A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

községhez fordulás nem használt. A cél érdekében a tanító saját leleményességére támaszkodott és minden tanulót otthonában meglátogatott. Ezután úgy osztotta be a tanítás rendjét, hogy az őszi és a tavaszi munkák idején a nagyok (V—

VI. o.) csak délelőtt 10—13 óráig, a kicsik csak délután 13—16 óráig voltak iskolában. így otthon is tudtak dolgozni és az iskolai munkában is részt vettek."

82 Hozzátehetjük, hogy az ehhez hasonló esetek inkább csak kivételek. Világossá vált, hogy a tankötelezettség végrehajtásához nem volt elég a nyilvántartás megszigorítása és a szülők felelősségre vonása. Továbbra is hiányoztak az alapvető objektív feltételek: egyfelől a lakosságnak az a megfelelő anyagi és kulturális szintje, ahol a népoktatásra általános az igény, másfelől a kellő mennyiségű iskola és tanerő. Az országban 1921-ben minimálisan 3500 tanteremre és 1750 tanítói lakásra volt szükség, amely szám később 5784 tanteremre és 2778 tanítólakásra emelkedett.

85 Megyénkben az 1921/22-es tanévben mindössze 318 volt az elemi iskolák száma, s ez természetesen kevés volt az igények kielégítéséhez. (Somogyban 443, Vasban 303, Zalában 364 iskola volt) A megyei tanfelügyelöségnek komoly gondot okozott az 1922/23-as tanév előkészítése, mert jelentős volt az iskolahiány, vagy a nagy távolság miatt iskolától elzárt gyermekek száma. Ennek orvoslására 31 felekezeti iskolának és 2 uradalmi iskolának megfelelő tanteremmel való fejlesztésére és 12 új pusztai iskola szervezésére indítottak akciót a vármegye területén. A megvalósulás azonban akadályokba ütközött, mert az érdekeltek többsége elzárkózott.

8

' A meglévő iskolák zömének állapota, felszereltsége nem felelt meg a követelményeknek. Az 1920-as évek elején a padragi katolikus iskolában a következő körülmények között folyt a tanítás: ,,A tanterem bútorozatát régi szerkezetű, hosszú padok alkották, egy-egy kilenc gyermek számára készült. Ezekben 13—15 tanuló ült, hogy mindnyájan elférjenek. A tanítónak egy asztala és egy széke volt. A hat osztálynak a földgömbön, táblán, mértékeken, Magyarország és Európa térképén, s a történelmi képsorozaton kívül semmiféle szemléltetőeszköze nem volt."

81

' A hiányzó szemléltetőeszközök egy részét a tanító maga készítette el, (pl. az írás tanításánál felhasznált képeket) másik részüket pedig különböző módon pótolta. Központi segítséget nem kapott, ezért a tanulókkal színielőadásokat játszatott, melyek bevételét a fizikai, kémia és a mértan tanításához nélkülözhetetlen eszközök vásárlására fordította. A minimális ismeretanyag elsajátítását tovább akadályozta a tanterem helytelen fekvése és szűk alapterülete. Ebben a helyiségben a hosszú padokkal csak egyféleképpen lehetett elférni, méghozzá úgy, hogy a tanulók jobb oldalról kapták a világítást. Ennek káros hatását a megyei tanfelügyelő is kénytelen volt megjegyezni az 1922-ben tett iskolalátogatás alkalmával. ,,Mivel pedig a tanteremnek különben nincs kellő világossága, különösen borús időben ezen állapot a tanulók szemeinek egészségére rendkívül káros."

87 Az itt leírtakhoz hasonlóról 258 tett említést a badacsonytördemici iskola történetének írója is, aki az 1927-es év tanítási körülményeiről ezt jegyezte fel: ,,A tanítás két tanteremben folyt, mindegyik tanterem más-más helyen, velük egy fedél alatt a tanítói lakások. Az iskolahelyiségek kőből épült, régi — 80—100 éves — épületekben voltak, nedves, dohos falakkal, elkopott padlóval. A kicsi ablakú tantermekben szúette, nyikorgó padok voltak. Egy-egy padban 8—10 gyermek szorongott. Ezek közül ha csak egy is megmozdult, mozgott, nyikorgott ettől az egész pad."

88 A népiskolai kép teljessé tételéhez hozzátartozik az iskolák tanerővel való ellátottsága is. A húszas években különösen — bár egész korszakunkra jellemző módon — rendkívül nagy volt az 1—2 tanerös osztatlan és részben osztott iskolák száma. 1925—26-ban az országban 6438 elemi mindennapi iskolából 49,7% osztatlan, 43,1% pedig részben osztott. Mindössze 7,2% -ot tett ki a teljesen osztott, azaz hattanítós elemi iskolák száma, amelyek elsősorban a városokban és a nagyobb községekben működtek.

8

" Az iskolák legnagyobb része a megyében is egyosztályos, egytanítós osztatlan iskola volt. Még 1928-ban is a 317 elemi iskola közül 191 teljesen osztatlan, 75 iskola két tantermes — kéttanítós volt. Mindössze 36 három tanerős, illetve ennél nagyobb.

90 Ilyen körülmények között, ahol egy tanítónak kellett az I—

VI. osztályt tanítani, elképzelhető, hogy milyen intenzitással folyhatott az oktatás-nevelés a többnyire túlzsúfolt osztálytermekben. Nemritka, hogy egy-egy osztályban 80, vagy annál is több tanuló szorongott és így az írás-olvasásszámolás elemeinél sokkal többet változatlanul nem tudtak a gyerekek elsajátítani. ISKOLAÉPÍTÉS Az iskolalátogatásra, a lemorzsolódásra s az osztatlan és osztott iskolákra vonatkozó adatok világosan megmutatták, hogy az ország még a háborút követő jó pár év elteltével is messze volt az 1868-as népiskolai törvény tényleges megvalósításától. A népoktatás riasztó elmaradottságán — a tankötelezettség megszigorításán túl — iskolaépítéssel próbált a kormány segíteni. Ez a jelentős, egész országot érintő akció gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződik, aki az 1926. VII. te. megvalósításaként az iskolaépítést főként a külterületeken és a kisebb falvakban indította be. Az akciót az állam típustervekkel, segéllyel és kölcsönökkel támogatta. Közel hatezer tanterem és több mint két és fél ezer tanítólakás megépítését vették tervbe, amelynek csak egy része valósult meg, másik része üres propaganda maradt. Vizsgálódásainknál zavaróan hatott az a körülmény, hogy a hivatalos jelentések a valós eredményeket bizonytalan fogalmakkal ködösítették. Ily módon nehéz kibogozni megyénkre vonatkozóan is az iskola, tanterem, objektum elnevezésből a ténylegesen bekövetkezett állapotváltozá-