A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

V. Fodor Zsuzsa: Adalékok Veszprém megye falusi elemi oktatásához a dualizmus és az ellenforradalmi korszak idejéből

gok tudatában. Minden erővel óvták magukat azoktól az emberektől, akiknél akárcsak gyanúként felvetődhetett a baloldali érzelmüség vagy az ez iránt való szimpátia. A legtöbb pályázati felhívásban kritériumként teszik közzé, hogy csak azok a tanítók jelentkezhetnek, akik fegyelmi alatt nem állottak, és a kommunizmus alatti kifogástalan magaviseletüket községi és lelkészi bizonyítvánnyal igazolni tudják. Mindazok, akik igazoJó bizonyítvánnyal nem rendelkeztek, nehéz sorsnak és küzdelmes éveknek nézhettek elébe. ÛJ NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNYEK, TANTERV A Tanácsköztársaság leverését követően kialakult bel- és külpolitikai viszonyok sürgetővé tették az egész rendszer konszolidációját, így a neki megfelelő, 1919 előtti iskolarendszer restaurációja hamarosan megkezdődött. Ennek az egész folyamatnak jó keretet adott az úgynevezett „kultúrfölény program", amelynek révén a népoktatás — a közép- és felsőoktatás, valamint a népmüvelés fejlesztésével együtt — a közműveltség emelésén túl az ellenforradalom érdekeit szolgáló nevelésre is jobb lehetőséget nyújtott/

2 Az iskolának rendkívüli módon megnőtt a jelentősége, amit csak erősített az a hivatalos felfogás, miszerint ,,a lefegyverzett ország igazi honvédelmi tárcája a közoktatásügyi tárca."

7 1921 őszén megjelent az ellenforradalom első népiskolai törvénye, amelynek az volt a célja, hogy növekedést idézzen elő a tankötelesek iskolalátogatásában. E törvény elsőként való elrendelésére azért volt nagy szükség, mert az egész népoktatás első világháború alatt tovább romlott helyzete legszembetűnőbben a tankötelezettség területén jelentkezett. Az 1920. évi népszámlálás és az 1920/2l-es iskolai évi közoktatásügyi statisztika egybevetése alapján kiderült, hogy a 6—12 éves iskolakötelesek 17,2%-a, közel 200 ezer gyermek nem járt iskolába az országban. Ez a valóságban minden hatodik, tanköteles gyermeket érintett. Környékünkön ez árnyaltabban jelentkezett, Somogyban 11,9, Vasban 5,8, Zalában 11,2, Veszprém megyében 6,1 százalékban.

74 Az ismétlő iskolai tankötelesek mulasztása jóval nagyobb volt. Az idézett felmérés azt mutatja, hogy a 12— 14 évesek 58,3% -a nem látogatta az iskolát az országban. Veszprém megyében ezek számaránya 39,3 százalékra tehető/ ' A fentiekkel függ össze, hogy még mindig magas volt az analfabéták száma, országos viszonylatban 15,2% . Nevezetesen háromszor akkora, mint Ausztriában és ötször annyi, mint a régi Csehországban! Somogy megyében 14,8, Vasban 9,8, Zalában 16,7, nálunk 11,6 százalék/

1

' A mulasztásokkal természetszerűleg együtt járt a lemorzsolódás, s ez alaposan lecsökkentette az elemi iskola felső osztályos növendékeinek számát. A 10—12 éves gyermekek otthoni foglalkoztatása, munkába állítása nem mutatott a korábbiakhoz képest kedvező változást. A mezőlaki református iskolaszék 1921 augusztusában a közigazgatási bizottsághoz fordult, s kérte, hogy a mezőgazdasági foglalkozású lakosok nagyobb, IV—

VI. osztályos gyermekeit mentsék fel a nyár eleji és a kora őszi hónapokban.

77 Súlyosabb helyzetről árulkodik a badacsonyörsi iskola 1920/21-es évi felvételi naplója. Az iskola 98 tanulója közül — legtöbbjük vincellér vagy hónapos szőlömunkás gyermeke — első osztályba 46, másodikba 25, harmadikba 18, negyedikbe 8, ötödik osztályba mindössze 1 gyermek járt. Hatodik osztályos tanulót nem is említenek ebben az évben az iskolában.

78 A bakonytamási születésű Tatay Sándor ,,Meglepetéseim könyve" с munkájában részletesen szól a mulasztások okairól. ,,A földművelő családok gyerekei kicsi korukban sem voltak szabadok, az iskolából kilépve munka várta őket. Tarisznyájukban a könyvet, palatáblát felváltva egy karéj kenyér, és mentek legeltetni, taposni a barázdát a még betanulatlan jószág előtt, ha szántottak. Kötelet teregetni aratáskor, fát húzkodni az erdőn télidőben, kinek hogy futotta erejéből. Volt, aki az elesett apa, vagy idősebb testvér helyére kellett beálljon idő előtt és el is maradtak az utolsó iskolai évek." E tűrhetetlen állapotok felszámolása érdekében a tankötelezettség végrehajtását — melyet nem csupán a gyermek korától, hanem a 6 évfolyamos mindennapi és a 3 évfolyamos ismétlő iskola elvégzésétől tettek függővé — büntető szankciók bevezetésével próbálta megoldani a törvény. Ezek közül a 600 koronás pénzbüntetés volt a legsúlyosabb. Belőle helyi meggondolások szerint szabhatott ki büntetést minden iskolaszék.

7

" Miután az iskolától való távolmaradásnak legtöbbször a nyomorúság

80 volt az oka, ezért a gondok ilyen módon való rendezése nem bizonyulhatott alkalmas megoldásnak. A hivatalos álláspont derül ki Veszprém megye királyi tanfelügyelőjének jegyzőkönyvéből, mely az 1922. májusában tett megyei látogatás alkalmából készült. A tanfelügyelő nem tartotta megfelelőnek a törvény eredményét a vármegye népiskoláiban. Ennek legfőbb okát abban látta, hogy a közigazgatási hatóságok — nevezetesen a községi elöljáróságok nem hajtották be az igazolatlan mulasztásokért kiszabott bírságokat. (Ugyanígy nem hajtották következetesen végre a tankötelesek egyébként kötelező év eleji összeírását sem.) A bírságok miatt felháborodott szülők a tanítókat hibáztatták. A lehangoló helyzetjelentésből kiolvasható, hogy húsvét óta a tanulóknak csak 40—50% -a látogatta az iskolát, az ismétlősök pedig egyáltalán nem jártak iskolába. Nem csoda, ha a tanfelügyelő konklúziója a következő lett: „Ilyen körülmények között — ebben a vármegyében teljesen lehetetlen felnevelni azt a nemzedéket, amely erkölcsösségével és törhetetlen hazafias érzésével hazánk újjáépítését elősegítse."

81 Mindezek ellenére az iskolalátogatás területén néhol születtek bizonyos eredmények, de azok elsősorban a munkájukat különösen lelkesen és önfeláldozóan végző tanítóknak voltak köszönhetők. A padragi katolikus iskola tanítója többféle módon próbálkozott, hogy elérje minden iskolás korú tanuló mindennapos iskolába járását. A megintés, a 257