölcsi és hazafias nevelése". Ezt követően dr. Kasay Sándor törvényszéki bíró, a veszprémi MOVE elnöke mondott lelkes beszédet a Levente-egyesületek nemzetképzö hivatásáról. A Veszprémvármegye című politikai hetilap 1925. június 14-i számának tudósítója a következő megerősítéssel zárta le cikkét: „Mindehhez Veszprémvármegye tanítói is csatlakoztak." A nemzet jövőjének sorsát kezükben tartó tanítóknak szigorú feltételekhez kellett igazodniuk, ha azt akarták, hogy megmaradjanak pozíciójukban, vagy hogy álláshoz jussanak. A leventék oktatása például a tanítói állással együttjáró kötelesség volt, minden külön juttatás nélkül. Ezt a pályázati hirdetéseknél is kritériumként tüntették fel: „ . . . levente ügyben működők előnyben részesülnek" — szólt a Néptanítók Lapja 1927. augusztus 15-i számának felhívása. Annak a tanítónak, akinek elengedhetetlen volt, hogy álláshoz jusson, személyesen is be kellett mutatkoznia az iskolaszék egyházi és világi elnökeinél, továbbá az összes iskolaszéki tagnál. Ha a többséget sikerült biztosítani arról, hogy a gyermekek nevelését feddhetetlen jellemű, hazafias érzelmű, valláserkölcsi alapon megbízható tanító végzi majd, akkor jó esélyekkel biztatott az állás megszerzése. Azt a nagyon sokrétű elvárást, amelyet a megelőlegezett bizalom fejében támasztottak az újonnan megválasztott tanítóval szemben, a kertai evangélikus kántortanító 1929. augusztus 25-én kelt díj levele kimerítően részletezi. 9h Eszerint az iskolaszék tagjai a kántortanítóról elvárják, hogy ,,a) mint tanító, úgy a mindennapi, mint az ismétlő iskolai tanköteles gyermekeinket az osztatlan, egy tanerős iskolánkban evangélikus anyaszentegyházunk és 259
